A bizalmi források és informátorok segítségével működő újságírás előtt álló egyre nagyobb veszélyeket vizsgálja a WAN-IFRA az UNESCO számára készített, ma publikált „Protecting Journalism Sources in the Digital Age” című tanulmánya. A tanulmány egyik legfőbb megállapítása, hogy az újságírók forrásait védő jogi keretek nemzetközi, régiós és nemzeti szinteken is egyaránt veszélynek vannak kitéve.
A tanulmány 121 UNESCO tagállamban lefolytatott vizsgálat alapján készült, és globális képet ad a jelen, digitális korban tapasztalható újságírói forrásvédelemről és annak gyenge pontjairól.
A tanulmányt Dzsakartában mutatták be ma, a nemzetközi sajtószabadság napjára időzítve.
A tanulmány elkészítésében szerepet játszott az a digitális rizikó, amely a bizalmas forrásokon alapuló újságírói kommunikációt érinti – kezdve a titkosszolgálatok által elfogott újságírói e-mailektől, az USA vámhivatalnokai által elkobzott újságírói telefonokon át, az ausztrál szövetségi rendőrség által beismert tényig, miszerint megszerezték egy újságíró metaadatait. Mindez egészen dermesztő, és sürgősen reformra van szükség
– mondja Julie Posetti, a tanulmány szerzője, aki azt reméli, hogy a tanulmány hatékony eszközként szolgál a bizalmas források információin alapuló tényfeltáró, oknyomozó újságírás megvédéséért folytatott küzdelemben, a demokrácia megerősítése érdekében.
A tanulmányban vizsgált legtöbb országban a források védelmének jogi kereteire az alábbi megállapítások egyaránt érvényesek:
- a nemzetbiztonság és a terrorizmusellenes jogszabályok felülírják ezeket a jogi kereteket
- a harmadik felekre – közösségi média platformok, telekommunikációs cégek, internetszolgáltatók, keresőmotorok – vonatkozó kötelező adatmegőrzési politika veszélyezteti az újságírói források védelmét, mert a harmadik felek kötelezhetők lehetnek a források kiadására
- a jogi szabályzás elavult a digitális adatok megszerzésének és felhasználásának tekintetében, például azzal kapcsolatban, hogy a beleegyezés nélkül megszerzett információ bírósági ügy esetén az újságíróval vagy forrásával szemben felhasználható-e; valamint például abból a szempontból is, hogy az újságírók által megszerzett, digitálisan tárolt anyagokra vonatkozik-e a meglévő forrásvédelmi szabályzás
- nincsenek megválaszolva olyan fontos, a jogvédelemmel kapcsolatos alapkérdések, mint például: „ki újságíró?” vagy „mi az újságírás?”.
A tanulmány 13 alapvető megállapítása
- A források védelmének kérdését befolyásolja a tömeges és célzott megfigyelés, az adatmegőrzés, az antiterrorista/nemzeti biztonsági szabályzás tovagyűrűző hatása és a harmadik felek, azaz „közvetítők” szerepe
- Az újságírói források jogi és szabályozási védelme egyre inkább ki van téve az erózió, a korlátozás és kompromisszum általi veszélyeknek
- A 121 UNESCO tagországból 84 (69%) országban fejlődés volt látható az újságírói források védelme tekintetében
- Egyes országokban szükség van a forrásvédelmi törvények bevezetésére vagy aktualizálására.
- A forrásvédelmi törvénynek ki kell térnie a bizalmas forrásokkal kapcsolatos újságírói folyamatokra és kommunikációra – beleértve a telefonbeszélgetéseket, közösségi médiát, üzenetküldő appokat és emaileket -, valamint a bizalmas forrásokon alapuló újságírásra is.
- A tömeges és célzott megfigyelés, az adatmegőrzés átláthatósága és elszámoltathatósága kritikus fontossággal bír abban az esetben, ha a bizalmas források továbbra is bizalmi kapcsolatban maradnak az újságírókkal.
- A jogi védelem lényegi megerősítése, valamint a megfigyelések és adatmegőrzések korlátozása nélkül nehéz lesz a digitális korban a bizalmas források információin alapuló tényfeltáró újságírást fenntartani, és sok esetben a potenciális források részéről az információk átadása akadályba ütközhet.
- Fontos az újságírói tevékenység definiálása, az újságírói szerepkörtől való megkülönböztetése, hogy meg lehessen határozni, kire vonatkozhat a forrásvédelmi törvény.
- Az előnyök optimalizálása érdekében a forrásvédelmi törvényt össze kell kapcsolni a bejelentők jogi védelmével is, akik a bizalmas újságírói források jelentős részét teszik ki.
- Az újságírók erőfeszítéseket tesznek, hogy megvédjék forrásaikat a leleplezéstől, ugyanakkor az anonimitás és titkosítás csökkentésére irányuló lépések aláássák ezeket erőfeszítéseiket.
- A digitális korban a forrásvédelemmel kapcsolatos költségek (a digitális biztonsági eszközök, tréning, jogi tanácsadás) jelentősen befolyásolják a tényfeltáró anyagok gyártási költségeit.
- A digitális biztonság érdekében szükséges az újságírók és a lakosság felvilágosítása is.
- Érdemes lenne az újságíróknak és mindazoknak, akik bizalmas forrásokkal dolgoznak, forrásaikat a kapcsolattartás és információ-megosztás biztonságos módszereivel megismertetni.
Bár a hagyományos jogi keretek néhány országban továbbra is erősek, más országokban pedig fejlődnek, mégis jelentősen veszélyeztetettek a digitális zavarok, és az olyan intézkedések túlburjánzása miatt, amelyeket a nemzeti biztonság és a bűnözés visszaszorítása nevében hoznak meg – írja a tanulmány, hozzátéve, hogy
A tanulmány megállapítása szerint mérni kell a forrásvédelem jog kereteinek hatékonyságát. Erre egy 11 pontos értékelési eszköz használatát ajánlják megfontolásra.
A konklúzió pedig az, hogy mind a törvényhozók, mind a kiadói szakemberek, újságírók fontos szerepet játszhatnak abban, hogy a nyilvánosság ezeket a kérdéseket megértse, ezen kívül a változások támogatóiként is fellépjenek.
Nagyon kell a forrásvédelem
Az újságírók a forrásvédelemre támaszkodnak a bizalmas forrásoktól származó, a közérdeklődésre számot tartó információk megszerzéséhez és felfedéséhez. Ezek a források anonimitást kérhetnek, hogy megvédjék magukat a fizikai, gazdasági vagy szakmai megtorlástól. Annak a felismerésnek az eredményeként, hogy ezek a bizalmas források milyen létfontosságú funkciót töltenek be a tényfeltáró és elszámoltató újságírásban, a jogi forrásvédelem nemzetközi szinten is nagy hagyománnyal rendelkezik.
A bizalmas források nélkül sosem jelent volna meg jó néhány tényfeltáró anyag – kezdve a Watergate botránytól a Panama Papersig. A lakosságnak képesnek kell lennie arra, hogy a megtorlástól való félelem nélkül leplezze le a nagy igazságtalanságokat és korrupciót, és a forrásvédelem ehhez nagy segítséget jelent. A digitális korban azonban – az erózió, a korlátozás és a kompromisszum miatt – jelentősen veszélyeztetettek azok a törvények, amelyek attól védik az újságírókat, hogy ki kelljen adniuk a forrásaikat
– állapítja meg a tanulmány.
