Van egy terület, ahol a magyar társadalom ugyanolyan deficitet mutat, mint a demokrácia megítélésében a rendszerváltás óta – egyre gyorsabb ütemben, vészesen fogy a magyarság humorérzéke. Ha az ember „fellapoz” egy-egy weboldalt a 2000-es évek elejéről, döbbenten látja, mennyivel több egészségesebb humor hagyja rajta lenyomatát mondjuk egy politikai témájú írásban, egyáltalán, a közéletben mennyivel jobban működött, létezett a humor.
Hát persze, szokták erre mondani, annyira rosszabbodott az ország állapota, hogy nincs kedvünk humorizálni, poénkodni.
De hát a magyar társadalom híres arról és büszke is arra, hogy a legsötétebb, legdurvább, leginkább terrorral és félelemmel átszőtt korszakaiban is képes volt humorral tekinteni a saját helyzetére – példaként tán a Rajk-újratemetésen elhangzott „Szegény Laci, ha élne, most jól közénk lövetne” -bonmot hozható fel (kevés sötétebb korszakunk volt az 50-es éveknél, ebben egyetérthetünk).
Pedig a humor olyan, mint bármilyen szellemi tevékenység – túlélni segít. Faludy György írta le a recski munkatáborban töltött napjairól, hogy az éhező rabtársaival egy belső egyetemet szerveztek, ahol mindenki előadott, és így okították egymást. És tulajdonképpen tartották is életben: Faludy szerint, aki nem vett részt ezekben a közösségi-szellemi eseményekben, hamarabb adta fel, hamarabb halt éhen.
A humor ugyanígy életben tart.
Ám nemcsak arról van szó, hogy nincs humor a közéletben. Hanem hogy nem értjük, amikor megjelenik. Pár éve született egy fiktív interjú Orbán Viktorral – az olvasóközönség egy jelentős része, mint a véres kardot hurcolta körbe az írást, íme, Orbán bevallja az összes bűnét előre átgondolta. A szerzők nem győzték magyarázni, szájba rágni a nyilvánvaló tényt, hogy csak írói vénájuk fakadt ki eléggé vitriolosan.
Most épp Besenyő Pista bácsinak kellett megmagyarázni a tréfát azoknak, akik nem értik és nem is szeretik azt:
Rossz szövegértés az ok? A hirtelen kinyílt nyilvánosság – vagyis hogy a Facebook előtt sem értették sokan a humort, csak nem derült ki? Az ország hanyatlik? A mindenhová beszivárgó amerikai típusú érzékenység a „Te sérted a meggyőződésemet, rohadj meg”-mentalitás? A mindent elöntő rosszindulat és frusztráció? A hiányzó közösségi érzés?
Bármi(k) is az ok(ok), úgy tűnik, az öntudat mértéke és a humor összefügg egymással. Ha a társadalomnak van öntudata, tartja magát valamire, fontos neki valami az aktuális étkezés tárgyán túl, akkor humora is van. Márpedig a magyar társadalom az öntudatát veszítette el leginkább a rendszerváltás óta.
Faludy György úgy emlékezett, az ember úgy hal éhen, hogy a szemében megjelenik a halál, majd a szerencsétlen elkezd rohanni, ordít és meghal. A humortalan nemzet szellemi értelemben fog előbb-utóbb éhen halni.
És akkor már minden mindegy lesz.
