Egy mondat a Fidesznek erről a hetéről: az egykori III/II-es ügynök fideszes Szita Károly magyarázatként arra, hogy a mocskos kommunista diktatúra titkosrendőrségének a saját családjáról is jelentett, azt mondta, az ellenzék bármire képes. Aztán kiderült, Szabó Zsolt fideszes államtitkár 1,2 milliárd forintot parkoltat egy belize-i offshore számlán, Szatmáry Kristóf fideszes képviselő havi 2,5 millió „láthatatlan” jövedelemhez jut egy biztosítási trükk-konstrukciónak köszönhetően, ám elmaradt a gyermekes családok kilakoltatásáról szóló vitanap, mert a fideszes képviselők nem mentek be a munkahelyükre, a parlamentbe.
Mindez úgy tűnik, mintha a Fidesz egy hetének rezüméje lenne, ám valójában a mai Fidesz leglényegének összegzése.
Ha ugyanis lenne bármi ezen kívül, Orbán Viktor reagált volna valamelyik ügyre.
De nincs olyan erkölcstelenség, minősített hazaárulás, mely immár ne férne bele a kormányfőnek. Erről a politikai közösségről mindent elmond szegény Bayer Zsolt patkányozása: a publicista gyalázza azokat, akik szerint fenyegetés, gyávaság a kormányfői beszéd, melyben a választás utánra helyez kilátásba bosszút, leánykori nevén erkölcsi, jogi, politikai elégtételt, de nincs megjegyezhető mondata a saját családjáról jelentő III/II-esről.
Ma itt tart a kormánypárt, melynek a hatalom és a pénz maradt az identitása.
Az már oké, hogy a lopásnak nincs következménye, hiszen a rendszer összetartó ereje a korrupció. Legkésőbb az Elios-ügy óta nyilvánvalóan tudjuk, hogy közhatalmi eszközöket használnak arra, hogy szervezetten csaljanak, a közpénzt hatalomközeli magánvagyonokká alakítsák, és hogy megőrizzék saját maguknak tükörképességüket, elnevezték a lopást politikának, nemzetitőkés-réteg építésének, és ki tudja, még hogyan. Ám az már biztosan teljes nihilizmus, hogy az ügynökre sincs semmi reakció. Nincs morális felháborodás,
Egész történetük, identitásuk épült arra, hogy a kommunista rezsimmel szemben határozták meg magukat, önfeledten komcsiztak át évtizedeket, hogy aztán szó nélkül tűrjék, hogy soraikban ott az ügynök, a legaljasabb fajtából, aki lelkesen, örömmel mószerol. És az van, hogy erre nem válasz a visszaütés, mert saját erkölcseinket nem mások határozzák meg, azaz, ha szerintünk nem oké az ügynöklét, akkor nem attól függ okésága, hogy Medgyessy Péternek vagy Szita Károlynak hívják a kollégát.
Éppen ezért ez a vége a történetnek. Amikor már nem tudnak semmit magukról, egymásról, arról, miért keveredtek egy pártba, miben hisznek, miért lettek. Amikor már csak a félelem tartja össze az építményt, amely mostantól omlik. Mert immár nyilvánvaló: hazugságra nem lehet stabilan építkezni.
Persze ez az egész tényleg eredeti, minden elemében posztmodern kísérlet volt.
Minden eszközzel arra törekszem, hogy a hatalom elvehetetlen legyen, a demokratikus látvány mögött jogszabályokkal, hatalmi intézkedésekkel fojtom meg az ellenfeleimet úgy, hogy lényegileg lehetetlen az ellenállás, hiszen formailag szinte minden legálisan történik. Eljátsszuk a versenyt a közbeszerzéseken, elbábozzuk a vitákat a parlamentben, piacmaskarába bújtatunk egy végsőkig kontrollált és kitalált közpénzelosztási rendszert, még a korrupciót is törvényesítjük és elnevezzük például taó-nak, hogy még azt a velejéig hazug sztorit elmondhassam hozzá, hogy a sportot, a fiatalokat támogatom.Soha ilyen világosan nem mutatták meg Európában, hogy a demokrácia mennyire védtelen, amikor olyanok jönnek, akik csak használni akarják a kereteit, nem pedig az eszmének megfelelően működtetni. Tanulságos korszak volt ez, amelyben végre azt is megláttuk, mennyi tévedése, hazugsága volt a rendszerváltó elitnek, hogyan lettek tanult reflexek foglyai pártok és politikusok, és hogyan használhatta gyermekjátékként Orbán Viktor a tengernyi kudarcot, kiábrándulást ahhoz, hogy autokráciát alakítson ki a demokráciában.
Hát például micsoda jelenetek játszódnak le az állami tévében, ahová a választás miatt öt percre beszabadulnak az ellenzéki pártok? A Jobbik és a Momentum egyszerűen új valóságot mesélt el a tévé nézőinek, akik – egészében felfoghatatlan módon – nem ismerhetik az ellenzéki politikusok sorolta ügyeket. Azaz nem arról van szó, hogy más értelmezését kapják Szita Károly ügynökmúltjának, hanem nem létezik az ügy, ahogyan a Kádár-diktatúra óta nem látott módon nem létezik ebben a valóságmentes nyilvánosságban a Matolcsy-, az Elios-, a Kósa-, a Semjén-ügy sem. Semmi, de, semmi, ami a pártnak kellemetlen. Nem számít a nemzeti érdek és az igazság, csak a Fidesz.
Azt persze már régóta tudhattuk, a rendszer próbája, hogy a bemutatott nemvalóság és a megélt valóság közötti feszültség egyszer csak elviselhetetlenné válik, a totális hazudozás miatti düh az ellenikszelés felháborodásáig vezet.
Ehhez az indulathoz, a túloldalon az erkölcs és a moralitás felszámolásához az vezet, ami lehetővé tette a Fidesz felépítését és itt látott felemelkedését. Az őrült lojalitás abból következett, hogy a főnök a totális szolgaságért cserébe mindent megbocsátott, ennek köszönhetően korrumpálódott mindenki. És egy ponton túl a következménynélküliség elvezet oda, hogy
Nem maradt már semmijük, és veszettül simicskáznak, ami nem indokolatlan tevékenység, amennyiben Simicska Lajosnak valóban elévülhetetlen és megbocsáthatatlan bűnei vannak a maffiaállam megépítésében, ám az van, hogy az aktuális ügyekről semmit nem mond el Simicska neve. Mert nem az oligarcha lőtt Semjén Zsolt helyett Svédországban, nem ő írt alá anyukának szánt 800 millióról közjegyzői okiratot Kósa Lajos helyett, nem ő a felelőse a nyíltan hazaáruló letelepedésikötvény-biznisznek, hanem Rogán Antal, nem ő jelentett a saját családjáról Szita Károly helyett, és a sor a végtelenségig folytatható.
Ennek köszönhetően ma látjuk, hogy ennél a pártnál belefér III/II-es ügynöknek lenni, milliókat-milliárdokat eltenni, de ennek a pártnak nem fér bele a parlamentbe bemenni, hogy a családok kilakoltatását megakadályozza.
Majd ha Bayer Zsoltnak, a patkányesztétikában immár elmélyülő moráltanárnak lesz egyetlen őszinte pillanata, tán elmondja, ezek közül szerinte végül is melyik a patkányság és melyik a hazaszeretet.
És hogy a Fidesznek ez a hete melyik kategóriába tartozik.
Kiemelt képünkön Orbán Viktor és Szita Károly
Fotó:Koszticsák Szilárd / MTI