Poszt ITT választás 2018

Győzött a NER, bukott az ellenzék

24.hu
24.hu

2018. 04. 12. 07:00

A választók egész egyszerűen megszokták az illiberális államot, vagy legalábbis kezdenek beletörődni. A bevésés működött, a Fidesz sikere teljes. Nagy Attila Tibor elemzése.

A 2018-as választás azért is jelentős, mert megnyitja a lehetőségét, hogy a NER még jó ideig fennmaradjon és akár történelmi léptékkel mérve is jelentős időtartamot hagyjon a magyar történelem vonalán.

A most kezdődő parlamenti ciklus kitöltése esetén Orbán 12 éve lesz folyamatosan miniszterelnök, megközelítve a rekorder Tisza Kálmán 15 évét (1875-90) .

A választások egyik következménye, hogy az Orbán-rendszer folytathatja működését és az általa 2010-től létrehozott politikai rendszer stabilizálását.

A Fidesz fölényes győzelme nem magyarázható pusztán a migránskérdéssel: a választók egész egyszerűen megszokták az illiberális államot, vagy legalábbis kezdenek beletörődni.

Hangos, tüntetgető, elégedetlenkedő csoportok az elmúlt nyolc évben persze mindig is voltak és lesznek, de sokak számára – főleg vidéken – nem jelent tragédiát a mostani miniszterelnök uralma.

Az élet Magyarországon összességében továbbra sem könnyű, az egészségügy és az oktatás problémái közismertek, ha máshonnan nem, hát személyes tapasztalat alapján. Csakhogy a mindennapi élet nyugodtabb lett: a közbiztonság valamelyest javult az elmúlt nyolc évben, melyet jól mutat, hogy ezt a témát az ellenzék sem hozta fel – ellentétben például 1998-cal, amikor az akkori ellenzék, főleg a Fidesz, ügyesen használta a robbantásokat a maga politikai céljaira, bizonyítva az akkori kormány tehetetlenségét.

Fotó: Marjai János/24.hu
Fotó: Marjai János/24.hu

A bérek továbbra is jócskán elmaradnak a nyugat-európaiaktól, de a tömeges elvándorlás miatt fellépő munkaerőhiány következtében a magyarországi munkavállalók jobb alkupozícióba kerültek, ami 10 százalék reálbérnövekedést eredményezett az elmúlt egy évben is. Is, mondom, merthogy

a most lezárult ciklusban folyamatosan nőttek a bérek.

A közigazgatási kormányablakok megnyitása, majd elterjedése, az adóbevallások mind nagyobb arányának NAV általi kitöltése valamelyest könnyítette az állampolgárok mindennapi ügyintézését. A családtámogatási rendszer, benne az adókedvezmények és a CSOK szintén számos munkavállaló helyzetét tette könnyebbé és hagyott több pénzt a zsebekben.

Ehhez képest akadt ellenzéki kritika, mely szerint az ország válságba került az elmúlt nyolc évben – ez hasonló a Fidesz „Rosszabbul élünk, mint négy éve” 2006-os kampányához. Se az, se ez nem jött be, a választók aligha érzékeltek általános összeomlást. Ellenben a nyugdíjasok közvetlenül a választás előtt Erzsébet-utalványt, számosan egyszeri rezsicsökkentést kaptak, ami szintén szerepet játszott a Fidesz újraválasztásában.

Bár tagadhatatlan az oktatás és az egészségügy állapotával való széles körű elégedetlenség, a választók jelentős része nem hitte el, hogy az ellenzék hatalomra jutása esetén jobban tudná ezeket a területeket irányítani. A mostani ellenzéki pártok közül az MSZP és részben a DK (ha nem is ezen a néven) már volt kormányon és nem olyan érzete maradt az embernek az akkori egészségügyi rendszerről, hogy ne feszítették volna súlyos problémák. Igaz, az ellenzéki pártok 2014-18 között gyakran bírálták a humán területek viszonyait és még választási programokban is részletesen foglalkoztak ezekkel.

Ellentétben azonban például az első Orbán-kormány időszakával, amikor is két ellenzéki párt nevét (MSZP, SZDSZ) kellett csak megjegyezni a szavazónak, most a szavazópolgárnak hét releváns párt (MSZP, DK, Párbeszéd, Együtt, LMP, Momentum, Jobbik) ilyen-olyan kritikáját és elképzeléseit kellett (volna) figyelnie és megjegyeznie, melyikük, mit akar.

És ezzel át is térünk arra, hogy az ellenzék ilyen mértékű megosztottsága azt a praktikus problémát okozta, hogy a választó csak akkor tudta követni az ellenzéki folyamatokat (ki éppen kivel van vagy nincs, ki és mit akar), ha az életéből erre napi két-három órát szánt. Egy megélhetéssel, gyerekneveléssel elfoglalt választó azonban tipikusan nem ilyen. Biztos, hogy sokan nem tudnák felsorolni a hét ellenzéki párt nevét és vezetői, mutatja ezt mások mellett Juhász Péter pártjának, az Együttnek látványos bukása.

Budapest, 2018. április 9.
Szigetvári Viktor, az Együtt miniszterelnök-jelöltje (k), valamint Spät Judit és Pataki Márton elnökségi tagok távoznak a párt választási eredményváró rendezvényén tartott sajtótájékoztatójukról a budapesti Spicc Terasz épületében 2018. április 8-án.
MTI Fotó: Bruzák Noémi
Szigetvári Viktor, az Együtt miniszterelnök-jelöltje (k), valamint Spät Judit és Pataki Márton elnökségi tagok távoznak
Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Magyarországon két választás között a politika iránti érdeklődés nem éppen intenzív. A nézettségi adatok szerint a tévék politikai beszélgetős műsorainak viszonylag alacsony a nézettsége: 200-300 ezres elérés már jónak számít, miközben nyolcmillió választópolgár van. A legnézettebb műsorok között elvétve található politikai produkció, az emberek szívesebben néznek szórakoztató adásokat. Még a legolvasottabb kormánykritikus honlapok is csupán napi félmillió körüli olvasottságot érnek el.

Azok az ügyek, botrányok tehát, melyeket mi, véleményformálók, elemzők, politikai újságírók olyannyira fontosnak tartunk, a választók összmennyiségéhez képest nem jutottak el jelentős tömeghez. A migránskérdés ellenben igen.

A Fidesz a kormánnyal karöltve 2015 óta pénzt nem sajnálva, médiabirodalmát és médiafölényét használva, sikeresen megértette a plakátokkal és más állami hirdetésekkel még a legegyszerűbb választópolgárral is: Orbán a migránsok (értsd: muzulmán migránsok) ellen van.

Személyes tapasztalatom is az: minden egyes faluba eljutott a Fidesz azon üzenete, hogy nem engedi be a migránsokat. Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy a Fidesz a falvakban kiemelkedően jó eredményt ért el.

A migránsellenesség lett a Fidesz összetéveszthetetlen márkajegye és szerintem ez a mostani választási győzelem legfontosabb oka.

Fotó:24.hu/Karancsi Rudolf
Fotó: Karancsi Rudolf / 24.hu

A jó, sikeres  márka azonnal tulajdonságokat, életérzéseket hív elő bennünk, melyek miatt szívesen használjuk a terméket, szolgáltatást. Azért kellett hát alapvetően egytémás kampányt folytatnia a Fidesznek, hogy senki előtt ne legyen kétség a bevándorlás elutasítását illetően, és ezért tett is: a kormány 2015-ben felhúzta a déli határon a kerítést.

A Fidesz és Orbán egyenlő az áldásos kerítéssel, fogalmazódott meg sokak fejében. Ehhez képest a magyar baloldal bevándorlás-ügyben össze-vissza beszélt: 2015 -ben még elítélte, kigúnyolta a kerítést, a kampányra meg, látva, hogy a társadalom többsége egyetért a kerítéssel, jobbnak látta megígérni a GYODA fennmaradását. Ezt a cikk-cakkot a kormányoldal kihasználta. Az üzenetet pedig azért hangolták végtelenül egyszerűre, hogy még a funkcionális analfabéta szavazó is megértse.

A választási eredmény alapján kimondhatjuk:

a bevésés működött, a Fidesz sikere teljes.

Ehhez képest az ellenzék mint egységes egész semmiféle márkajeggyel nem tudott előállni. Hogyan is tudott volna, amikor tagjai éveken át olykor kabarét idéző módon civakodtak egymással a kamerák előtt!

A Fidesz-KDNP ezzel szemben viszonylag egységes képet mutatott (kivéve a netadós politikai időszakot 2014 második felében).

A visszalépések körüli, heteken át tartó hercehurca erodálta azt a lélektani előnyt, melyet az ellenzék a hódmezővásárhelyi sikerrel szerzett. Ráadásul azt is lehetett tudni, hogy még a Fidesz esetleges kisebbségbe szorulása esetén sem lesz  egyetlen ellenzéki pártnak abszolút többsége, vagyis akár 5-6 párt közötti koalícióra lehet szükség.

Csakhogy a folyamatos veszekedésekkel az ellenzék nem azt üzente a választóknak, hogy nyugodtan rábízható az ország, azt ellenben nagyon is, hogy az ellenzéki pártok-pártocskák győzelme ugrás lenne a sötétbe, a politikai bizonytalanságba.

Jobb nem kockáztatni – gondolhatták sokan, és ezért a Fideszt érintő korrupciós ügyek, vádak ellenére is Orbán pártjára voksoltak.

Az ellenzéket sokkoló választás után megindult, megindul az egyes pártokon (Jobbik, LMP, MSZP) belüli hatalmi harc, melyet a Fidesz karosszékből figyelhet. Ha nem következik be koncentrálódás az ellenzéki térfélen, vagyis nem lesz domináns párt, illetve pártszövetség (élén egy karizmatikus, integráló politikussal) az ellenzéki oldalon, akkor Orbán ellenfelei legfeljebb a kormány melléfogásaiban és a majdani kedvezőtlen nemzetközi változásokban reménykedhetnek.

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa.

Kiemelt kép: Bielik István/24.hu

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.