Hónapok óta dagad a Magyar Rádió egykori, a Palotanegyed szívében álló épületeit érintő botrány, hiszen az állam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új kampuszát egy cipőkanállal akarja beszorítani az ehhez nyilvánvalóan nem elegendő méretű területre. Ez rengeteg bontással járna, a tervezett munkáknak pedig a tervek szerint értékes épületek és épületrészek is áldozatul esnének, hogy aztán a helyükön az elmúlt évek egyik legnagyobb építészeti baklövése kapjon helyet: egy, a kínálkozó lehetőségekkel a kiírásban foglaltak miatt élni nem tudó egyetemi sziget.
Az ügy fordulatait az elmúlt időszakban számos cikkben foglaltuk össze: bejutottunk egy novemberi hatósági bejárásra, bemutattuk a soraikban ismert építészeket és szakembereket is tudó civilek jóval minőségibb beépítést ígérő ötletcsomagját, karácsony előtt elemeztük a veszteséglistát bemutató, reménykeltő részeket azonban csak nyomokban tartalmazó, önellentmondásokba is keveredő bontási tervcsomagot. Az állam rövidesen aztán sokadik alkalommal is rendeletekkel írt felül rendeletet, hogy se a kerület által kiterjesztett helyi védettség, se a közútkezelői engedélyek kiadásának az önkormányzatnál lévő joga ne gátolhassa a Pázmány-álmot, aminek megvalósítását ekkor már csak az építési engedély megszerzése gátolta.
Józsefváros önkormányzata ezt a helyzetet nem hagyta annyiban: az év utolsó napjaiban közigazgatási pert kezdeményezett a Fővárosi Törvényszéken, az idei év elején pedig az Alkotmánybíróságot is megkereste azt remélve, hogy a Lex Pázmányként elhíresült rendelet által hozott változások nem lépnek érvénybe.
A Lex Pázmány véglegessé tette az önkormányzatok és a magyar lakosság kiszolgáltatottságát és jogfosztottságát a területükön, a szomszédságukban építeni akaró állammal vagy kormányzati kegyben lévő beruházóval szemben. Ez a jogfosztás egyenes következménye annak, hogy egy partnerségért és társadalmi egyeztetésért küzdő önkormányzat minden törvényes eszközzel élt annak érdekében, hogy az életüket meghatározó döntések ne az általa képviselt lakosok nélkül, a fejük felett szülessenek. A jogfosztás oka tehát egy helyi ügy, de a kormány által választott „megoldás” nem csak a józsefvárosi lakosok és önkormányzat jogait vette el rendeleti úton, hanem minden magyarországi állampolgárét és önkormányzatét
– írta ekkor Pikó András, a kerület polgármestere.
Később kiderült, hogy december végén nem csak az állam, de a fővárosi kormányhivatal is – aminek első embere a Józsefvárost korábban rövid ideig polgármesterként is vezető Sára Botond, aki novemberben elfogultsága miatt kérte a kizárását a bontási engedélykérés ügyében való döntésből – lépett az ügyben: egy 22-én kelt törvényességi felhívásban arra kérték a kerületet, hogy
a képviselő-testületnek ez azonban esze ágában sem volt, sőt csípős választ adott a kérésre: a kormányhivatal érveit megcáfolták, rámutatva arra, hogy a kifogásolt intézkedések egyikét 2014-ben, illetve 2019-ben Kocsis Máté, illetve Sára is azonos módon tette meg, akkor pedig az még érdekes módon nem számított hibának.
A január 18-i rendkívüli testületi ülésen az ügyben szavazó képviselők 14-0 arányban (4 távolmaradás mellett) támogatták a Pikó András, illetve Rádai Dániel alpolgármester által benyújtott előterjesztést, ez pedig azt jelentette, hogy a kérdésben Vörös Tamás, a Fidesz-KDNP helyi frakcióvezetője, illetve a szintén a kormánypártot erősítő Egry Attila, valamint dr. Szilágyi Demeter is egyetértett az ellenzékkel, sőt azt a törekvést is támogatták, hogy az ügyben vizsgálni kell Sára, valamint a Fővárosi Kormányhivatal elfogultságának vizsgálatát.
