„Magyarországon nagyon sokan vannak, akik a társadalombiztosítási rendszer potyautasaként élik le aktív koruk egy részét, és még örülnek is annak, hogy ráfizetnek” – illusztrálta a rövid és hosszú távú érdekek közötti ellentétet, illetve a Medián, a Széchenyi István Szakkollégium és a Generali-Providencia biztosító közös kutatásának eredményét Csaba László, a CEU professzora.
A kutatásból kiderül: a 60 évnél fiatalabb felnőtt népességnek még a fele sem (47 százalék) gondolkodott el azon, hogy nyugdíjas korában miből fog megélni, és csupán egyharmaduk készül valóban az öregkorára. Közülük legtöbben a biztosítás alapú öngondoskodási formát választottak: a teljes népesség 12 százaléka önkéntes magánnyugdíjpénztári tagsággal, vagy életbiztosítás megkötésével készül tudatosan a nyugdíjaskorra. Az életkor előrehaladtával javul az öngondoskodási arány, ám így sem éri el az 50 százalékot.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az aktív korú lakosság meglehetősen tájékozatlan a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban: például azt, hogy jelenleg 62 év az érvényes nyugdíjkorhatár, csak 44 százalékuk tudja. Ennél jóval kevesebben vannak tisztában a nyugdíjrendszer többi szabályával és jellemzőivel.
Az önkéntes pénztárak viszonylagos népszerűsége sem a dolgozók vagy a munkáltatók gondoskodó hozzáállásának tudható be: inkább a szabályozásbeli ösztönzéseknek. Az önkéntes pénztári befizetések még nyugdíj- kiegészítésre is kevésbé lesznek alkalmasak: a 3-4 ezer forintos jelenlegi magyar átlagos tagdíjak húsz év után legfeljebb havi 7-8 ezer forintot jelenthetnek majd havonta.
