Az olajszőkítés a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legjobban jövedelmező illegális “üzletága” volt, szerény becslések szerint a kilencvenes években több százmilliárd forint kár érte a költségvetést emiatt. Az “olajos ügyek” 1991-1992-ben kezdődtek, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. A visszaélések elkövetésére a motorhajtó gázolaj és a háztartási fűtőolaj, a HTO kettős ára teremtett alkalmat. A két termék minőségileg azonos volt ugyan, ám az utóbbit lényegesen olcsóbban értékesítették.
2000 februárjában, az Orbán-kormány idején Pallag László kisgazda képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés bizottságot hozott létre az olajügyek és a kapcsolódó korrupciós ügyek feltárására.
Ugyanazon év nyarán Nógrádi Zsolt, aki a Bács-Kiskun megyei olajmaffia tagjának vallotta magát, bizottsági meghallgatásán több vezető politikus és három parlamenti párt, továbbá a vám- és pénzügyőrség, illetve a rendőrség érintettségéről beszélt. Az olajmaffiával való együttműködéssel vádolta többek között Pintér Sándor akkori belügyminisztert, volt országos rendőrfőkapitányt, Szabó Iván volt pénzügyminisztert és Lezsák Sándort, az MDF korábbi elnökét is. Bizonyítékok azonban nem kerültek elő, az érintettek pereket indítottak a tanúvallomást nyilvánosságra hozó Pallag ellen, amelyeket sorra megnyertek.
A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt – hamisítás, csempészet, vámorgazdaság – követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték. A dokumentum szerint számos ügyben nem sikerült megtalálni az elkövetőt, és a bűnügyi hatóságok munkáját jogértelmezési problémák is nehezítették.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
