„Az európai eliteknek az a problémája, hogy nem hisznek a személy, a vezető személyiség erejében. Veszélyesnek tartják azokat a vezető személyiségeket, akik képesek lelkesíteni az embereket” – nyilatkozta a minap Orbán Viktor a Kleine Zeitungnak.
Rengeteg lap idézte őt, elemzők elemzik, próbálnak a kijelentései mélyére ásni.
Pedig: tök fölösleges.
Orbán nyilatkozatai pusztán szósaláták.
Vezetőnk szavai mindig politikai üzenetek. Mint ahogy most is. A saját választói felé annyi a meszidzs, hogy ő erős vezető, míg a többiek nem azok. (Ez amúgy nem túl sok jóval kecsegtet.) A néppártiaknak pedig annyit üzen, hogy: le vagytok szarva.
Mit is tesz Orbán, ha tisztázó kérdésekkel szembesül? A legegyszerűbben oldja meg: nem felel. Közben idehaza azt kommunikálja, hogy ő bizony megmondta, nem kertelt, az ő száját befogni nem lehet. A riporteri kérdést, miszerint a demokratikus világ tán nem véletlenül ódzkodik az Orbán-féle, időnként szörnyű történelmi emlékeket felidéző „erős” vezetőktől, elintézte annyival, hogy nem szeretik őt a brüsszeli bürokraták.
Hogy mit jelent nála a bürokrácia? Azt, hogy vannak szabályok. De ő csak a saját szabályait ismeri el, másét nem. Ráadásul maga a bürokrata szó zseniális, hiszen borzongást kelt: a bürokrata köztudomásúan csak arra jó, hogy húzza az időnket, sanyarítsa az életünket, keresztbe tegyen a tiszta tekintetű magyarnak; szóval megcsókolhatja a seggünket. Eleget szenvedtünk, elnyomott minket mindenki, ült nyakunkon török, Habsburg, orosz, most meg ez a szemét Brüsszel.
ő az ideális autoritás, igazságos és nagyon rendes. Kukába a szabályokkal, ne járj iskolába, fiam, tanulj szakmát, keress pénzt.
És ez tetszik a rajongóinak.
Világnézeti megfontolások felől közelíteni? Ugyan már. Nincs világnézete, tán sose volt. Mindig azt képviseli, ami a célját szolgálja. A korai kilencvenes években liberális volt, emlékszünk, hogy „csuhások, térdre, imához!”, most, az ötvenes éveit taposva jámbor és istenfélő, a keresztény értékek ápolója, a katolikus egyház pátyolgatója. Ilyen nincs, illetve csak szemforgatásból van. A lakájai ugyanilyenek, összeillenek.
Amikor észrevette, hogy ő, a szabadság bajnoka az akkor még erős MSZP és SZDSZ mellett labdába nem rúghat, lépett balra. Pragmatikus dolog számára minden, a hatalom megtartásáért az ár nem számít.
Miért hatásosak mégis ezek a beszédek?
Orbán erős retorikai eszköze a kiemelés. Valamely állítást, lózungot középpontba állít (plakátra tesz), a választói pedig bekapják a csalit. Mint például a migránsozás esetében.
Az se érdekli, ha lebukik a kamukkal. Tudja ő nagyon jól, hogy a gazdasági bevándorló nem azonos a menekülttel. És akkor mi van? Megmondta már 2006-ban, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem arra, amit csinál. Persze a híveket ez sem izgatja, nekik szent a szó, működik a magic.
Orbán faék egyszerűségű üzenetei, azaz az értelmetlenül egymásra dobált kifejezések, az örökkampány szavai nem a tudatra, hanem a lélekre hatnak. Olyan belső rétegeket érnek el, melyekre könnyű rezonálni. Félelem, összetartozás, oltalom, álmok a sosem volt Magyarországról. És a mostani, egyre bezárkózóbb, szándékosan harapásra hergelt hangulatban ez beüt.
Egy erdélyi ismerősömtől hallottam, hogy Magyarország sokkal többet veszített Trianonnal, mint gondoltuk, és a romboló hatás azóta is tart. Pedig Trianonnal az a legnagyobb baj, hogy az elcsatolások után homogén, bezárt országgá lettünk. Míg Erdélyben együtt élt, él lengyel, szász, zsidó, román, akiknek muszáj együttműködniük, megtanulni egymást, addig nálunk maradt az ismeretlen idegentől való félelem.
Orbán rájátszik a félelemfantáziára, generálja azt. És ez automatikusan megszüli a vágyat, hogy védelmet keressen a rettegő. És ő oltalmaz. Erős. Nagy. Apu. Ezt sulykolja évek óta, és elringatja az újtól, a változástól viszolygó rajongóit.
S most mi lesz? Kis ország lévén nálunk minden rendszer csak a külpolitikai változások nyomán volt megváltoztatható. Ma még nem tudható, milyen fordulatok állnak be a világpolitikában, de adódhatnak helyzetek, melyekben a kérdések lesöprése és a szómágia már semmit nem ér.
Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu
