Nem a netadó, és nem az, hogy soha nem nyerhetünk Amerika ellenében. 

Mi köze a nagyfenekű lányoknak Szijjártó Péterhez és az NBI-es magyar futballhoz, avagy Hahó, Orbán Viktor, itt már nem csak a facebookosok beszélnek!

Elnéztem ezt a csürhét, ami vonulgat az országban, és nehezen jött álom a szememre.

Elég volt, Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila, Bajnai Gordon, Fodor Gábor, Tóbiás József, Bokros Lajos, Kunhalmi Ágnes, ide hozzám. Most csend-játékot fogunk játszani.

A netadó időzítése, kezelésének módja, az érvekre adott (vagy nem adott) válaszok soha nem látott számú ember számára tette nyilvánvalóvá – és ami a legfontosabb tarthatatlanná – Magyarország jelenlegi politikai alappilléreit, azt, hogy az elmúlt 4 (8,25?) év orbáni politikai hitvallása üres, cinikus lózung volt.

Meddig tart a bátorsága? 

Köszönet érte Szájer Józsefnek, aki szerint az internetezés olyan, mint az evés, a kormány meg bátor.

Nincs bizalom, nincs empátia, nincs konszenzus, nincs partnerség, erő van, ököljogállam.

Így dolgozta fel az internet közös emlékezete a vasárnapi tüntetést.

Azt már sikerült eltalálni, hogy melyik főosztálynak kellene lázasan dolgoznia.

A gyereket és a nagyit hagyják otthon.

A nemzetközi közösségi humoroldal felhasználói nem hiszik el, hogy ilyen létezhet.

Az emberek megint az ablakon fognak kinézni, hogy esik-e az eső.

Hogy ne írogassanak összevissza mindenféle csúnyaságot felelős politikusainknak. Varga Mihály és Orbán Viktor Facebook-oldalát is ellepte a felbőszült magyar nép.

Legalábbis biztosan nem 150 forint gigabájtonként. A netadó bedobott mértéke egy hatalmas kamu. Két okot tudunk elképzelni, a kormányzatra nézve az egyik rosszabb, mint a másik.

Rogán már 1000 forintos plafont emleget, pedig tudunk egy sokkal jobb módszert, amellyel csillapítani lehetne a kedélyeket.