246 (egész pontosan 245,3) kilométert fut Athén és Spárta között. Immár negyedszer. 2010-ben “csak” lefutotta 35 óra 32 perc alatt. 2011-ben a nők versenyét megnyerte (29óra 07 perc), 2012-ben harmadik lett (29óra 45 perc).
A szombati 28:03,04 órás célbaérkezése, győzelme után – ami nem mellesleg az 1983 óta minden évben megrendezendő futóverseny 3. legjobb női eredménye – Lubics Szilvia eképpen köszönte meg a segítséget:
A célbaérkezés után hagyományosan minden versenyző megcsókolja a Leonidász király szobrának lábát
és iszik egy kortyot az Evrotaszfolyó vizéből
Forrás: facebook.com
“Mennyi minden kellett a Spartathlon eredményhez, mindenki sejtheti, aki valaha is felkészült hasonló megmérettetésre. Legfontosabb a háttér volt, aki biztosította, hogy a kemény hetek munkáját el tudjam végezni és még pihenni is tudjak. Aki leszervezte az utazást, a kint létet. Aki velem tervezett, térképeket, részidőket nyomtatott, biztatott, ha én már nem bíztam. Aki büszke rám és ez nekem nagyon sokat jelent. Kedvencünk Ákos jól megírta ezt:
“Szeretőd és társad más nem is lehet
Csak az, aki ismer és mégis szeretne hozzád érni
Akit nem kell kétszer kérni
Hogy segítsen élni”
Köszönöm Gyuri!”
Lubics György, a férj. 2013-ban 13 magyar atléta ért célba! Gratulálunk mindannyiuknak!
De mi is az a Spartathlon?
A Spartathlonon a futók az Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig 246 kilométert futnak. Hérodotosz elbeszélése szerint ugyanis i. e. 490-ben, a marathóni csata előtt Miltiadész athéni sztratégosz egy küldöncöt menesztett Spártába, hogy segítséget kérjen Leonidász királytól a perzsák ellen háború során.
Ez a mitológiai monda az alapja a modernkori marathon futásnak is. Míg a minden évben megrendezésre kerülő Spartathlon verseny ennek az emberfeletti teljesítménynek állít emléket. Vagy méginkább tesz bizonyságot amellett, hogy Hérodotosz leírása nem mese csupán, hanem hús-vér emberek, nők, férfiak által megvalósítható teljesítmény.
A versenyen minden évben számos magyar ultrafutó rajhoz áll. Lubics Szilvia mellett Bogár István mondhatja el még magáról , hogy elsőként szakította át a célszalagot. Ő 1991-ben 24:15,31 óra alatt tette meg a távot és győzött.
A versenyen nem osztanak pénzdíjakat. Így dopping sincs. Mindenki magáért, a saját teljesítőképessége határának megismeréséért fut csupán. No és a célbaérkezést követően egy olajág-koszorút és egy érmet kap a versenyző, illetve az a megtiszteltetés ér mindenkit, hogy ihat egy kortyot az Evrotasz folyó vizéből.
Az ultramaratonista körökben úgy tartják, hogy a Spartathlon az egyik legkeményebb, ha nem maga „a” legkeményebb futóverseny a világon. Görögországban a történelmi hagyományok miatt a távot teljesítő sportolókra, de a győztesekre különösképp igazi hősként tekintenek.
A célbaérkezés után hagyományosan minden versenyző megcsókolja a Leonidász király szobrának lábát 
