Gyurcsány Ferenc ellopta a showt – már megint.
A Jobbikkal való tárgyalás szükségességéről szóló ünnepi mondatai hírértékben felülmúlták a közös baloldali március 15-i tüntetésen felszólaló többi szónok, még Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt beszédét is. Nem csoda, hiszen tabut döntött a volt kormányfő.
Gyurcsány a későbbi nyilatkozatában arról beszélt, hogy egy közvélemény-kutatás szerint a baloldali szavazók többsége ma már a Jobbikkal való összefogást is elképzelhetőnek tarja. Meg kellett hát mutatnia, hogy ő aztán igazán összefogás-párti, tényleg szeretne kormányváltást, minek érdekében még a Jobbikkal is hajlandó tárgyalni.
Nem róható fel egy politikusnak, ha taktikázva kívánja a maga és a pártja pozícióját javítani. Ugyan a haza az első még Gyurcsánynak is (a Fidesznek meg Magyarország az első, ugye), a hon üdvéért mit meg nem tesz az ember, még az ördöggel, értsd, a Jobbikkal is hajlandó összefogni, tárgyalni, Különösen, ha az adott párt, illetve a baloldal hosszabb távú érdekeit is szemügyre vesszük.
A magyar baloldal, benne a DK egyik nagy mumusa, ellenfele egy évtizeden át a Jobbik volt. Vona pártja a baloldaliak körében volt már rasszista, antiszemita, neonáci, szélsőséges, szélsőjobboldali, cigánygyűlölő, homofób, mellyel egyebek mellett a listázási ügy miatt a baloldali politikusok egy ideig még vitázni sem voltak hajlandóak.
A politikus, jelen esetben Gyurcsány ettől még megváltoztathatja a Jobbikkal kapcsolatos véleményét, a változásnak azonban hitelesnek kell lennie.
Ha ugyanis a Jobbik a néppártosodási kísérlete miatt a baloldal szemében valóban sokat mérséklődött, akkor Gyurcsány ezzel elismeri a Jobbik szalonképessé válását. Ez pedig komoly fordulat, a magyar pártpolitikai rendszerre kiható hosszabb távú következményt rejtve magában.
Érlelődik a baloldali pártoknak és a Jobbiknak a Heller Ágnes filozófus által már tavaly sürgetett együttműködése, de egyelőre nem világos, hogy ez milyen formában (például a Molnár Gyula-i választókerületi „félrekacsintással”) valósul meg.
Hódmezővásárhely jelentős fordulatot hozott a kampányban: a média, a sajtó és az aktív választók ellenzéki részében
Ehhez a hangulathoz alkalmazkodik most Gyurcsány Ferenc. Kockázatos lépés, mert a baloldali (köztük a DK-s) választóknak egy jelentős része hajlandó ugyan átszavazni a Jobbik jelöltjére, de a másik része megharagudhat a saját pártjára. Kényes a DK és a baloldal helyzete, hiszen identitásának része volt az éles Jobbik-ellenesség, és most ezt kívánja feláldozni Gyurcsány. Ráadásul úgy, hogy a Jobbik a gesztusát annak ellenére sem viszonozza, hogy állítólag még csak nem is választási együttműködésről lenne szó.
Ráadásul kérdés, ha a Jobbik nem ér el számára megfelelő választási eredményt, majd emiatt visszatér a radikális gyökereihez, akkor hogyan számol el a Jobbikkal kapcsolatos irányváltással Gyurcsány Ferenc és azok a baloldali politikusok, akik tárgyalni/megállapodni/félrekacsintani kívánnak most a Jobbikkal?
Akad viszont egy a baloldal Jobbikhoz közeledését könnyítő tényező. Kimondhatjuk, hogy ugyanis ezzel a lépéssel egy táborba terelte a létükben veszélyeztetett ellenzéki formációkat.
Holott a Fidesznek pont az lett volna érdeke, hogy a Jobbik és baloldali pártok között továbbra is mély maradjon a szakadék, ehhez képest Márki-Zay Péter megválasztásáért Hódmezővásárhelyen a szocialisták és a jobbikosok együtt küzdöttek a kampánycsapatban.
Heller Ágnes sokat kárhoztatott elképzelése a Jobbik és a baloldal együttműködéséről ma már nem hihetetlen és velejéig felháborító, köszönhetően immár Gyurcsánynak is.
És még mondja valaki, hogy a magyar értelmiségnek nincs befolyása a politikára.
