Az ismert televíziós egy ország kedvence volt. Hosszú éveken át nap mint nap családtagként köszöntötte a nézőket a képernyőről. 1998-ban befejezte a tévézést. Önként döntött úgy, hogy lezárja élete e szakaszát. Nem titkolja, miután sok műsor megszűnt és ő nem kapott újabb felkérést, úgy gondolta, nincs tovább mire várnia. Természetesen fájdalmas volt számára ez a lépés, de megkönnyebbült, miután megtette. Nehéz időszak volt, de sosem panaszkodott.
Fotó: FEM3
A közszolgálati televíziózás után eszébe sem jutott, hogy a kereskedelmi műfajjal is megpróbálkozzon?
Lett volna rá lehetőségem, hiszen 1997 őszén hívtak az egyik nagy kereskedelmi csatornához. Bevallom, megijedtem. Akkoriban egyáltalán nem tudtuk, miről szól az a típusú munka, hiszen a mi életünk része a közszolgálat volt. Míg sok más dologhoz bátor voltam, például ahhoz is, hogy befejezzem a tévézést, addig a kereskedelmi tévézésbe nem mertem belevágni. Nem lehet tudni, hogyan alakult volna az életem, ha másképpen döntők. Egyébként azt vallom, tudni kell időben abbahagyni bizonyos dolgokat.
Valahol azt mondta, félt attól, hogy véget ér az életében a televíziózás. Mitől rettegett valójában?
Attól, hogy mi lesz velem. Akkoriban két kisgyermek édesanyja voltam és megszoktunk egy életszínvonalat, amit nehéz lett volna feladni. Féltem attól, hogy megrendülhet az anyagi helyzetünk. Álszent dolog lenne erről hallgatni. Azt sem titkolom, hogy ebben az időben sokat tépelődtem, sírtam, lelkileg is megviselt. Nehéz volt azzal szembesülni, hogy senki nem akar élni azzal a tudással, amivel rendelkezem. Több hónapig tartott ez az állapot, de aztán többek között a húgom segítségével sikerült ismét megtalálnom önmagamat és a kiutat. Ráadásul 1998 őszén felkértek egy termék reklámozására, ami anyagi segítség volt számomra. Ezt követően kezdtem könyvírásról gondolkodni és könyvkiadással foglalkozni. Az utolsó könyvemet, amely Kemény Dénesről szól, kifejezetten szeretem. Erőt lehet belőle meríteni, igazi pozitív életszemléletre tanít.
Sokan rácsodálkoznak arra, hogy ön az évek alatt szinte semmit nem változott. Mi a titok?
Engem Szentendre és a Pilis lelkileg támogat és feltölt. Sokat járok a természetbe és rendszeresen úszok. Sok zöldséget, gyümölcsöt, halat fogyasztok, de időnként engedek a csábításnak, szeretem az édességet, a finom pogácsákat. Nem használok drága krémeket, csupán egyet, ami viszont jó minőségű. A legfontosabb azonban, hogy legyen az ember életében értelmes tevékenység és ne üljön tétlenül otthon. Én folyamatosan tanulok, tavaly mediátori képesítést szereztem. Szeretnék ebben is egyre jobb lenni.
Fotó: FEM3
Hogyan csinálta, hogy bár nincs naponta a képernyőn, mégsem tűnt el a köztudatból?
Azt hiszem ennek azt a titka, hogy mindig csinálok valamit, ami mások számára hasznos.
Sokan bírálják a mai fiatal televíziósokat, önnek mi a véleménye az új generáció képviselőiről?
Szerintem hiányzik a kulturáltság a képernyősök beszédéből. Nem gondolom, hogy egy műsorvezetőnek úgy kellene megszólalnia, mint egy képzett színésznek, de azért van egy minimum, ami mindenkitől elvárható lenne. Ugyanakkor vannak kedvenceim a fiatalok között, például Ördög Nóra, akit nagyon kedves, őszinte embernek tartok. Kedvelem Barabás Évát is, mindig megbízható a munkában. Természetesen én is nézek tévét, de nem kötelező minden műsort végigülni. Ha valami nem tetszik, ki kell kapcsolni a készüléket, helyette például lehet sétálni a természetben.
Annyi mindennel foglalkozik. Van valami új dolog, amit szeretne még megvalósítani?
Új területeket már nem szeretnék nyitni az életemben, bár soha ne mondd, soha! Természetesen a könyvírást folytatni kívánom és a Kor-határtalanul elnevezésű programot szeretném kiterjeszteni, hogy még több ember életvezetéséhez nyújthassunk segítséget. A legfontosabb azonban, hogy a két lányomat, Nórát és Laurát addig segíthessem, ameddig csak tudom, mindenféle értelemben.
