Azért álltam neki ennek a jegyzetnek, mert az általam nagyra becsült és mindenekfelett álló Olimpiai eszme sajnos csorbulni látszik – ismerve azt a tényt, hogy a NOB végrehajtó bizottsága a birkózást a 2020-as nyári olimpiai játékokról törölni akarja.
Természetesen személyesen érintve vagyok, mivel magam is abba a társaságba tartozhatok, aki birkózó olimpikonnak, sőt a jövőben ezért az ősi sportért aktívan tenni vágyó fiatalnak vallhatja magát. Viszont valószínű akkor is hasonló érzések kavarognának bennem, ha jelen esetben az öttusáról vagy éppen a hosszútávfutásról lenne szó!
Az első kérdés, ami megfogalmazódik bennem: egyáltalán, hogy merülhet fel az, hogy ezen sportágak bármelyike is lekerül az olimpiai játékok programjáról?! Birkózás nélkül nem születhetett volna meg maga az Olimpia! A birkózás az emberiséggel együtt nőtt fel, hiszen az ember a saját ösztöneiben hordozza ezeket a képességeket – mondhatnám azt, hogy mindenki tud birkózni!
Lehet vizsgálni, hogy hányan nézték éppen egy adott pillanatban a versenyszámot, milyen a sportág szponzorációs háttere, hányan klikkeltek a YouTube-on vagy a Twitteren a linkjükre az olimpia ideje alatt (mert ugyebár ezek is beletartoznak az olimpiai sportágakat értékelő szempontok közé), esetleg milyen költségei voltak az elmúlt időszak alatt, vagy egyéb gazdasági szempontokat. Vagy éppen akár azt is, hogy mennyire tették tönkre a birkózást a szabályok annak érdekében történő folyamatos módosításai, hogy az előbbi követelményeknek megfeleljen. Ha csak ezeket vesszük figyelembe, akkor a birkózás jelenleg igen nagy bajban van, hiszen nem képes a mai fogyasztói igényeknek megfelelni és azokat teljes körűen kiszolgálni.
Magam is közgazdász vagyok, és tudom, hogy mit jelentenek a mai világban és milyen fontossággal bírnak ezek a szempontok, de valóban csak ez lenne a lényeg?! El sem hiszem! Mert ha igen, akkor a NOB is nagy bajban van, és tényleg afelé haladunk, amit sajnos manapság nagyon sok helyen tapasztalhatunk a világban, hogy a múlt értékei és a tradíciók napjainkban mit sem számítanak. Hova tűnik a tisztelet, az elismerés és a múlt értékeinek a megbecsülése?!
Természetesen már hallom is a választ, ami a jó öreg belga-balga „zsákk rogg” szavaiból is kitűnik, hogy mennyire másképpen gondolják a jelenlegi (marokkói, dél-afrikai, guatemalai, taiwani, szingapúri, ír, spanyol, angol, ausztrál, svéd, német, ukrán) vezetőtársaival együtt, amikor arról beszélnek: szponzorok nélkül bizony nem lehet olimpiát rendezni!
Kérdezem én, hogy milyen olimpiát kell rendezni?! Muszáj, hogy elhangozzon minden záróünnepségen, hogy ez volt minden idők legjobb olimpiája?! Mitől legjobb egy olimpia? Hát nem attól, hogy nemes küzdelmekben a legjobbak kerülnek ki győztesen, ahogyan ez annak idején az ókorban is megtörtént?! Szerintem igen, és biztos vagyok benne, a régi eszmék és értékek szerint is! Vagy attól, hogy nem 20 perc, hanem 30 perc volt a megnyitó ünnepségen a tűzijáték, vagy éppen hogy ez másfélszer annyiba került, mint az előző rendezés?!
Szörnyű abba belegondolni, hogy a külsőségek, a csinnadratta, a show akkora teret kell nyerjen manapság a mindennapi életünkben, hogy közben a lényeget, az értékeket nem vesszük észre! A NOB megújulást hirdetett, viszont ha ilyen döntésekre kell számítanunk a jövőben, akkor itt mindenki nagy bajban van! És ez sajnos a XXI. század legnagyobb problémája lesz!
De ha más szelek fújnak és valóban ez a cél, akkor inkább a görög elvek helyett a rómaiakat kellene hangoztatni, ha már úgyis (morális) válságban élünk: „Panem et circenses!” (Kenyeret és cirkuszt!)