Ebben az állóháborúnak látszó eseményfolyamban azóta nem született mindent megváltoztató fejlemény, január 17-én azonban elindult az építési engedélyezési eljárás, ami mostanáig még nem kapott zöld utat, noha egyértelmű akadálya nem látszik. Adódik persze a kérdés, hogy a december óta meglévő bontási engedély továbbra is érvényes-e, hiszen a közigazgatási per és az alkotmánybírósági eljárás még nem zárult le.
A Pázmány-ügy állóvizét most két történés azonban mégiscsak felkavarja: az engedélyezési eljárással kapcsolatban február 7-én egy levél jutott el a folyamatban ügyfélként jelenlévő szomszédokhoz, valamint a kerülethez, ebből pedig egyértelművé vált, hogy február 15-én újra hatósági bejárást tartanak majd a területen, aminek célja a korábbi esethez hasonlóan ismét csak az lesz, hogy – kétségkívül komikus módon –
Ha a menetrend a novemberihez hasonló lesz, akkor az azt jelentheti, hogy a rövid séta napján vagy a következő reggelen a tervek biztosan engedélyig jutnak majd.
Nem tudni, hogy a három hete zöld jelzésre váró rajzok és látványtervek valójában mit tartalmaznak, hiszen a kormányhivatal január 18-i levelünk óta sem tette közzé a dokumentumcsomaghoz kötelezően csatolandó publikus oldalakat, négy nappal később érkezett válaszukban pedig kijelentették:
A kérelem vizsgálata folyamatban van, amelyet követően (…) a hirdetményi tervlapok megismerhetők lesznek.
Ez cikkünk megjelenéséig nem történt meg, a nemrég szerkesztőségünkhöz eljutott információk szerint az Építési és Közlekedési Minisztérium azonban jóval hajmeresztőbb módon képzeli el a Pázmány-projektet, mint ahogyan azt a korábban elérhető információk alapján gondolhattuk. Ezt az irányt Lánszki Regő építészeti államtitkár prezentálta volna a december 11-i, semmiféle változást nem hozó közmeghallgatáson, az előadásra azonban ismeretlen okokból végül nem került sor.
Teljes átalakulás?
A jelenlegi zöldfelületi arányt az anyag szerint az építtető minisztérium úgy emelné, hogy a jelenlegi tizenegy fa mellé hatvankét újat ültetne, ennek jó részét azonban a Pollack Mihály téren, illetve a Szentkirályi utcában helyezné el.
Ennek több akadálya is van: az eddig nem publikált ábrákon ugyanis
A problémát tovább mélyíti, hogy a Szentkirályi utcában számos közmű fut, ezek pedig jócskán nehezítik a feladatot. A 100–120 centiméteres talajréteggel járó gondokat a dokumentum szerint az állam a korábban többek közt a József nádor, a Podmaniczky, illetve a Blaha Lujza téren, valamint a pesti alsó rakparton egyaránt alkalmazott, minden fa esetében vastagon hét számjegyű összeget felemésztő gyökércellás rendszerrel hidalná át, ami a tápanyag-utánpótlás biztosítása mellett a talaj túlzott tömörödését is gátolja, sőt, a gyökerek és a közeli közművek találkozását is ellehetetleníti.
A fák túlélési esélyei épp ezért távolról sem egyenlők a nullával, hiszen két budapesti pláza, a Westend, illetve az Allee esetében is jól láthattuk, hogy
– mondta el lapunknak egy ismert tájépítész, aki hozzáfűzte: komolyabb fenntarthatósági minősítésre ilyen megoldásokkal nem igazán lehet pályázni, majd a tervet az üveg-acél felhőkarcolókhoz hasonlította, amik hibátlanul működnek ugyan, cserébe azonban igen sokat kell költeni a fűtési és hűtési rendszerükre.
Az igazi meglepetések viszont csak a dokumentum későbbi pontján kezdődtek: a hozzánk eljutó információk szerint a Nemzeti Múzeum és a Pázmány-projekt területe közti, a Kálvin térről a Rákóczi út felé tartók által előszeretettel használt térről eltűnik az autóforgalom – csak a mélygarázs be-, illetve kijáratáig lehet majd behajtani –, a Szentkirályi utcában pedig szintén lezárásra készülnek, noha
A változás oka egyértelműnek tűnik, hiszen a tömbbe költöztetni vágyott egyetem a korábban közölt látványtervek szerint egy új teresedéssel nyílik majd a Szentkirályi utca felé, ami így teljes szélességében kinyúlik majd az úttestre is.
