Ahogyan a Magyar Úszó Szövetség köszöntőjében emlékeztet, Székely Éva pályafutását megtörték a második világháború előtti megkülönböztető törvények. Már 1940-ben, 13 évesen tagja volt az ifjúsági folyamúszó bajnokságot nyert ferencvárosi váltónak. Tehetsége többéves kényszerszünet után Sárosi Imre segítségével bontakozhatott ki.
A monte-carlói Eb-n (1947) és a londoni olimpián még csak helyezést szerzett, de Helsinkiben már nem talált legyőzőre. A világon elsőként pillangózta végig a 200 méteres távot. 32 egyéni bajnokságot nyert, 36 országos és 6 világrekordot állított fel. A melbourne-i olimpián ezüstéremmel fejezte be pályafutását.
Késôbb gyógyszerészként dolgozott a Vasutas-kórházban. Közben edzősködött. Lánya, Gyarmati Andrea volt leghíresebb tanítványa. A müncheni olimpián két érmet nyert, kétszer nyert Európa-bajnokságot, úszott világcsúcsot is.
Férje, a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső. Székely Évát Floridában beiktatták az úszósport halhatatlanjai közé, és itthon is tagja lett a legjobb magyar sportolók egyesületének.
Több sikeres könyvet jelentetett meg, „Sírni csak a győztesnek szabad” című művével általános elismerést váltott ki. Nyolcvanadik életévében, pályafutása elismeréseként Nemzetközi Fair Play dijban részesült.
2004 óta a Nemzet Sportolója, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével (polgári tagozat) tüntették ki.
