A világban úgy gondolkodunk, hogy a fenntartható fejlődés kulcselem, pedig ha ezt az élhetőség oldaláról vizsgáljuk azt tapasztaljuk: a FÖLD nevű bolygó nem biztos, hogy örül a mi „fejlődésünknek”. A természet folyamatosan adja a jeleket arról, milyen ember által okozott változást nem akar vagy nem képes elviselni, ám most nem a Föld, hanem a magam oldaláról világítanám meg a dolgot. Ezzel azt akarom mondani, hogy pontosan tudom: porszem sem vagyok az emberiség palettáján, és nem vitás, hogy bolygónk lényegesen erősebb ebben a kérdéskörben is.
Tudom, egy kicsit távolról kezdem, de érdemes mindig mindent összefüggéseiben érteni, különben torzulhatnak a részletek. Ami a vállalati fenntartható fejlődést illeti: mi emberek úgy vagyunk összerakva, hogy jobban, kényelmesebben akarunk élni. Néha ez is visszaüt, például a 2-es típusú diabétesz formájában. A kevés mozgás, tunyaság odavezetett, hogy nem tudjuk felmérni az élelmiszereinkben rejlő erőfeszítést, ez pedig nem sarkall bennünket szorgalomra, reális felmérésre. Elsősorban ebből alakul ki a mértéktelen fogyasztás, a pocsékolás és a dolgok nem szükségszerű végiggondolása.
Ez a viselkedési minta mutatkozik meg a vállalati struktúrában is. Ami javítható, azt ma nem javítjuk, hanem másikra cseréljük. Az új termék a felgyorsult fejlesztések miatt többet tud, de ez nem feltétlenül hasznos. Lehet, hogy soha nem használjuk, mégis ezt választjuk. Az igazi gond, hogy a régiből szemét lesz. Ebben a vonatkozásban is a fenntartható fejlődés érdekel. Úgy tűnik, az eddigi „bölcsőtől a sírig” szemlélet helyett be kellene ültetnünk az agyunkba a „bölcsőtől a bölcsőig” szemléletet.
Profiton túl
Az fn.hu sorozatot indított nagyvállalatok, közepes méretű, feltörekvő vállalkozások és multicégek közreműködésével arról, mi van a profiton túl? Jöhet paradigmaváltás? Elképzelhető a sikerességre más mérőszám?
Azt értettük meg, érdemes elindítani egy diskurzust arról, ami egyébként is minden céget feszít. Most ismét fontos arról beszélni, hogyan lehet növekedni. És az is, hogy megértessük, ezen érdemes gondolkozni, gondolkodtatni és formálni mások gondolatait.
Nekünk gyártóknak általában végig kell gondolnunk a termékeink gyártást követő életciklusát. Ezt azért eddig is megtettük. A jövőben viszont végig kellene gondolnunk azt is, mire lehet hasznosítani az életciklus után a legyártott termékeink bármely alkatrészét. Ezzel hozhatunk létre egészséges körforgást, feltéve, ha ennek megfelelő technológiákat alkalmazunk a gyártás folyamán.
Van még valami, ami szerintem fontos: az elégedettség. Hogyan és mivel leszünk elégedett emberek? A frusztráció által generált és fenntartott növekedési kényszer engem nem tesz boldoggá. Valószínűleg senkit sem. Ha mégis, akkor az csak igen szűk körben lehetséges, és ugyanoda vezet, ahova most jutott a piacgazdaság.
Magam is tapasztaltam, milyen nyomasztó a frusztráltság. Volt időszak, amikor túl sokat foglalkoztam vállalatfelvásárlással és nem figyeltem eléggé a cégen belüli folyamatok szervezésére. Ez esetenként olyan feszültségekhez vezetett a munkatársaim között, amit nehéz volt kezelni. Rossz volt a közérzetünk és rossz napokat éltünk meg azért, mert nem volt időnk beszélgetni a miértekről. A kollégáimban pedig joggal vetődött fel a kérdés: hova sietünk? Ma már látom, ez felesleges energiapazarlás és hibás növekedési lépés volt.
Egy jól működő vállalatnak figyelnie kell arra, hogy elégedettek legyenek a cégnél dolgozó munkatársak. Tudom, ezt nem könnyű elérni, mert ez az állapot is állandó kiegyensúlyozatlanságot mutat, és amivel ma elégedett a dolgozó, azt holnap már kevesellheti. Ugyanakkor a cég lehetősége nem engedi meg, hogy minden tekintetben csak erre törekedjen. Elégedettnek kell lennie a menedzsmentnek is, akik vezetik a vállalatot, lévén az ő elégedettségük nagyban biztosítja a vállalati célok elérését, a növekedést és a fejlődést.
