1903 augusztusában szörnyű tragédia híre rázta meg az országot: 24-én este, a Rákóczi út 38. alatt akkor már egy évtizede működő Párisi Nagy Áruház egyik gépésze épp a kirakatvilágítást kapcsolta fel, mikor a vezetékek egyikében zárlat keletkezett, a körülötte lévő papíráru, illetve ruhák pedig lángra kaptak.
Az alkalmazottak, illetve a legalsó szinten tartózkodó vásárlók jó része el tudott menekülni a gyorsan egyre méretesebbé váló lángok elől, sokan azonban későn jutottak el a kapuig, így egy lángoló fal állta az útjukat. Az emberek végül felfelé menekültek, az áruház tereiből átjutva a bérházi szintekre, a harmadik és negyedik emelet magasságába eljutva azonban sokan rádöbbentek:
Az időközben kiérkező, nem épp kitűnő felszereléssel rendelkező tűzoltók korábban sosem láttak még hasonló tüzet, azt azonban helyesen felismerték, hogy ha az alig hatszáz méterre működő Nemzeti Színház épületéből kölcsönvesznek egy ponyvát, sokak életét megmenthetik. A terv végül felemás eredményt hozott,
Az eset végül legalább harminc halálos áldozattal járt – részben az elhibázott ugrások következményeként –, a legkülönbözőbb sérüléseket szenvedett vásárlókat és dolgozókat pedig az út túloldalán lévő Rókus kórházba szállították. Őket a következő napon maga Ferenc József is meglátogatta, sőt, nagy összegű adománnyal segítette is a szinte azonnal elindított országos gyűjtést.
A három napon át füstölgő romokból az épület lassan főnixként született újjá, az ügyben azonban szinte azonnal megjelentek a történtekre a haszonszerzés egyik módjaként tekintő vállalkozók, akik többek közt már akkor is rossz szájízt hozó képeslapokkal próbálták meglovagolni a hírt.
Kitűnő példa erre ez a kiégett, de nyomokban még füstölő romot mutató fotót magán viselő lap, aminek a lenti példányát feladója a következő, a helyzetben igazán meglepő szöveggel adta postára:
Tisztelt Nagysága! Az üzlet már valamivel jobban megy, a vendégek lassacskán megérkeznek. / Kezeit csókolja és üdvözli segédje, Kozák István. / A Gyurit és a kis Ferikét is tisztelem [=üdvözlöm].
Hasonló gondolat született meg Bíró Albert fejében is, aki a következő rajz sokszorosításától remélte a bevételei emelkedését:
Egy Hollinger nevű művész ennél is drámaibb megoldást választott, munkáját ugyanis furcsa színárnyalattal dobta fel, imitálva a tűz forróságát:
Mindez semmi volt azonban ahhoz képest, amit egy Gelbmann nevű üzletember talált ki: ő ugyanis a háromrészes rajzolt képeslap-sorozata egyik tagjánál
Az új gazdáját jelenleg a Hodobay Aukciósház egyik árverésén kereső példányt a ráírt üzenet csak még meglepőbbé teszi: a tragédia után két héttel kelt lapon ugyanis csak egy kedves sor áll:
A Goldberger család birtokában lévő áruházat a tűz nem pusztította el egészen: nyolc évvel később a Terézvárosi Kaszinó (ép. Petschacher Gusztáv, 1882) teljes átépítésével született, elődje Lotz-termét megőrző Andrássy úti új épületben (ép. Sziklai Zsigmond, 1909-1911) nyitott meg újra. A második világháborút kevés sérüléssel túlélő 39. számú házat a köz ma Párisi Nagy Áruház néven ismeri, pedig az államosításokat követően előbb könyvraktárként, majd 1958-1999 között Divatcsarnok néven (az idő kétharmadában a Centrum Áruházak tagjaként) működött.
Ezután éveken át üresen állt, sorsa azonban a Tiba János (1970-2016) tervei nyomán 2009-re véget ért felújítás óta sem rendeződött véglegesen, hiszen változó kihasználtsággal működik.
