A címe Helyreigazítás (valótlanul állítottuk), ami ráadásul egy duett Demjén Ferenccel. Ő is odaírhatta volna a szerzemény elé, mint a Liberóták elé Pataki, hogy „Most így látom a világot”, bár talán ez a kitétel azért nincs felvésve, mert Ákos sehogyan nem látja a világot, Ákos Ákost látja, és most a csúnya újságírókat, de őket is csak azért, mert ezek a szemetek bántják őt.
„Reménykedünk, hogy a cím magáért beszél – szólt Dalának védelmében a Blikk szerint hétfőn a Class FM műsorában a Szerző. Ugyanaz az ember vagyok, aki voltam. Az, hogy igyekeztek másmilyennek lefesteni, az nem az én bűnöm. Nem tehetek róla!” Nem téved, a cím magáért beszélt, és az sem kérdés, hogy igen, pontosan ugyanaz az ember, aki volt.
A nők nagy barátja, egy politikai hátszéllel elöl tartott dalcsináló, aki szerintem sehol máshol a világon nem arathatna le ekkora babérokat. De ne gondolkodjunk hosszasan azon, ki is ő (tudjuk: az, aki volt), nézzük meg kicsit magát a Művet. „Valótlanul állítottuk, hogy függetlenek vagyunk / valótlanul állítottuk, hogy igaz minden szavunk” – indít erősen az Ének. Mivel kétlem, hogy Ákos az önmagáról szóló cikkeken kívül másra is vetne akár csak egy pillantást is, itt arra célozhat, hogy aki nem az ő haverjainak a véleményét böfögi vissza, azt nyilván Tudjukki tartja el.
Igen ám, csak közben kirobbant a Matolcsy-balhé, kiderült, mi a pálya a vs.hu háza táján, így a zöngemény kapott még egy erős stichet. Vagy tudta előre ezt is?! Ákos tényleg a jövőbe lát? „Tudod, a talpra magyar meg a hív a haza / Már nem elég trendi, nem elég laza” – hangzik pár sorral később. Mi akar ez lenni, könyörgöm?! Mikor volt „trendi és laza” a talpra magyar meg a hív a haza? És mi következik mindebből? De az igazi szubsztancia a refrénben van: „Mi csak tájékoztatunk téged / Hogy te is értsd meg, mi itt a lényeg / Így lesznek véleményekből tények / Semmit nem kockáztatunk, így rá se fázhatunk”. Ha nem lenne nyilvánvaló, kik vannak ostorozva, akkor azt is hihetnénk, Ákos esetleg önkritikát gyakorol, hiszen az „így lesznek a véleményekből tények” sokkal inkább ráhúzható a már többször bizonyítottan hírhamisító haverokra.
Aki azt hitte, a messiás, a vátesz nem lángol elő ebben a műben is a szerzőből, a vége felé megnyugodhat: „Egyszer felkel majd a nap / eljön egy bátor pillanat / mikor a trágyadombnyi rágalomból / tiszta rügy fakad / és bokrát bontja majd / és abból majd kihajt / az égit tükröző világ”. Hohó, hát ezt hogyan is értelmezzük? Nem tudom másképp, mint úgy, hogy akkor jön el ez a vágyott, szép új világ, ha a Mestert támogató rendszer már minden egyebet kisöpört, eltakarított, minden hangot elhallgattatott a saját dicsőségét zengő kórusén kívül. Ha már csak a haver „újságírók”, megrendelésre gyártó bértollnokok, a már most is szorgalmasan körmölő lakájok csinálják nekik a sajtót.
A következő kitétel is ijesztő egy kicsit: „De ott már nem jut rám szerep / mégis hadd legyek veled / Mint egy régi ízű szó / amire emlékezni jó”. Ákos itt egyértelműen arra utal ezzel, hogy most igenis van szerepe ebben az egészben (tisztogatás, rendrakás), igenis rajta van az ügyön, ő és a szövetségesei tényleg azon dolgoznak, hogy a sok össze-vissza írogató, gondolkodni merő és véleményüknek hangot adni merészelő emberek végre elhallgassanak, és eltirhuljanak a színről.
Bár a megoldást a távoli jövőbe helyezi, érdekes módon ezt a részt Demjén énekli, nem ő. Szóval előfordulhat, hogy Demjén az, aki már nem lesz ott akkor, mikor ő még javában igen? Persze az is lehet, hogy ez sem jelent semmit, csakúgy mint a többi Ákos dalszöveg. Ha így lenne, ha ő ismét csak kirántott találomra ilyen-olyan nyulat a közhelykalapból, akkor elnézést, valótlanul állítottam az eddigieket.
