Ez az időjárás jelentésről szóló szél-jegyzet a TV2-n kis híján teljesen rendben volt: egyetlen hibája volt, hogy nem nőre, magyarosan: nem egy hölgyre bízták. Így, hogy a szellentést egy (úgy tűnik) bármire rávehető fickó vezette elő, nem volt egy nagy durranás, mondhatni: (bocs!) szart se ért!
Mivel nem nézek TV2-t, és azt is tudom, hogy a sejthetően közpénzen vásárolt, mondjuk úgy, Andy Vajnának ajándékozott kereskedelminek nevezett kormány közelinek mondható szócső ezután sem lesz „kedvencem”, vagy ha egészen pontos akarok lenni, mindaddig nem fogom nézni, amíg nem fújnak új szelek a háza táján.
Becsülettel ki- és bejelenthetem, hogy azt a kétperces „műsort” sem láttam volna, ha nem teszi elém a párom, hogy nézd, András, ezzel van tele az internet, és már be is indította az ominózus (és ózondúsnak nem nevezhető) időjárás-jelentést, mondván, ezt nem hiszem el, meg hogy ez már mindennek a teteje, illetve alja, ennél lejjebb már nem lehet menni (közbevetettem: de bizony, lesz még lentebb is, csak várjuk ki a végét, ez még csak a lent, a mélyrepülés előszele, mely kevés a zuhanásmentes sárkányrepüléshez.
Azt hittem, azonnal fölháborodom, bosszankodom, és rögtön az jut eszembe, hogy hú, erről most írni kell, és jól odavágni a Vajna irányzatnak, ha ez egyáltalán irányzat, aztán, ahogy múltak a látottak és főként hallottak, megemésztésre hagyott és használt percek, helyükre kerültek a dolgok, és azt már tudtam, hogy az „aki szelet vet, vihart arat” változatnak semmi értelme, isten mentsen attól, hogy fölháborodjak, mert leesett a tantusz: ezt épp arra találták ki, hogy beszéljünk róluk, hogy népszerűsítsük a pénzünkön vett szócsőt, és így visszahozzunk valamit a „befektetett” pénzünkből, nem, nem a magunk, hanem Andy számlájára.
Volt már efféle eset, tessék csak emlékezni, az, amikor G. Fodor becsmérelte Tóbiás feleségét, hogy jobban rákattanjanak az ő háromszor négyes, ugyancsak kormány közeli, alapismereteket terjesztő online oldalára. Remek trükk, lám, pár hónapon belül kétszer is alkalmazták, tulajdonképpen kétszer be is jött, (vagy nem), honnan tudhatnám?
Azóta, hogy „helyére került” a Magyar Televízió, a köztévéként emlegetett családi vállalkozás, és azóta, hogy a szemünk láttára alkudoznak a magukat mágnásoknak gondoló urak és hölgyek a különféle csatornákra, szerencsés embernek érzem magam: az eddigi tévézési szokásaimat sikerült alaposan megváltoztatni. Eddig azt gondoltam, hogy „tévét” nézek, azaz egy képernyőt, mely többek között arra (is) jó, hogy engem kellő hozzáértéssel és megfelelő színvonalon tájékoztasson a világ dolgairól, de ennek vége. A tulajdonosok személye már nem csupán sejteti, hogy engem, a nézőt befolyásolni, irányítani, szlengben szólva szívatni akarnak, de egyértelművé is tették, hogy ha egyiket vagy másikat nézem, és komolyan is veszem, amiket mutatnak, mondanak, állítanak és közölnek, végképp elvesztem az ítélőképességemet, és hamarosan barommá, birkává, vagyis hát semmivé leszek, elvesztve énemet, kockáztatva önálló gondolkodásom esélyét.
Nem tudom, hol a vég, mi jöhet még, de mindegy is: ami most van, az már a gödör feneke, és jó, ha tudjuk: nincs olyan gödör, amit ne lehetne még mélyebbre ásni. Most a gödör fenekét, meg a gödör fenekéből áramló szagokat a TV2 mutatta meg, reménykedem, nem lesz olyan csatorna, mely hasonló bűzöket akar árasztani, isten mentsen meg bennünket a szagos tévékészülékektől!
Benéztem a TV2 oldalára, ahol ezt a leírást találtam a csatornáról:
„A TV2 Magyarország egyik legnézettebb kereskedelmi csatornája. Műsorkínálata erős a saját gyártású, event-, és infotainment műsorokban, programjai változatosak és a nemzetközi trendeknek megfelelőek.”
Amennyiben a nemzetközi trendeket követte, szelekben változatosan a TV2, akkor minden stimmel, és az egész időjárás jelentés elnézhető, akkor is, ha nézhetetlen. „Európa csendes, újra csendes”, csak itt hallani a magyar durrantásokat.
