A tõzsdén jegyzett cégek számára nincs más megoldás, a profit az elsõ számú célpont, de nem kizárólag. A profitot etikus módon kell elérni, ez szintén elvárás. A befektetõk többsége így gondolkozik. És persze hosszú távon a trendeket kell figyelembe venni, de versenyképesség szempontjából egyértelmûen a profit növekedése a befektetõk elvárása.
A cégünknek szerencsére stabil a részvényesi struktúrája. Ebbõl fakad az is, hogy mi tudunk közép– és hosszú távú stratégiában gondolkozni. Éppen ez a hosszú távú gondolkodás jelenti egyben a profit fokozatos növekedését is. Azt azonban tudni kell, a tõzsdei árfolyamot más tényezõk is alakítják, és nem csak a profit alapján ítélik sikeresnek a céget a befektetõink. Eredményességünket befolyásolja a világgazdasági környezet, a régió adottságai, a magyarországi gazdasági, társadalmi környezet.
Profiton túl
Sorozatunkban nagyvállalatok, közepes méretû, feltörekvõ vállalkozások és multicégek vezetõi írnak arról, mi van a profiton túl? Jöhet paradigmaváltás? Elképzelhetõ a sikerességre más mérõszám?
Azt értettük meg, érdemes elindítani egy diskurzust a minden céget feszítõ nyomásról. És az is, hogy érdemes ezen gondolkozni, gondolkodtatni és formálni mások gondolatait.
A cégen belül pedig létkérdés a hatékonyságnövelés. Nyereségben mérhetõ leginkább, de ez egy általános versenyképességi kategória, ami elõl senki sem menekülhet. Az alkalmazottaknak is törekedniük kell ara, hogy a vállalat összteljesítménye növekedjen, mert ez általános elvárás manapság. Aki nem tesz meg mindent a költséghatékonyság terén, annak számolnia kell azzal, hogy helyzete romlik. Viszont ez is közép- és hosszú távú optimalizálást jelent.
Azt is látni kell, hogy a tõzsde állandó teljesítménykényszert jelent. Ez bizonyos értelemben mankó, például az elkényelmesedés ellen. Ezenkívül rendkívül fontos a cégen belüli általános erkölcsi norma és értékrend. Mi ebben egyfajta családi cég modelljét követjük. És ez nem csak anyagi kérdés. Fontos, hogy munkatársainknak érdekes munkájuk legyen, igazán csapatban dolgozhassanak és megfelelõ környezetben. Ez nem más, mint a mi közösségi gondolkodásunk. Mindannyian a közösségért kell, hogy dolgozzunk. A jelenlegi helyzetben ez nem könnyen megvalósítható.
Többek között azért sem, mert a fiatalok az utóbbi idõben nem látnak érvényesülési lehetõséget az országban és szerintem jelenleg Magyarországon ez a legnagyobb probléma. Nálunk érvényesülhetnek a fiatalok, mi figyelünk erre, de fontos, hogy legyen olyan fiatal, aki rövid távon hajlandó áldozatot vállalni és maradni. Mert most erre is szükség van ahhoz, hogy a magyarországi érvényesülést válassza a fiatal. Ha nincs bennük a közösséghez való kötõdés és ha nem látnak perspektívát, akkor ezt nem lehet elvárni. Az igazán jóknak mindig lesz lehetõségük elhelyezkedni bárhol a világban.
Egy cég ereje a jó alkalmazottakban rejlik. Olyanokban, akik csapatban képesek jól teljesíteni. Mi most sokkal szûkebb körbõl tudunk válogatni, mint lehetne és kellene. Tizenhat éve támogatjuk az ország számos középiskoláját és felsõoktatási intézményét, de ez a feladat egyre nehezebb. Létkérdés, hogy megtegyük, de az általános szellemiség rossz és azok, akik ellenállnak a kísértésnek és itthon maradnak, nos azok száma jelentõsen csökken. És hát gebével nem lehet versenyló ellen indulni. Egyenlõtlenek az esélyek. Ha Magyarország ezt nem ismeri fel, akkor leszakadunk, versenyképtelenek leszünk. A helyzet kritikussá válhat.
Hogy meddig képes egy cég ilyen környezetben versenyképes maradni? Szép feladat. Mi mindent megteszünk ezért, de ha az oktatási háttér, az általános közmorál romlik, egyre nehezebb lesz. A terhelhetõségnek vannak korlátai, csak nehéz megmondani, az hol húzódik. Feladatomnak tekintem, hogy ezt a nálunk dolgozók ne érezzék.
A társadalmi felelõsségvállalás nálunk természetes dolog. Az emberi normák része, mint ahogyan például figyelünk a közvetlen környezetünkre. Vagy a jó ügyekre. Mi kizárólag oktatást és egészségügyet támogatunk. Ezek nem feltétlenül kerülnek be a tõzsdei jelentésekbe és a lapokba, nem is ez a célunk. A vállalatunk szellemisége ilyen.
A divatosnak látszó egészséggel és környezetvédelemmel viszont óvatosabbnak kellene lennünk. Sajnos vannak értelmetlen elõírások, amelyeknek semmi közük az egészséghez, a környezetvédelemhez. Ezek pusztán mozgalmak politikai nyomással elért eredményei, amelyek teljesen tönkreteszik az európai versenyképességet. Ázsia le fog minket söpörni. Azt pedig senki sem gondolhatja, hogy Európában ne legyen gyártás.
Nem hiszem, hogy le lehet váltani a profitot, a cégek sikerességének értékmérõjét. Más kérdés, hogy a növekedés paramétereiben gondolkodni kell. Egyáltalán abban, hogy mi a növekedés? Nemcsak a profit, hanem például az is, amit visszaforgatunk kutatás-fejlesztésbe, a berendezésekbe, hogy a piaci jelenlétünket növeljük.Azért alapvetõen ezek mégis a növekedést szolgálják. Nem mindegy az sem, mekkora ez a profitéhség és mi a profit ára. Nálunk vannak tabuk. Bizonyos dolgokhoz akkor sem nyúlunk, ha az rövid távon profitot eredményezne. Mondhatnánk azt, hogy ilyen árak mellett Magyarországon bizonyos termékeket nem hozunk forgalomba és 200 embert elbocsátunk, de ezt nem tesszük meg. Bízunk a józan paraszti észben.
Bogsch Erik
Vegyészmérnök, okleveles mérnök-közgazdász, 1992 óta a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója. 2003. szeptember 1-jétõl a Magyar Szellemitulajdon-védelmi Tanács elnöke. 2006 márciusától a Magyar Gyógyszergyártók Országos Szövetségének elnökségi tagja, a gyártók szekciójának elnöke, majd 2006 óta a MAGYOSZ elnöke. 2005-ben õ volt az Év Üzletembere. 2001-ben Széchenyi-díjjal, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, emellett megkapta a Gábor Dénes-díjat (2006) és a Heller Farkas-díjat (2002) is.