Mostantól minden év május 14-én megemlékezem azokról a honfitársainkról, akik ilyen nehéz körülmények között, értékelhető gondolatok nélkül élik a mindennapjaikat.
Megkérdeztek egy nénit, éppen azt a nénit, akinek a kertjében érett a cseresznye, de néni azt mondta, hogy ő észre sem vette. Persze, hogy nem vette észre, szarik rá.
Álmomban odajött hozzám kétharmados Győző, felnézett rám és azt mondta: belátom, tévedtem, mikor a harcra, harcra, harcra és a megosztásra bazíroztam az új honfoglalást és az őrségváltást.
Mi vagyunk a rés, nem a bástya, amibe a medwe benyomta a büdös lábát, mi vagyunk a spájz, ahonnan az oroszok betörnek a mindig is gyűlölt Európa-házba.