Pénteken csúcsra ért Alekszandr Mihajlovics Ovecskin, 13 évnyi NHL-szezont követően megnyerte csapatával a Stanley Kupát. Válogatott szinten eddig is sikeres volt – háromszoros világbajnok, van még két ezüstje és három bronza is a vébékről -, de napjaink egyik legjobb hokisa ezzel a sikerrel tette teljessé pályafutását.
Tragikus kezdet
Ovecskin születésének pillanatában biztossá vált, hogy sportoló lesz belőle, mivel édesapja labdarúgó, míg édesanyja kétszeres olimpiai bajnok kosárlabdázó volt. Alekszandr mindig játszott a szüleivel, főként fociztak és kosaraztak, de emellett mindenféle sportágat kipróbált kisfiúként. Azt ugyan nem tudni, miért éppen a jégkorongra esett az orosz srác választása, de a legenda szerint mindössze két éves korában egy moszkvai játékboltban szemet vetett egy hokibotra. Miután szülei megvették, szinte összenőtt az ütővel, és kisvártatva eldőlt, ez lesz az ő sportága.
Arra is fény derült, hogy remekül választott. Az idősebb Ovecskin fivér, Szergej vitte el öccsét az edzésekre és az Oroszországban igen jó nevű Dinamo Moszkva ifi-csapatába került Alekszandr. A fiatal hokis hamar rabjává vált a játéknak, éjjel-nappal nézte a mérkőzéseket a tévében, arról álmodott, hogy egy nap az NHL-ben játszhat majd és lelkesen gyűjtötte a jégkorongozók kártyáit. A családból Szergej támogatta leginkább a pályafutást, mindenben az öccse segítségére sietett, hogy beteljesüljön a nagy álom. Alekszandr tíz éves volt, amikor a bátyja meghalt egy autóbaleset során kialakult vérrög következtében.
A tragédiát nehezen emésztették meg Ovecskinék, a Washington Capitals csapatkapitánya először 2015-ben tudott nyilvánosság előtt beszélni az esetről.
Borzalmas volt, zokogtam. Emlékszem rá, hogy egész nap bőgtem. Meccsünk volt, az edzőnk pedig így is játszatott, a kispadon és játék közben is sírtam. Nagyon nehéz volt, csak tíz éves voltam. Persze nem fogtam föl, hogy milyen nehéz lehet a szüleimnek is, akik elveszítették legidősebb fiúkat. Nehéz időszak volt
– mondta akkor Alekszandr Ovecskin, aki saját bevallása szerint soha nem felejti el a tragédia napját.
Szergej halála után még motiváltabb lett, immár nem csak a játék kedvéért hokizott, vagy saját becsvágyáért. A balesetet követően már az lebegett a szeme előtt, hogy bátyja emlékének az NHL-álom beteljesítésével adózzon.
Biztos vagyok benne, hogy büszke lenne rám, ha élne. Büszkén néz le rám most odafentről. Ha nem következik be a baleset, talán ma nem lennék jégkorongozó
– mondta egy alkalommal a hokis, aki a mai napig minden gól után megcsókolja a kesztyűjére írt feliratot: Szergej.
Az álom beteljesülése
Az hamar világossá vált, hogy a remek génekkel megáldott orosz srácból nagy játékos lehet. Mi sem bizonyítja jobban, minthogy a patinás Dinamo Moszkvában mindössze 16 évesen debütált. Első idényében rögtön 21 pontig jutott és három idény alatt elképesztő statisztikát halmozott fel: 152 mérkőzésen 36 gólt ütött és 32 asszisztot jegyzett. Nem csoda, hogy felfigyeltek rá a tengerentúlon, a Florida Panthers már 2003-ban vitte volna, csakhogy még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét.
