Krizsó Szilvia: Mit szabad vasárnap?

Szabad országban, szabad ember azt csinál, amit szabad. Ugye ismerős a régi mondás? És mintha egyre jobban ülne. Persze jobb lenne, ha azok ülnének, akik valóban olyan dolgokat tesznek, amiket nem szabad. Mondjuk lopnak, csalnak, hazudnak. Nagyban.

Korábban a témában:

De térjünk vissza mindennapi apróságainkhoz. Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok plázacica, aki vasárnap is futkározik, hogy hátha elcsíp valami akciós darabot és a nagybevásárlást sem a hét utolsó napjára iktattam be, de azért előfordult egyszer-kétszer, mert ember tervez…

Na, most tehát itt jön a képbe a felsőbb akarat. Csak azt nem tudom, mennyire felső a felső.

Jelzem, most sem a leértékelt pulcsikra gondolok. Sokkal inkább arra, hogy kinek a nevében avatkoznak be családok életébe. Mert rendben van, hogy Isten a hetedik napon megpihent, de a XXI. században –akár tetszik, akár nem – pihenés címén sokan, sokfélét értenek, mert sokfélék vagyunk. Jó lenne ezt már észrevenni.

Semjén Zsolt a minap – Stumpf András kérdéseire válaszolva – magabiztosan és saját hitében megingathatatlanul beszélt arról, hogy mekkora jótettet hajtottak végre az üzletek kötelező zárva tartásának bevezetésével. Azt mondta, százezer kereskedelmi dolgozót segítettek ahhoz, hogy vasárnap végre a családjukkal lehessenek. Azért, mert elsősorban őket sújtotta a probléma, de ha módjuk lesz rá, megnézik, mit tehetnek még. Ez utóbbira nagyon kíváncsi vagyok.

Vasárnapi zárva tartás (Vasárnapi zárva tartás)
Fotó: Neményi Márton

Hogy mi jöhet még szóba? Azt mondja, közszolgáltatásoknak kell lenniük, tehát tűzoltók, rendőrök, katonák biztos nem lazíthatnak. Az éttermi dolgozók sem, hisz nekik kötelességük megvendégelni a kirándulásba, meg egymásba belefáradt családtagokat. És mi a helyzet az orvosokkal? Nekik nincs családjuk? Ja, dehogynem, valahol Európában. És a művészek? Nekik pedig az a feladatuk, hogy a családoknak szórakozást nyújtsanak. Na és a vadászok? Őket mi kell, hogy hajtsa, hogy vasárnap is űzzék a vadakat?

Ez csak azért vetődött fel bennem, mert Semjén Zsolt válaszából nem teljesen értettem meg.

Arra a kérdésre, hogy a DK azt követeli, hogy vasárnap azt is tiltsák be, azt mondta, hülyeség, mert az nem munka, hanem szabadidős tevékenység. Rendben. De vadászni nem csak férfiak mennek, otthon hagyva csapot, papot, feleséget, gyereket?! Hogy lehet valami családbarát, ami a család többi tagját kényszer-magányba taszítja? Aztán jött a magyarázat. A vadászat nem szórakozás, hanem szenvedély. Rendben. Hódoljon mindenki a saját szenvedélyének. De akkor hogy kell azt érteni, hogy a vadászok tulajdonképpen a közjóért tesznek, hiszen a természet rendjét biztosítják. Szó szerint idézem: „A vadász kezében a fegyver pontosan az, ami a kertész kezében a metszőolló.” Vagyis – szenvedély ide vagy oda – a vadászok mégiscsak dolgoznak?! És ha nekik lehet, másoknak miért nem?

Félreértés ne essék, együttérzek azokkal, akik kénytelenek a hétvégéjüket is munkával tölteni és tudom, hogy szívük szerint otthon lennének, vagy bárhol máshol, férjjel, feleséggel, gyerekkel, anyával, apával. Nem örömükben vannak távol a családtól, hanem kényszerből. Mert igenis kell a pluszpénz és nem is csak a plusz. Ők most nem biztos, hogy hálásak azért, hogy valakik, valahol döntöttek a fejük felett.

És mikor idáig jutottam a gondolatmenetben, jött a megvilágosodás. Ken Follett A Titánok bukása című könyvének 68. oldala kellett ehhez. Idézem.

„– Nem illene vasárnap dolgoznod – mondta Tommy.

Ez igaz volt. A bánya extra műszakot rendelt el, hogy képes legyen kielégíteni a szén iránti keresletet, de az egyház tiltakozása miatt a Celtic Minerals a vasárnapi sihtát nem tette kötelezővé. Billy, noha megemlékezett az ünnepnapról, ilyenkor mégis dolgozott.

– Azt hiszem, az Úr azt akarja, hogy legyen egy biciklim – válaszolta.

Tommy elnevette magát, pedig Billy nem tréfált. A Bethesda-imaház nyitott egy filiálét egy kis faluban, és Billy egyike volt az aberoweni gyülekezet azon tagjainak, akik önként vállalták, hogy minden második vasárnapon átmennek a hegyen, hogy segítsék az új templom működését. Ha lenne biciklije, akkor hétköznap esténként is mehetne, és segíthetne hittant vagy imaórát tartani. Megbeszélte ezt az elöljárókkal, ők pedig egyetértettek abban, hogy az Úr néhány hétig megáldja Billy sabbati munkálkodását.”

Nem kellene megkérdezni azt a bizonyos százezer kereskedelmi dolgozót, hogy ők mire kérnék Isten áldását?

Mindenki jobban járna.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.