Jogszabállyal kerülheti ki a kormány a Szabadság-szobor alkotójának örököseit, akik nem támogatják a keresztet

Budapest egyik jelképe, a Gellért-hegy tetején álló nőalak hetvenhét éve alatt előbb a felszabadítási emlékmű főalakjaként, majd a rendszerváltás után – egyik mellékalakjától, valamint felirataitól megfosztva – immár a minden, szabadságért harcoló magyarnak emléket állító Szabadság-szoborként őrizte a fővárost, most azonban újabb nagy átalakítás várhat rá – derült ki augusztus közepén. A Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldalán, látványtervek kíséretében megerősített információk szerint a szobor talapzatára ugyanis rövidesen egy kereszt kerülhet.

A témában az elmúlt hat hétben egymást érték a reakciók, hiszen a Citadella gyökeres átépítését is hozó, több mint húszmilliárd forintba kerülő kormányzati projekt kapcsán a hivatalos oldal bejegyzésében feltételes helyett kijelentő módot használt, mintha már döntés született volna az ügyben:

A talapzatra elhelyezünk egy keresztet, az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbólumát. Arra a talapzatra, amelyet a sztálinista Borisz Jofan tervezett, és ahol korábban a szovjet katona szobra állt, egy keresztet állítunk.

A hírre reagálva számos közéleti személyiség, szakember, politikus, sőt több egyházi személy is megosztotta a véleményét:

• Budapest főépítésze, Erő Zoltán a sajtóból értesült a tervről, és nem ért egyet egy újabb szimbólum elhelyezésével az egyébként is jelképekkel teli területen;
• Simicskó István, a KDNP frakcióvezetője szerint szükség van rá, hiszen az a szabadságot és a győzelmet is jelképezi, Magyarországnak pedig fontos, hogy megerősítse a keresztény értékeit és példát mutasson a hanyatló Nyugatnak;
• Hofher József jezsuita szerzetes és katolikus pap a Szemléleken arról írt, hogy a felekezetek meghallgatása nélkül egy ilyen döntést meghozni problémás, főleg, hogy a szobor kereszt nélkül is a szabadság szimbóluma volt. A pap javasolta: jobb ötlet lenne, ha a kormány inkább Szent Gellért szintén a hegyen álló, keresztet tartó szobrát restaurálná;
• Bencsik András, a kormánypárti Demokrata főszerkesztője arról írt, hogy a jelkép nem illene a talapzatra, hiszen a milói Vénuszra sem faragnak utólag keresztet. „Keresztények vagyunk, de tiszteljük a művészet szent érinthetetlenségét” – érvelt.
• Karácsony Gergely főpolgármester szerint a szobor a főváros vagyonnyilvántartásában szerepel, így a Várkapitányság a városvezetés, illetve a Budapesti Történeti Múzeum nélkül nem dönthet a kérdésben. A politikus személyes véleményét is megosztotta: „A magam részéről nem tudom támogatni, hogy utólagos belebabrálással bontsák meg a letisztult, mindeddig közmegelégedésre a város jelképévé vált műalkotás egységét. Miközben elítélek minden olyan törekvést, amely meg akar csonkítani közterületi alkotásokat vallási vagy civilizációs jelképek eltávolításával” – olvasható.
• A Széchenyi Irodalmi Művészeti Akadémia vezetése számos közéleti szereplővel és tudóssal együtt népszavazási kezdeményezést nyújtott be. A dokumentumot többek közt Maurer Dóra, Hegedűs D. Géza, Vincze László, Darvasi László, Iványi Gábor, Lövei Pál, Parti Nagy Lajos, Radnóti Sándor, Romsics Ignác, illetve Spiró György és Závada Pál is aláírta.

A kereszt terve nemcsak a szakembereket, de a budapestieket is megosztja: a témában készült videónkban a legkülönbözőbb reakciókat kaptuk, a témában az aHang oldalán indult aláírásgyűjtést pedig mostanáig több mint 24 ezren írták alá. Egy részük talán épp azért, mert egyetért kollégánkkal, aki véleménycikkében azzal érvelt, hogy a bővítés túlzsúfolttá teszi, sőt eltorzítja a kompozíciót, magát pedig értelmetlen díszítőelemmé silányítja – az üzenet így nem emelkedett, hanem kínosan erőltetett lesz.