Hihetetlen, de az amerikai klub minden eszközt bevetett, még azt is, hogy négy szökőévet megélt már az orosz, így négy nappal idősebbnek tekinthető – és kettő napon múlt, hogy 18 éves legyen Ovecskin! A kemény munkának azonban így is meg lett a gyümölcse:
Ovecskinnek azonban óriási peche volt, mivel bérviták miatt teljes egészében elmaradt a 2004–2005-ös szezon, így egy újabb évet töltött el a Dinamóban, reménykedve, hogy a következő idényben már csakugyan lesz NHL. Mindenki legnagyobb szerencséjére visszatért a liga a következő szezonban.
Szenzációsan kezdett, igazi hollywoodi mesébe illett: debütálása során két gólt ütött a Columbus Blue Jacketsnek. Ovecskin az első helyen végzett az újoncok kanadai ponttábláján, ő lett az év újonca és bekerült az All Star csapatba is. Utóbbiban a következő négy évben is folyamatosan helyet kapott, összesen pedig kilenc alkalommal volt ott a legjobbaknak rendezett gálán. Félelmetes mennyiségben lődözi a gólokat:
Évről évre remekelt az orosz támadó az NHL-ben, négy éven át volt a bajnokság gólkirálya 2013 és 2016 között. Első évében, 2013-ban „csak” 32 találattal érte el, utána viszont sorrendben 51, 53 , 50 góllal vált a liga legjobbjává. Ovecskin nevéhez fűződik a legerősebb jégkorong-bajnokság egyik legendás gólja is, a Wayne Gretzky vezette Phoenix Coyotes elleni 2006-os mérkőzésen, ahol estében, hanyatt fekve, a feje mögül lőtte kapuba a korongot.
Ha pedig Wayne Gretzkyt emlegetjük, érdemes megjegyezni, hogy a legutóbbi idényben az Ovecskin 49 gólt szerzett, összesen már 607 találatnál jár az NHL-ben és nem titkoltan a kanadai legenda gólrekordjára éhes. Gretzky 894 gólt ütött pályafutása során, ami utolérhetetlen csúcsnak tűnt, ám szakértők szerint a Capitals légiósa képes lehet rá. Ovecskin jelenlegi szerződése 2021 nyarán jár le, ha hozza az 50 gólos átlagot, 757 körül végez majd 35 évesen, amivel minden idők negyedik legjobb góllövőjévé válhat.
A washingtoniak legendás nyolcasát az NHL legjobb 100 játékosai közé is beválogatták, de kritikusai sűrűn felhánytorgatták neki: sosem nyert Stanley Kupát. A 2018-as sikerrel végleg elhallgattatta a fintorgókat.
Ovecskin emberi oldala
Ovecskin az elmúlt években sokak szívébe belopta magát, mert szeret egy kis vidámságot vinni az emberek életébe. Egy időben arról kérdezték, miért visel olyan sisakot, amelyen színes plexi? Mindenki arra számított, hogy az ellenfelek megtévesztése lesz az indok, ám az orosz szélső szerint az ok ennél banálisabb: a dögös csajok így nem veszik észre, ha stíröli őket.
Leginkább két megszólalását szokták felemlegetni, az egyik interjúban például azt mondta, a titkos fegyvere nem a lövőtechnikája, hanem ő maga. A legendás nyolcas azonban gondoskodott magának becenévről is, amikor kérdezgették, jól van-e.
Rendben vagyok. Az orosz gépek soha nem mennek tönkre!
Amellett, hogy jót derültek rajta a hokirajongók, igen találó jellemzés is „Oviról”, hiszen a kritikusok is csak ámultak a „szuperemberen”. Gyors, erős, technikás, olyan mint egy gép, mégis emberi. Különösen a fiatal szurkolóknak okozott kellemes pillanatokat. A 2016/17-es idényben például Edmontonban kiszúrta a csapat szertárosa, hogy a házigazda Oilers szurkolók között van egy gyerek, aki Ovecskin mezben szurkol a Capitalsnak. Az orosz nem is habozott, odakorcsolyázott a fiatal drukkerhez és adott neki egy hokiütőt.
Egy másik alkalommal jótékonysági eseményen lényegében randira hívta egy tízéves Down-szindrómás lány. Ovecskin nem csak elfogadta a meghívást szusira, hanem megmutatta a kislánynak az öltözőt, a kispadon pacsizhatott a teljes csapattal egy meccsen, majd ezután valóban együtt vacsoráztak.
