Az úgynevezett ÖSSZEFOGÁS – amely a REZSICSÖKKENTÉS ellen indul majd a 2014-es parlamenti választásokon -, kampányol majd Budapesten, Miskolcon és Debrecenben, de megöl a kíváncsiság, vajon hogyan tervezi ezt a kampányt folytatni MAGYARORSZÁG többi nagyvárosában, BERLINBEN, LONDONBAN, BÉCSBEN. Nem állíthatom teljes bizonyossággal, de azért feltételezhető, hogy az elmúlt években nyugatra költöző/menekülő/települő ifjúság nagy részben nem az állam/nemzetpárt oldalán áll. Ez persze csak annyira biztos, mint az, hogy Ferenc Pápának nem Habony Árpád és Arthur J. Finkelstein a tanácsadója, kezdeni is kéne már valamit ezzel a Ferenc Pápával, mert amióta kinevezték csupa olyan dolgot tesz/mond/szeret, amit itt nem szokás: hol hajléktalanokat, hol rokkantakat, hol melegeket simogat.
Nem ártana tehát megkérdezni Berlin, London és Bécs magyar lakóit, hogy mik a terveik a jövőre nézve, szeretnének-e hazajönni, vagy kint szeretnének maradni, és ezután nem ártana felhívni a figyelmüket arra, hogy mindkét esetben érdemes volna elmenniük szavazni. Ha kint akarnak maradni, azért, ha meg haza akarnak jönni, akkor azért. Kellemetlen lenne megélni azt a napot, amikor hazazavarják őket egy olyan országba, amely kilépett az Unióból, egy olyan országba, amelynek elfelejtettek dönteni a sorsáról, a maguk sorsáról. Ennél talán egy fokkal kellemesebb lehet, ha egy olyan országba jönnek haza, ahová haza is akartak jönni, amely nem ellensége hanem szövetségese annak az országnak, amely befogadta őket.
Anyuka, Apuka, tessék már szólni a gyereknek, hogy szombaton feküdjön le korán, mert vasárnap az unokákról döntünk.
Fotó: AFP / Kisbenedek Attila