De vajon a művet jegyző Kisfaludi Strobl Zsigmond jogörökösei támogatják a beruházást?

A HVG szerint a válasz egyértelmű nem, ez pedig akadályt gördíthet a folyamat útjába, hiszen a szobrászművész életművének darabjait a szerző halála után hetven évig védi a jog, így

a leszármazottak bármiféle átalakítást vagy bővítést érintő ötlettel szembeni ellenvéleményét 2046. január 1-jéig tiszteletben kell tartani.

A témában a Miniszterelnökséget, illetve Kisfaludi Strobl örököseinek egyikét is megkerestük, hogy megtudjuk, valóban folynak-e tárgyalások az emlékmű átalakításáról, illetve van-e bármiféle esély arra, hogy megegyezés szülessen.

Gulyás Gergely tárcája egyetlen mondattal válaszolt: „Zajlik az egyeztetés a felek között”. A leszármazottól megtudtuk, korábban tényleg kaptak egy megkeresést, amelyre azt válaszolták: keresztény emberként nem tartják jó ötletnek a kereszt elhelyezését, hiszen a szobor jelenleg is teljes, átalakításával pedig egy új mű jönne létre.

A patthelyezetet feloldandó, egy lapunkhoz nemrég eljutott dokumentum szerint a kormányzat két törvényjavaslatot is fontolgat a témában: a szeptember 11-i dátummal ellátott, a Várkapitányságnál született, majd a kormányhoz eljuttatott anyag szerint

rájöttek, hogy komoly szerzői jogi per nélkül, az örökösök akaratának ellenszegülve nem lehet végigvinni a projektet. Éppen ezért a szerzői jogi vagy a vagyontörvénybe nyúlva kerülnék ki az akadályt, lehetőséget teremtve arra, hogy az 1945 és 1989 közti időszak művészeti örökségének átgyúrása a jövőben gond nélkül megvalósulhasson.

Az írás egy összefoglalóval indul, ami egyértelműsíti: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. és a Várkapitányság által kézben tartott Citadella Vagyonkezelő Nonprofit Kft. közti szerződés nyilvánvalóvá teszi, hogy a Szabadság-szobor a magyar államé, az 1961-ben az egykori fellegvárra kiterjesztett műemléki védettség pedig erre is érvényes mint tartozékra.

A dokumentum arra is kitér, hogy a műtárgyat főváros is magáénak vallja, jó eséllyel azért, mert az „hibásan vagy sematikusan értelmezett” egy rendszerváltás utáni törvényt, majd ezt követően a szerzői jogi problémával szembesíti a Miniszterelnökséget, megerősítve, hogy az örökösök még huszonegy éven át gyakorolhatják a szerzői jogokat, így őrizhetik a mű egységét.

A szerzői jogi törvényből vett idézet szerint a szerző (illetve a leszármazott) személyhez fűződő jogát sérti művének „becsületére vagy jóhírnevére sérelmes mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, megváltoztatása”, a hazai bírósági gyakorlat szerint pedig a mű környezetének megváltoztatása is sérelmezhető, legyen szó akár csak egy festmény keretének cseréjéről vagy egy zenemű nem engedélyezett műsorkörnyezetben való bemutatásáról – írja az összefoglaló.

Eszerint, ha a kereszt engedély nélkül kerül a helyére, akkor szinte biztosra vehető a bírósági ügy, ami kártérítés- vagy sérelemdíj-fizetési kötelezettséggel, valamint a korábbi helyzet visszaállítására való kötelezéssel érhet véget – mégpedig igen gyorsan, sőt a bíróság a nemteljesítés idejére pénzbírságot is kiszabhat.

Ezt az utat két úton is el lehetne kerülni, kizárva az örökösöket a folyamatból – javasolja az írás, ami az első ötlettel az Alaptörvényre támaszkodna, az ugyanis rögzíti a kommunista diktatúra időszakától és az akkori államberendezkedéstől való elhatárolódás eszméjét, ehhez pedig további törvények és jogszabályok részletszabályokat is rögzíthetnek. Ezzel a közterületen elhelyezett műalkotások környezete, illetve talapzata megújíthatóvá, az előző rendszert jelképező szimbólumok eltávolítása és átértelmezése pedig lehetségessé válna.