Ezen túl fontos a vevő elégedettsége, ami végső soron életben tartja a vállalatot. Ha nincs elégedett vevőnk, a vállalatunk megszűnik létezni.
Nálunk a vevők igénye hajtja a vállalat növekedését, fejlődését, innovációs képességét. Kulcselem, megkerülhetetlen ez a faktor is. Hogy mekkora jelentősége van ennek, azt a rendszerváltás idején tanultuk meg. Igényes termékekkel léptünk a piacra, és a nyugati kultúrákból hozott igényes csomagolóanyagokkal kellett versenyeznünk. A legelső ilyen termékünk a Plusssz pezsgőtabletta csomagolása volt, melynek minőségét sikeresen fejlesztettük a lehető legmagasabb szintre, mert tudtuk, másképp nem megy. Most innovációval támogatjuk a vevőinket. Olyan új termékekkel, amelyek nem mellesleg még a bizalmat is erősítik szállító és vevő között. Még olyan esetben is, mint az autóipari termékgyártás, ahol elég kevés a lehetőség az önálló termékfejlesztésre.
És ez még mindig nem elég ahhoz, hogy jól működjön egy vállalat. Arra is figyelnie kell, milyen közegben dolgozik. Ha teljes egészében elzárkózik a társadalmat feszítő problémák megoldása elől, nem lehet sikeres.
Karsai Béla
Karsai Béla 1994-től 2003-ig a Karsai Műanyagtechnika Holding Zrt. elnök-vezérigazgatója, 2003 óta a holding elnöke. A kiemelkedő tudományos eredményeket elismerő Bolyai-díj egyik alapítója. További civil tevékenységei többnyire Székesfehérvárhoz kötődnek: alapítója a ProPatológiai Alapítványnak, a Vértranszfúziós Alapítványnak, vezeti a Széll Kálmán Alapítvány helyi szervezetét, ezenkívül tagja a Pro Bibliotheca Academiae Hungaricae Alapítvány kuratóriumának. 2006-ban Székesfehérvár egyik polgármesterjelöltje volt. 2010 őszén lépett be a Fideszbe.
A három szereplőnek – vállalat, vevő és társadalom -, tehát szimbiózisban kell élniük egymással. Csak az így kialakított támogató egység vezethet el a kiegyensúlyozottsághoz. Azt azonban sietve hozzáteszem: amíg ez a kiegyensúlyozottság segíti a fejlődést, addig az egyik vagy másik szereplő érdekeit sértő kiegyensúlyozatlanság gátjává válik a továbblépésnek.
Van aktuális példa erre is. A lakáshitelesek a hitel felvétele pillanatában bizonyára elégedettek voltak. Most viszont (az esetenként jóval erősebb devizaárfolyamok mellett) jól látható, mennyire elégedetlenek, mert banki oldalon „túl nyert”-ek ezek az üzletek. És ez a vevői elégedetlenség komoly társadalmi feszültséget is generál. Szerintem, a finanszírozó bankoknak át kellene gondolniuk, hogy a profit maximalizálása és a tőzsdei érték fontossága ér-e annyit, hogy a társadalom többsége elforduljon a banki szolgáltatásoktól. Ha csak a lakáshitelesek 10%-ának okozna gondot a törlesztés, akkor érthetnénk úgy, hogy néhány ember rosszul mérte fel a kockázatot, de ebben a helyzetben, amikor a hitelfelvevők felének probléma a törlesztés – a magas kamatok, az árfolyam elmozdulása miatt – akkor már nem beszélhetünk rossz pénzügyi kultúráról, sokkal inkább rászedett emberekről.
A vállalatok vezetőinél gyakran azt látom, figyelnek a vevőikre, figyelnek a tulajdonosi érdekekre, de kevésbé figyelnek a társadalomra és a vállalatnál dolgozó emberekre. Mostanában ebből fakad a legtöbb probléma. Azt gondolom, célszerű kreatívan gondolkodnunk és a szereplők érdekeit nagyobb empátiával megérteni: egyes területeken lemondani, bizonyos területeken pedig erősíteni dominanciánkat. Ebből egyenesen következik, hogy a hosszú távú célokat nem érdemes rövid távú érdekekért feladni, mert kockára tehetjük a jövőnket.