Ovecskin, a rossz fiú
Érdekes, de az orosz szélső amellett, hogy nagyon kedves aa fiatalokkal és sok vicces beszólása is volt, azért megvannak a stiklijei. Éppen a Stanley Kupát eldöntő meccsen például áthágta az íratlan szabályt, miszerint bemelegítéskor nem korizunk az ellenfél térfelére. Ovecskin nem csak átment, de meg is paskolta Marc-André Fleury kapus mamutját. Arról megoszlanak a vélemények, hogy hergelni akart, vagy csak így köszöntötte a legendás hálóőrt, de az biztos, hogy a Las Vegas Golden Knights játékosa nem értékelte a gesztust: utána ment és „törlesztett” az orosznak.
Egy másik emlékezetes balhéja volt, amikor összeveszett csapattársával, Jevgenyij Malkinnal az orosz válogatottban. A 2004-es NHL-drafton épp Ovecskin mögött választotta ki másodikként Malkint a Pittsburgh Penguins, a két orosz pedig elég jóban volt egymással, főleg azután, hogy 2006-os olimpia idején szobatársak lettek a válogatottnál. Aztán egyik napról a másikra elhidegült a két klasszis viszonya. Hivatalos információ hiányában pletykák maradtak csak, a szóbeszéd szerint egy moszkvai szórakozóhelyen Ovecskin alaposan bepancsolt Malkin ügynökének 2007 augusztusában és ez okozta a feszültséget. Soha nem derült ki mi történt, de a felek azóta elásták a csatabárdot.
Ovecskin a 2008-09-es idényben hatalmas őrjöngéssel ünnepelte a szezon 50. gólját. Rengetegen kritizálták az oroszt, amiért tiszteletlenül viselkedett az ellenféllel szemben. Különösen a korábbi játékos, majd NHL-edző Don Cherry emelte fel a hangját, amiért komolytalan ostobaságokat csinál a washingtoniak játékosa a jégen. Később megkérdezték erről a gólszerzőt is, aki kigúnyolta kritikusát, amiért azt várják tőle, hogy robotként, érzelemmentesen játsszon.
A sokat ütköző, helyenként durva szabálytalanságokat is elkövető Ovecskinnek elég sok haragosa van a ligában. Max Talbot például meg sem kísérelte megmagyarázni ellenszenvét, egyszerűen csak így summázta véleményét: „egy igazi seggfej”. De a legnagyobb rivalizálás azért mégiscsak Sidney Crosby-val van, ők ketten az elmúlt évek legkiemelkedőbb és legismertebb játékosai, egymással versengenek leginkább a különböző díjakért. Nem mellesleg a pályán is elég sűrűn találkoznak, Ovecskin az idei rájátszást megelőzően maximum a playoff második köréig jutott és ebben a Crosby-vezette Penguinsnek többször is főszerep jutott – idén is összecsaptak egymással a főcsoport-elődöntőben, most az orosz örülhetett a továbbjutásnak. A pittsburgh-i már három Stanley Kupánál tart, míg Ovecskinnek sokáig ez hiányzott, ám 2018-ban szépíteni tudott az orosz.
Jóllehet mindig megosztó személyiség a jégen, kvalitásai, tehetsége megkérdőjelezhetetlen. Éppen ezzel tűnik ki a mezőnyből.
Saját stílusban játszom, teljesen egyedi stílusban. Nem másolom mások technikáját, nem utánzom senkit.
– mondta egy interjúban, melyhez mindig is tartotta magát.
Stílusát lehet szeretni és utálni, de azt semmiképp sem lehet elvitatni, hogy nagyon megérdemelte minden sikerét. Még évekig boldogíthatja a Capitals drukkereit, nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy hátradőlünk, csodáljuk a góljait és várjuk, vajon elcsípi-e Gretzky rekordját. Talán szemünk láttára ír majd hokitörténelmet egy európai játékos…
Kiemelt fotó: Bruce Bennett/Getty Images/AFP