A szerzői jogokat az efféle változások nem sértenék jelentősen, magához a műalkotáshoz ugyanis nem nyúlnának, azt nem módosítanák, csak a talapzatot – olvasható a szövegben, ami először azt javasolja, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvénybe kerüljön be a következő, hosszú mondat:

A közterületen vagy közforgalom számára egyébként nyitva álló vagy közhasználatú területen, építményben elhelyezett, állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló nemzeti vagyon részét képező azon képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás […] vagy annak környezete, talapzata, tartozéka, alkotórésze, felirata esetében, amely Magyarország Alaptörvényének U) cikke szerinti kommunista diktatúra vagy kommunista ideológia képviseletére, megjelenítésére alkalmas, e minőségének megváltoztatása, átértelmezése, vagy e jellemzőitől történő megfosztása céljából az alkotás környezete, talapzata, tartozéka, alkotórésze, felirata a szerző hozzájárulása nélkül átdolgozható, megváltoztatható a tulajdonos vagy vagyonkezelő által.

A másik opció a dokumentum szerint egy a szerzői jogi törvénybe kerülő kivételi szabály, ami „kissé direktebb megoldás” ugyan, de „elképzelhető”, mégpedig a következő formában:

Nem szükséges a szerző hozzájárulása és nem minősül a mű jogosulatlan megváltoztatásának, ha a tulajdonos vagy vagyonkezelő a közterületen vagy közforgalom számára egyébként nyitva álló vagy közhasználatú területen, építményben elhelyezett, állam vagy a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonában álló nemzeti vagyon részét képző azon képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás vagy annak környezete, talapzata, tartozéka, alkotórésze, felirata, amely Magyarország Alaptörvényének U) cikke szerinti kommunista diktatúra vagy kommunista ideológia képviseletére, megjelenítésére alkalmas, e minőségének megváltoztatása, átértelmezése, vagy e jellemzőitől történő megfosztása céljából az alkotás környezetét, talapzatát, tartozékát, alkotórészét, vagy az azokon elhelyezett feliratot megváltoztatja, átdolgozza.

Az utóbbi ötlethez a dokumentum hozzáfűzi: a szerzői jogi törvény ezen típusú módosítása közvetlenül uniós irányelvet vagy annak előírását nem érinti, így nem kell értesíteni róla az Európai Uniót.

A kormány ezen javaslatok bármelyikét ütőkártyaként használhatná, azokkal ugyanis a Szabadság-szobor, illetve minden más, a Rákosi- és Kádár-korban született középület, köztéri műalkotás vagy épp beltéri freskó átalakítható lenne, így akár olyan gyökeres átalakítások is lehetségessé válnának, mint az 1955 óta helyén álló, korábban többször is lebontani kívánt (feliratától már rég megszabadított) újpesti Tanácsköztársaság-emlékmű forradalmi emlékművé alakítása, fegyver helyett akár lyukas zászlót adva a férfialak kezébe.

A Citadella átalakítását egyébként a korábban az Orbán család hatvanpusztai birtokát is tervező, Taraczky Dániel vezette Art1st Design tervezte: a munkák végül nagy csúszással, 2026-ban érhetnek majd véget. A projekt kivitelezői a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó ZÁÉV Építőipari Zrt. és a Garancsi Istvánhoz tartozó Market Építő Zrt. Nekik pedig szerencséjük van a projekttel, hiszen egy 2023-as szerződésmódosítás lehetővé tette, hogy a munkák költségvetését minden évben automatikusan az éves inflációhoz igazítsák, így évről évre csak egyre többet keresnek vele.

A jogszabályjavaslatok valóságtartalmával kapcsolatos kérdéseinket a Miniszterelnökséghez is eljuttattuk, annak azonban sem egyértelműen megerősíteni, sem megcáfolni nem sikerült őket. Így egyelőre nem tudni, hogy a kormányzat elkötelezte-e magát valamelyik ötlet mellett.