A férfi gyorskorcsolyázók korábbi három számában egyaránt hollandok győztek, ráadásul a kilenc lehetséges éremből nyolcat ők harcoltak ki, ezúttal azonban csak az ezüstérmes Koen Verweij fért fel a dobogóra, mert a bronzérem a kanadai Denny Morrisoné lett. Brodka rendkívül szoros küzdelemben győzött, először holtverseny jelent meg a kijelzőn, majd kiderült, három ezreddel bizonyult gyorsabbnak riválisánál.
Az első kiemelkedő időt a címvédő, holland Mark Tuitert érte el (1:45.42 perc), de nem örülhetett igazán sokáig, mert a 15. futamban a szám 2008-as és 2012-es világbajnoka, Morrison rendkívül erős iramban kezdve folyamatosan növelte előnyét, s bár a végére elfáradt, így is átvette a vezetést húsz századdal.
Fotó: Europress fotóügynökség
A 29 éves Brodka aztán meglepetésre az élre került. Neki folyamatosan nőtt a hátránya 1100 méterig, amikor éppen fél másodperc volt, csakhogy ő nem merevedett el az utolsó körre sem, így megelőzte Morrisont. Az igazi nagy durranás azonban még ezután következett. Az utolsó párban már nem volt valószínűsíthető, hogy elvehetik az aranyat Brodkától, aki egy darabig nyugodt is lehetett, mert a 23 esztendős Verweij 62 századdal elmaradt tőle az utolsó kör előtt.
Csakhogy a holland hatalmasat sprintelve éppen ledolgozta hátrányát, a csarnok majd felrobbant a hangzavartól, amikor kiírták a holtversenyt. Az ezredek aztán Brodkának kedveztek.
A viadal első felében, a nyolcadik párban indult a 21 éves Nagy Konrád. Ekkor az éppen az előző futamban szerepelt, Szocsiban 1000 méteren olimpiai bajnok holland Stefan Groothuis vezetett 1:46.08 perccel.
A debreceni gyorskorcsolyázó kissé lassan kezdett, így 300 méter után még jobb volt nála futampárja, a német Robert Lehmann is. Hátránya 1.86 másodpercre nőtt 700 méterig az éllovassal szemben, de ekkor már megelőzte pályatársát, ráadásul a táv hátralévő részén alig kapott ki Groothuistól, sőt, az utolsó körben még gyorsabb is volt nála három századdal, s akkor ötödik legjobb idővel (1:48.12) ért célba. A tizedik párt követő jégfelújításkor hatodik volt, de az újabb tíz párból aztán mindenki jobb időt ért el nála.
“A rajtom lassú volt, de aztán kiválóan futottam, ezen a jégen ez a reális idő” – értékelte futamát Nagy Konrád, aki egy éve döntötte el, hogy rövidpályáról nagypályára vált, de csak augusztusban kezdte meg az edzéseket az új műfajban.
Kiemelte, nagy dolog, hogy ilyen rövid idő alatt kiharcolta a részvételi jogot, de hozzátette: ha már itt volt, szeretett volna az első húszban végezni a negyvenfős mezőnyben. Mint mondta, a rövidpályás szakágat továbbra is látványosabbnak tartja, de neki jobban fekszik ez a műfaj, mert ez kizárólag az erőről és állóképességről szól, neki pedig sosem volt erőssége az előzgetés, amire viszont itt nincs is szüksége.
