Horváth Attila nem tartozik a hétköznapi srácok közé. A fiúk többsége öt évesen maximum az ovistársaival rakosgatja az építőkockát, tologatja Thomas-mozdonyt, jó idő esetén az udvaron kergetőzik, fogócskázik, az ügyesebbek esetleg már a labdát bikázzák egymásnak a kapura.
“Miből lesz a cserebogár?”
Ehhez képest a mi Attilánk, miközben egyik hétvégén apja csatornáról csatornára kapcsolgatta a televíziót, hogy valami jó kis rajzfilmet találjon gyermekének, az egyszer csak rászólt: Apu, ez mi? Menj vissza a zöld asztalos adóra! Éppen az Eurosportról ugrottak tovább, majd persze azonnal vissza, ahol
A középső-csoportos Horváth Attilát elvarázsolta a látvány és onnan kezdve bármikor, amikor a televízióban biliárdoztak, ő ott ült a képernyő előtt. A család nem nézhetett mást, csak snookert, Attila pedig korosztályára jellemző módon egyfolytában csak kérdezett.
Az edző: Dunai Ede
Dunai Ede neve hallatán nyilván számos olvasónkban ébreszt csodás emlékeket, lévén e név hallatán sokaknak az Újpest és a magyar labdarúgó-válogatott kiváló védője jut eszébe.
Nos, nem járnak messze a valóságtól. Ede az olimpiai ezüstérmes, kilencszeres magyar bajnok futballista fia, akit fiatal korában szintén elbűvölt a kerek és gurulós játékszer, csak kicsit kisebb, keményebb és nem rúgható, hanem lökhető változata.
Dunai Ede négyszeres magyar bajnok, ötszörös Mesterek Tornája győztes, Közép- és Kelet-Európa bajnok, Amatőr Európa Liga 3. helyezett. A ’90-es évek közepén, amikor az Eusosportot még nem lehetett minden háztartásban fogni és a nagyérdemű csak a poolbiliárdot, vagy a rex-biliárdot ismerte, a világ 128 legjobb játékosa között tartották nyilván.
Öt világbajnoki és nyolc Európa-bajnoki szereplés áll a háta mögött. Utóbbin két 17. helyezés a legjobbja, ami a mai napig a legnagyobb siker a magyar snooker történetében. Aktuális világranglista TOP 50-es profi játékost magyar snookeres még nem győzött le rajta kívül hivatalos versenyen, neki ez Mark Joyce ellenében sikerült.
Pár hónap múlva már kívülről fújta a snooker játékszabályait, arcról ismerte fel a világ legjobb versenyzőit. Kapott egy mini biliárdasztalt, amin megállás nélkül játszott és hiába ajándékozták meg születésnapjára egyéb játékokkal is, azokra szinte rá sem hederített.
És amikor elfáradt a biliárdozásban, akkor irány a fotel, mert a tévében kezdődött a közvetítés!
Természetesen nem sokáig váratott magára a kérés, hogy ki szeretné próbálni a snookert úgy igaziból is, a nagy asztalon!
A szülők nem ismerték a játékot, ezért az internet segítségével elkezdtek nyomozni, hogy hol van a közelben snookerasztal, és létezik-e egyáltalán Magyarországon oktató és oktatás. Így találtak rá 2008-ban Dunai Edére.
Öt évesen persze az embernek épp csak szemmagasságban van az asztal széle. Attila, még dobogóról sem érte fel az asztalt, nem bírta volna el a dákót, viszont tátott szájjal figyelte, amint mások játszottak.
A szakember néhány hónap türelemre intette a szülőket, mondván, kicsit nőnie kellene még, meg hátha csak fellángolás ez a fene nagy buzgalom gyermekük részéről.
Attila édesapja volt az. A bemutatkozást és a rövid emlékezetfrissítést követően közölte, nem hogy elfelejtette volna a gyerek a furcsa hóbortját, de ha lehet, akkor még jobban rajong a snookerért. Nem utolsó sorban nőtt is a fia, így talán már sámlival feléri az asztalt.
Dunai Ede azóta, immár nyolcadik éve foglalkozik azzal a sráccal, aki december elején immár 13 évesen azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a felnőtt (!) snooker Országos Bajnokság 47 indulója közül bejutott a döntőbe. Ott ugyan kikapott 7-2-re Fenyvesi Zsolttól, de figyelemreméltó módon egy 70-es és egy 64-es sorozattal ő lökte az egész torna két legmagasabb “breakjét”.
Az első lépések
Az edzők bármely sportágban ideális, már-már álomszerű találkozásként tartják számon az olyan tanítványt, aki nincs híján a tehetségnek, az elhivatottságnak, a kitartásnak, ráadásul “szűz”, azaz az alapoktól, mindenfajta rossz beidegződés mentesen lehet őket képezni.
Nos, Attiláról hamar, az első leckék után kiderült, csiszolatlan gyémánt, aki nemcsak nagy rajongó, de a tehetsége is megvan a játékhoz. Eleinte heti egyszer, majd két-három év elteltével heti kétszer 1-2 óra foglalkozást írt elő Dunai.
Látva Attila villámgyorsan fejlődését, javasoltam a szülőknek, hogy tíz éves korától már annyiszor jöjjön, ahányszor csak tud, illetve akar. Így aztán lassan mindennapos vendégemmé vált. Bár egyre ügyesebb volt, de versenyre még nem engedtem, hazánkban ugyanis csak felnőtt versenyek voltak, és a nemzetközi tapasztalatok alapján a nagyok közé bedobva csak többet ártottunk volna neki, mint amennyi hasznunk lehetett volna belőle
– emlékezett vissza az első évekre Dunai.
Attila 13 évesen ugrásszerűen megnőtt, megkomolyodott, ami arra sarkallta edzőjét, hogy megadja neki a zöld jelzést. Idén már elindulhatott az itthoni versenyeken, ahol fokozatosan egyre jobb eredményeket ért el. Sőt, Dunai néhány külföldi versenyre is magával vitte, ahol eleinte csak szokta a légkört, nézelődött, majd később a Webpont Kft., mint szponzor segítségével immár versenyzőként is rajthoz állt.
A 2016-os Vienna Openen – amit a profi világbajnok Peter Ebdon nyert meg – 96 indulóból a 17. helyen végzett. Többek között a csoportkörben, ahol második helyen végzett, egy profi játékossal, az angol Garry Wilsonnal is játszott – tőle kikapott -, majd továbbjutása után az egyenes kieséses szakasz első mérkőzésén az ex-profi Jack Bradforddot verte ki.
Kortalan a játék. Az U21-es bajnokságon, ahol magyar bajnoki címet nyertem indult hétéves versenyző, de találkoztam már nyolcvan felettivel is
– fogalmazott Attila kérdésünkre, úgyhogy van ideje, lehetősége még bőven a fejlődésre is.