A négy utca által közrezárt területen nem csak a közlekedési szabályok, de a parkolók száma is változik: a Bródy Sándor utcának a tervek szerint
sőt a Múzeum körútról behajtva csak az Olasz Kultúrintézet előtti, három autó széles szakaszon lehet majd tartósan megállni. A helyzet a Múzeum utcában is átalakul, hiszen ott az egyetemnek juttatott terület oldalában csak az egyik oldalon – ez 19 helyet jelent – lehet majd letenni a járműveket.
Az állam mindent összevetve tehát gyalogos és kerékpáros zónává alakítaná a környéket anélkül, hogy erről korábban egyeztetett volna az önkormányzattal, amit a kormányoldali lapok, illetve a Mediaworks helyi leágazása, a Hírnyolc az elmúlt időszakban – a többi közt a Harminckettesek tere, illetve a Víg utcai részvételi projekt kapcsán – előszeretettel vádolnak autósellenességgel. Ebben a képletben a kormánypropaganda kedvelt jelzőjét használva így
Mindezeket az információkat alátámasztani látszik Lánszki Regő építészeti államtitkár a Várnegyedben folyó építkezések, illetve a Diplomataház lebontása elleni kiállásával ismertté vált, a modern magyar építészet legnagyobb alakjait sorai közt tudó Huszonkettesek Építészcsoportnak január 2-án küldött levele is, amiben a tagok kérdéseire válaszolva megjegyezte:
ennek pontos jelentését azonban nem bontotta ki.
A levél egy későbbi pontján Lánszki a részletek konkretizálása nélkül hozzátette:
A Campus környezetében történő forgalmi változások vizsgálatára kiemelt figyelmet fordítottunk. A projekt keretein belül szakcég készített tanulmányt, amely a kerület forgalomszervezési elvei szerint megalapozta a PPKE Campus út és forgalomtechnikai tervezését, és ezen a területen az önkormányzattal, a Budapest Közúttal és Budapest Közlekedési Központtal folytatott egyeztetéseken felmerült minden igény beépítésre került. Az alkalmazott forgalomcsillapítási megoldásoknak köszönhetően nem csak a terület gyalogos és kerékpáros elérése javul, de a Szentkirályi utcán egy új városi teresedés is létrejön. Ez a kialakuló, csendes, fákkal szegélyezett tér az utca lakóinak életminőségét javítja, a környező ingatlanok értékét pedig növeli. A Campus építészeti víziója szerint a paloták között, azokat kihangsúlyozó,élettel teli városi terek alakulnak ki, ahol teljes értékű zöldfelületek hozhatók létre és amelyek méltó kiegészítését képezik a Múzeumkertnek.
A hosszú anyagból a bontás ütemtervére is fény derül: eszerint
- a tervezés áprilisban zárulhat le, ekkorra pedig a bontást végző vállalkozót is ki akarják választani,
- a bontási engedélykérésben jelzett munkák májusban indulhatnak, az év végére pedig révbe is érhetnek,
- november végére kiválasztanák a kampusz építését végző céget, noha erre még a tendert sem írták ki (erre májusban kerülhet sor),
- az idei év decemberében szeretnék elindítani az építési munkákat, amiket két és fél évvel később, 2027 nyarán zárnának le,
így a diákok három és fél év múlva már a kész tömbben vehetnek részt az órákon.
A közterületről elérhető zöld területekre, a nyitott könyvtárra, étteremre, illetve fitneszteremre jól láthatóan büszke dokumentum szerint az együttes a BREEAM minősítési eljárás szerint fenntarthatónak és gazdaságosnak számít majd, azt azonban
Az egyelőre még kérdéses, hogy mindezeket a közterületeket érintő változtatásokat az állam miként próbálja valóra váltani, a Lex Pázmány ennek ugyanis csak egy részét oldja meg: az önkormányzatoknál maradt építési jogkörök közül a közútkezelői engedélyek kiadásának jogát azzal a néhány sorral ugyan elvették, majd azt a közlekedési hatóságnak adták át, a fák közművek mellé ültetésére, valamint a parkolóhelyek megszüntetésére azonban még mindig nem az államnak kell rábólintania, a kerület pedig nem tűnik partnernek abban, hogy asszisztáljon a tervekhez.
