Kerékgyártó: Ami most épül, ahhoz képest Sztálin és Hitler titkosrendőrsége vaktában lövöldözött

Nagyapáink iskolai favonalzóira – akkoriban léniának hívták – gyakran írták rá aggódó tulajdonosaik: „Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát!” Hogy ez mennyire volt visszatartó erejű, arra nincsenek adatok, de hogy napjainkban isten szemén kívül hányféle új szem figyel bennünket, az egyre nyilvánvalóbb.

Térfigyelő kamerák, számítógépeinkbe fészkelt kémprogramok, okos telefonunkban elhelyezett figyelőrendszerek, bankkártyánk vásárlásainkról küldött üzenetei, autónk GPS rendszere, önmagunk lelkes Facebook- és Twitter-bejegyzései együttesen kiadják egész életünket. Olykor a legtitkosabb vágyainkba is belelát, aki a másik oldalon elemzi ezeket az adatokat.

Az igazi veszély persze abban áll, ha valaki összegereblyézi ezt az adathalmazt, ha egy kézbe kerül a sokféle információ. Aki ezt megteszi, többet tudhat rólunk, mint saját édesanyánk, szerelmünk, vagy akár mi magunk.

De hát kit érdekel ez, kérdezhetnénk. Kit érdeklek én, a kisember a földhözragadt vágyaimmal, kocsmai filozofálásommal, ingadozó értékválasztásaimmal?

Természetesen a felettünk álló hatalmat.

A hatalomnak, főleg, ha diktatórikus hajlamok fűtik, nincs olthatatlanabb vágya, mint bekukucskálni a fejünkbe, vágyainkba, szorongásainkba, terveinkbe. Hogy tényleg szeretjük őt, vagy csak színleljük, és hogy hűségesek leszünk-e hozzá, vagy majd a lázadókkal együtt kiáltjuk, hogy vesszen a zsarnok. Ezekért a delikát információkért az anyját is eladná a hatalom.

És hol vannak már a régi szép idők, amikor – amúgy elképesztő éleslátással – így írt Kosztolányi: Beírtak engem mindenféle Könyvbe / és minden módon számon tartanak. / Porzó-szagú, sötét hivatalokban / énrólam is szól egy agg-szürke lap.

Rólunk már nemcsak egy agg-szürke lap szól, hanem képek, adatok, információk regimentje. Úgy tűnik, a diktatórikus hatalmak is hozzájutottak a korszerű eszközhöz, éppen napjainkban látnak hozzá, hogy pénzt és energiát nem kímélve kiépítsék újfajta megfigyelő rendszereiket. Ezek pontosságához és hatékonyságához képest Sztálin és Hitler titkosrendőrségének és besúgóhálózatának működése vaktában lövöldözés volt.

A csúcstechnológia és a diktatórikus hatalomgyakorlás találkozásának legjobb példája Kína. Két év múlva befejeződik egy elképesztő, az egész országra kiterjedő rendszer kiépítése: 200 millió (!) kamera figyel majd mindenkit, arcfelismerővel, testletapogatóval és nyomkövető rendszerrel. Az okos telefonok jelentéseket küldenek a lakosság vásárlásairól, mozgásukról. Barátom meséli, hogy nemrégiben figyelte meg Kínában, hogy az átlagemberek még az utcai árusoknál is mobiltelefonjaikkal fizetnek, mert úgy kevesebb adó terheli a vásárlásaikat. Most éppen rászoktatják erre a lakosságot, és hamarosan szinte teljesen megszűnik a készpénzforgalom. (Megjegyzem, Japánban éppen a napokban emelik az áfát nyolcról tíz százalékra, kivéve, ha mobiltelefonnal vásárolsz, úgy marad a régi forgalmi adó.)

És Kínában nem köntörfalaznak, bevallják, hogy ezeket az információkat használják is, ez lesz a „Társadalmi elismerés rendszere”, mely alapján pontozni fogják az állampolgárokat.

