Amikor Mezei Tamásról, a Szolnok centeréről kiderült, hogy a Ferencvárosba igazol, önről meg az, hogy búcsút int Egernek, sokan biztosra vették, hogy a Tisza-partra teszi át a székhelyét. Miért az OSC lesz a következő csapata?
Több oka is van. Egyrészt Egerben már a hetedik évemet töltöttem, ez hosszú idő. Nagyon jól éreztem magam ott, szép emlékekkel jövök el, de úgy éreztem, hogy rám fér már a váltás. Másrészt az Andrássy úton nőttem fel, Budapesten van a családom, ide kötnek a barátaim is, nagyon hiányoztak. Ezért most nem is gondoltam arra, hogy megint egy vidéki csapathoz kötelezzem el magam. Szeretnék megújulni, és ezt egy fővárosi csapatnál szerettem volna megtenni, ezért választottam az OSC-t.
Akkor nem volt szükség hosszas huzavonára az OSC vezetőivel.
Nem, hamar megállapodtunk.
Kapott ajánlatot más csapattól is?
Igen.
Csak magyar csapatoktól vagy külföldről is?
Magyarországról. Nem mentem volna most külföldre, az ok ugyanaz, amit már említettem. Szeretnék most itthon lenni egy kicsit.
Vad Lajos, a csapat új edzője kijelentette, hogy minden sorozatban, ahol elindul a csapat, reálisnak érzi a döntőbe jutást, mert nagyon megerősödött a klub. Manhercz Krisztián, az olimpiai, világ és Európa-bajnok Branislav Mitrovic, és ön valóban komoly erősítések. Teljesíthetőnek érzi ezt az elvárást? Azért a Szolnoknál, az Egernél és a Ferencvárosnál is sorjáznak a klasszisok.
Még nem edzettünk együtt a társakkal, de látatlanban is reálisnak érzem, hogy fináléba jussunk minden sorozatban, ahol elindulunk. A kupában, a bajnokságban és az Európa-kupában is. Ennek a csapatnak mindenféleképpen az éremért kell játszania mindenhol.
“A válogatottba most könnyebb beférni, mint néhány évvel ezelőtt”
Hogy látja a magyar válogatott jelenlegi helyzetét? A világliga-negyeddöntőben, hazai pályán a Duna Arénában legyőztük a horvátokat. Hosszú idő után először sikerült az olasz-montenegrói-szerb-horvát négyes valamelyikét megverni, és..
…igen, hirtelen nem is tudom, hogy utoljára mikor győztük le például a horvátokat. Talán 2013-ban..
A 2016-os Eb negyeddöntőjében is megvertük őket, de azóta a fenti négyesből senkit sem tudunk elkapni nagy világversenyen. Ennek fényében milyen reményekkel vág neki a csapat az olimpiai felkészülésnek?
Fiatal, lendületes csapat a mostani válogatott. Ha ugyanolyan motiváltan játszik, mint most a horvátokkal szemben vagy a Japánok elleni elődöntőben, akkor összeállhat az Európa-bajnokságra. Nyilván az Eb-n nem a magyarok lesznek a fő esélyesek, hiszen sok a fiatal és az újonc a keretben.
A válogatott körüli változásokat kevéssé követő szurkolóknak mégis az a mindenkori elvárása, hogy a férfi csapat legyen ott a legjobb négyben, sőt a dobogón, hiszen ez a magyar válogatott. Érdemes reménykedniük, vagy a valóság mást mond?
Benne lehet a csapatban egy nagyon jó eredmény, de akár egy kevésbé jó is. A hazai vizes vébén is sokan a döntőbe jutást várták, vagy a végső győzelmet, pedig akkor is rettentő erős volt a mezőny. Ahogy akkor, úgy most is rengeteg minden múlhat az apróságokon, főleg a végjátékban.
Az ob I a világ legerősebb bajnoksága tele világklasszis légiósokkal – itt játszik például a vb-, olimpiai címvédő szerb csapat kilencven százaléka. Ez egyben azt is jelenti, hogy mivel a klubok a kiugró eredmények után kapnak pénzt, a klasszis külföldit játszatják a tehetséges magyar fiatal helyett. Ez pedig számos szakember szerint rossz hatást gyakorolhat a válogatottra is, hisz kevés játéklehetőséggel nem lehet fejlődni.