A problémát a közeljövőben épp ezért talán egy újabb, az önkormányzat mellett a főváros jelenleg még meglévő jogait is csorbító kormányrendelet hidalhatja át, ennek jelenleg azonban még semmi nyoma.
A közérdekű adat nem közérdekű
A Palotanegyed lakói közül január első felében többen is közérdekű adatigénylésekkel fordultak az Építési és Közlekedési Minisztériumhoz (ÉKM), az ezekben feltett kérdéseknek azonban csak egy részére kaptak választ. Az új információk ennek ellenére persze beszédesek, hiszen az ÉKM többek közt arról is beszámolt, hogy hiába egyértelmű: a Pázmány-projekttel egyidőben több másik beruházás, így
- a Pázmány a Bródy és Szentkirályi utca közt feszülő L alakú területén való, a Kéményseprő-házat magában foglaló fejlesztés,
- a kormányközeli Kommentár Alapítvány a Puskin utca elején készülő Tranzit Ház-projekt,
- a Múzeum utca és a Pollack Mihály tér sarkán évek óta formálódó, templomot is magában foglaló Ortodox Dialógus Központ,
illetve több magánépítkezés is zajlik majd, ez nem volt elengedő ahhoz, hogy
Arra a kérdésre, hogy ezeket a munkákat hogyan lehet majd úgy egy időben koordinálni, hogy közben a környék közintézményei, így többek közt a PPKE és a Károli Gáspár Református Egyetem közeli karai, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az Andrássy Egyetem továbbra is zökkenőmentesen működjenek, a környékbeliek pedig ne legyenek korlátozva a mozgásukban, már nem érkezett válasz, hiszen ez a minisztérium szerint egyáltalán nem számít közérdekű adatnak, sőt, azt is megtagadták, hogy
átadják, mivel azok egy jelenleg is
tervezés alatt álló beruházás részei, így az abban foglalt adatok a jövőbeli döntés megalapozását szolgálják.
A lakók hozzánk hasonlóan arra is rámutattak, hogy az egykori Rádió-épületek területén az állam egy 2016-ban született, jelenleg is hatályos kormányrendeletben a Magyar Nemzeti Múzeum fejlesztését tűzte ki célul, ennek előkészítése pedig megindult, noha a közintézmény végül nyilvánvalóan kapta meg a tulajdon- vagy használatbavételi jogot. Ennek oka a válaszadó tárca szerint nem közérdekű adat, épp úgy, ahogyan az sem, ki volt az a felelős személy, aki a kampusz építészeti pályázatának kiírásánál a két műemléki védettségű épület kivételével – a szakértői véleményekkel ellentétben – úgy gondolta, hogy a többi, megtartásra javasolt épületet bontásra ítélte.
Egy másik dokumentumban a helyválasztást firtató kíváncsiság is felébredt a környéken élők egyikében: azt tudakolta ugyanis, hogy az állam hány másik helyszínt vizsgált meg az ideális hely kiválasztása előtt, milyen szempontok mentén döntöttek a Magyar Rádió egykori területe mellett, illetve megismerhető-e a különböző helyszíneket összehasonlító tanulmány. A válasz itt is váratlan volt: a tárca azt állította, hogy ezekkel az adatokkal egyszerűen nem rendelkeznek, így felmerült, hogy valójában nem is történt semmiféle előzetes felmérés, a három szűk utca által közrezárt, sajtó- és építészettörténeti fontossággal is bíró területre pedig
A műemléki szakértői javaslatokat (ezek tartalmát decemberi hosszú cikkünkben mi is bemutattuk) az építtető nyilvánvalóan nem vette figyelembe – jutott egyértelmű következtetésre a következő fontos kérdésben a lakók egyike, aki ennek okára is kíváncsi volt. A következő válaszra valószínűleg ő sem számított:
Tisztelettel jelzem, hogy a szakértői anyagokban tett javaslatok a legmesszebb menőkig figyelembevételre kerültek a tervezési program meghatározása folyamán.
A témában felmerült kérdéseinkkel az Építési és Közlekedési Minisztériumot, illetve a józsefvárosi önkormányzatot is megkerestük, cikkünk megjelenéséig azonban nem kaptunk választ ezekre, így esetleges reakcióikkal később frissítjük majd a cikkünket, vagy egy új anyagban számolunk be a fejleményekről.
