Sorban álltam a hentesnél, a sülteknél. Délben mindig nagy a dugó, festők, kőművesek, villanyszerelők, gázszerelők, vízvezeték szerelők, a valódi rezsiharcosok, a mustár és a zsír nagy szerelmesei. Egy középkorú úr fizetett éppen, ha jól láttam rántott csirkecombot vásárolt, elvette a zacskót, amiben volt egy zsemle is. A hentes egy húszast csúsztatott elé, köszönöm, mondta.
– Nem ezrest adtam? – kérdezte a férfi.
A hentes a kasszára pillantott, a feldúlt kötegekre, és láttam, hogy bizonytalan.
– Ezrest?
– Igen.
– Nem ötszázas volt? – kérdezett vissza a hentes.
– Biztos hogy nem.
– Biztos?
Ekkor a férfi körülnézett. Láttam, hogy zavarban van. Hogy tart valamitől. Hogy most valami kellemetlen kitárulkozás következik. Erőt vett magán, és kimondta.
– Biztos hát. Ez az egy ezresem volt.
Az MTI képe, illusztráció