Elválasztanám a kettőt egymástól, mert ha egy magyar fiatal nagyon tehetséges, akkor most is bekerül a klubjában a felnőttek közé, és ha huzamosan jól teljesít, akkor a válogatottba is. Van azért jó pár magyar csapat, ahová beférnek az ifjabbak, és van lehetőségük, hogy bizonyítsák a tehetségüket. Az is tény, hogy a nemzeti csapatba most könnyebb beférni, mint pár évvel ezelőtt, amikor olimpiai bajnokokat kellett kiszorítani fiatalként. A külföldiek dömpingjére visszatérve: elég sok kiélezett meccs van, amit ők nyernek meg, nagyon sok a légiós most idehaza.
Gerendás Györggyel, a válogatott volt másodedzőjével, Horkai Györggyel, az utánpótlás kapitánnyal beszélgettünk korábban arról, hogy az utánpótlásban már megmutatkozik a posztra képzés problémája. Sok a vízilabdázni vágyó gyerek, de nem lett sokkal több edző, vízfelület, így idő sincs sokszor arra, hogy egy jó képességű játékosból klasszis bekket vagy centert neveljen az edző. Mi a véleménye erről?
Nem látom át annyira az utánpótlásképzést, és nem is biztos, hogy az én véleményemre kíváncsiak az emberek ebben a kérdésben.
“Egy élsportoló gyakorlatilag feláldozza az életét a sportága oltárán”
Elképzelhető, hogy a horvátok, szerbek a fiatalok képzésében csinálnak jobban valamit, hogy ennyire kisajátították a világversenyek döntőit, vagy valahol máshol, például a fizikális adottságaikban kell keresni a titkukat?
Nem tudom, hogy a képzésük jobb vagy rosszabb, mint a mienk, én máshol látom az okokat. Egyszerűen sokkal agresszívabban játszanak, mint a többi csapat, és ezzel nyerik meg a fontos meccseiket. Az, hogy eleve nagydarabok, nem feltétlenül sorsdöntő, hiszen korábban a magyar csapat is számtalanszor megverte őket, és akkor sem számított.
Varga Dénes, Hosnyánszky Norbert és ön is lemondta a válogatottságot a tavalyi világbajnokság után ideiglenesen. A szurkolók szemében akár tüske is lehet, hogy valaki egyszer szívesen szerepel a válogatottban, máskor meg nem. Pedig biztosra veszem, hogy önnek is van nyomós érve.
A szurkolók ezt nem feltétlenül látják át, de egy élsportoló gyakorlatilag feláldozza az életét a sportága oltárán. A probléma, hogy vannak szakaszok, amikor annyira elfárad az ember, hogy képtelen megújulni. Ahhoz pihenésre van szükség. Lehet persze a válogatottban úgy is játszani, hogy valaki nem annyira motivált, de annak semmi értelme. Annak semmi teteje, hogy valaki odamegy, és húzza a száját, hogy játszani kell.
Akkor önnek igazából arra volt szüksége, hogy kicsit fújjon, és visszaszerezze a motivációját a vb után?
Nem, a motiváltsággal semmi gondom nem volt. Egyszerűen elfáradtam, és a testemnek illetve a lelkemnek is pihenésre volt szüksége. Ahhoz, hogy később megint a legjobbamat tudjam nyújtani, meg kellett hoznom a döntést, hogy ezen a nyáron pihenek.
És attól nem tart, hogy egy év alatt feltűnik valaki, aki ki tudja majd szorítani a csapatból?
Úgy gondolom, hogy ha a vízilabda lesz a legfontosabb a következő szezonban is, és jó eredményt érünk el az OSC-vel, akkor a kapitány igényt tart majd rám a jó szezonom után.
A következő idénytől már számíthat önre a kapitány, vagy csak jövőre?
Azt tudom, hogy mindenképp szeretnék visszatérni a válogatottba, a legfőbb cél, ami a szemem előtt lebeg, az Tokió. Leülünk majd Märcz Tamással. Ő elmondja, hogy látja, én is elmondom, miképp gondolom, és kisütünk valamit közösen.