Egy tucat nagyvárosban a már működő próbaverzió alapján a nyilvántartó program pontozza az embereket. Nyolcszáz pont a maximum, ennyit érhet el a tökéletes mintapolgár. (Ásványvizet vásárol rizspálinka helyett, a kocsmában üdítőt iszik, miközben a rendszert dicséri, nem dülöngél éjszaka részegen az utcán, idejét nem a játéktermekben, hanem a városi parkokban tölti családjával tornázva, a felvonulásokon a pártot éltető éneket zengve masíroz.) Ők aztán VIP ellátást kapnak: útlevelet, különb elbánást a hotelekben, kedvező repülőjegyet, olcsóbb hitelt, gyerekeik jobb iskolába járhatnak, állásbetöltésnél előnyöket szerezhetnek, jobb kórház jár nekik, stb. Míg, ha valaki sok alkoholt vásárol, késik a munkából, megjegyzéseket tesz a hatalomra, vagy ilyen rokonai, barátai vannak, az pontvesztéssel, így a kedvezmények megvonásával jár.

Na, itt a szép új világ! Nincs erőszak, csak egyre többen beállnak a sorba az előnyökért, lassan megszűnik az ember vágya a szabadság után. Az új kasztrendszert egy idő után természetesnek fogadja el a polgár, egydimenzióssá válik, még a lázadás vágyát is elveszíti. Ez a totális diktatúra. Már azt sem tudja a mintapolgár, hogy mi az a szabadság.

És nálunk vajon fölfigyeltek a hatalom mérnökei ezekre a ragyogó lehetőségekre?

Bizony föl. Legalábbis csak így tudom magyarázni a most készülő intézkedéseket. Persze még nem vallják be, hogy a magyar állampolgárok magánéletét vizslatják, az indokok között a migráció, a bűnözés elleni harc, a terrorizmus legyőzése szerepel, de mindjárt látjuk, itt valójában rólunk van szó. Átlagos magyar állampolgárokról.

Rogán minisztériuma – az Átlátszó birtokába került szerződés alapján – úgy havi egymillió forintért egy magáncéggel, a Mediradar Kft.-vel figyelteti a hírportálokat, a Facebook, a blog, a YouTube, és a Twitter-bejegyzéseinket, méghozzá kulcsszavas kereséssel, s többszavas kifejezések, félmondatok és mondatok követése is a szerződés tárgya. (Bár vannak ötleteim, de kíváncsi lennék, vajon mik ezek a kulcsszavak.) Amikor az Átlátszó rákérdezett, hogy mi okból ez a kutakodás, a válasz így hangzott:

Álhírek terjedése ellen küzdünk, melyben a Soros György által finanszírozott portálok, többek között az Ön munkahelye is, sajnos fontos szerepet játszanak.

Ehhez kapcsolódik, hogy a kormány a tavalyi év első felében 341 megkeresés során 532 fiókról kért ki adatokat a Facebooktól. És a megkeresések száma folyamatosan nő.

De van itt más is: a kormány tervei szerint hamarosan 35 ezer darab kamera felvételeit gyűjtenék, továbbítanák a Kormányzati Adatközpontba, melyre 50 milliárd (!) forintot szánnak. A már meglévő kamerák mellé újakat is telepítenének. Eddig általában 24 óra elteltével törölték felvételeiket, eztán ezeket a tartalmakat a már említett adatközpont tárolná, gondozná. Akár Kínában.

Azt hiszem, az a terv is a fenti intézkedések sorába illeszkedik, mely szerint ezután az összes szállodának le kell majd adni a vendéglistát, amit központilag egyesítenek. Megint a kulcsszó: a központ.

A NER mindene a központosítás. Ezért működik egyre csikorgóbban az államgépezet.

És ahogy számolja föl a hatalom a független médiát, és építi ki a maga monolit médiarendszerét a félezer médiumot tömörítő gigaholdingjával (megint a központosítás), melynek a célja, hogy minél kevesebbet tudjon meg a lakosság a NER lovagok disznóságairól, hazánk nemzetközi megítéléséről, a gazdasági mutatók valódi helyzetéről.

Tehát miközben az önmagukról szóló információk letagadása a cél, ők egyre többet akarnak megtudni a polgárok magánéletéről.

Ezt nevezem én információs aszimmetriának. Rólunk mindent, magukról meg semmit, vagy, ha mégis, hát csak a jót. Nem fordítva kéne ennek lenni? A miniszterekről és elnökükről mindent kellene tudnunk. Bele kéne látnunk az üvegzsebeikbe, tudni kellene, mikor, miből, hova utaznak, mit vásárolnak, hiszen közszereplők.

Ugyanakkor nekik semmi közük a mi magánéletünkhöz!

Kiemelt kép: HOUIN / BSIP / AFP