Sorra tűnnek el a főváros képéből a kisebb-nagyobb villák, illetve társasházak, függetlenül attól, hogy milyen értéket vagy minőséget képviseltek. Nem kivétel ez alól a Gellért-hegy sem, ahol két évvel ezelőtt egy korábban védelemre javasolt Somlói úti épület vált porrá, hogy a helyét luxustársasház vegye át.
Az onnan alig néhány száz méterre lévő Balogh Tihamér utca 7. számú házat egészen a közelmúltig nem fenyegette ez a veszély: az építési hatósági adatbázis szerint a 2022 augusztusában leadott, idén júliusban zöld utat kapott tervcsomag publikusan látható része szerint az úgy válik egylakásosból kétlakásossá, hogy közben jól láthatóan megőrzi a kétségkívül különleges részleteit.
A valóságban azonban jól láthatóan minden másként alakult: a két és fél évvel ezelőtt érkező új tulajdonos szeptember elején meglepő sebességgel megkezdte a ma jórészt Németországban, Hollandiában, Normandiában, illetve Nagy-Britanniában látható favázas épületek (Fachwerk), illetve a szecessziós építészet hatását is mutató villa részleges bontását, a munkák pedig alig néhány nap alatt óriásit haladtak.
Ehhez minden joga megvolt, hiszen a ház semmiféle védelmet nem élvezett, így a kerület vagy a főváros vezetése mellett az államnak sem volt lehetősége megakadályozni a folyamatot, amit optimális esetben a rossz statikai állapot, illetve az indokolhatott, hogy az építészeknek nyilvánvalóan
A földhivatali tulajdoni lapok szerint a ház továbbra is társasházként működik öt albetéttel: három az összesen 257 négyzetméternyi lakóteret, a másik kettő pedig egy egyéb célú helyiséget, illetve a garázst fedi le, ezeknek azonban a magyar üzleti élet egyik kevésbé közismert, de fontos üzletasszonya a tulajdonosa.
Nyilvánvaló tehát, hogy ennek a kormányközeli cégekhez kapcsolódó gazdának a kérésére indította el a tervezést az elmúlt években számos magán- és középületen dolgozó Studio Konstella, ami előtt semmiféle akadály nem állt a bővítésre.
A nemrégiben olvasóink, illetve kollégánk által készített fotókat azonban mégiscsak fáj látni, hiszen a korábban a pályájuk egy részében együtt dolgozó Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, majd Pecz Samu munkájaként nyilvántartott épület saját kategóriájában fehér hollónak számít Budapesten, így az eredeti struktúra minél nagyobb arányban, az elmúlt évtizedekben való folyamatos karbantartással történő megőrzése az épített örökség szempontjából nyilvánvalóan létfontosságú – lett volna.
A ház történetét a Gellérthegyi paradicsom tárta fel: annak helytörténeti kutatóként aktív szerzője szerint a Gellérthegyvédő Egyesület korábban javasolta a helyi védelemnek a házra való kiterjesztését, ám ezt a kerület nem tartotta indokoltnak.
A Somlói és a Ménesi út közt fekvő egykori szántó a XIX. század utolsó éveiben, Budapest hirtelen gyors növekedésének időszakában került a kor számos fontos épületének – így a Szilágyi Dezső téri református templom (1894–1896), a Fővám téri Központi Vásárcsarnok (1897), az ELTE Gólyavára (1897), a Fasori Evangélikus Gimnázium és templom (1903–1904), a Műegyetem Központi Könyvtára (1909), illetve a Magyar Nemzeti Levéltár (1912–1923) – terveit jegyző Pecz Samu (1854–1922) birtokába, aki nyilvánvalóan befektetési céllal vett meg egy jókora földdarabot, amit száztizenöt évvel ezelőtt, 1908-ban vágott kisebb darabokra.
A főváros a felosztás engedélyezéséért cserébe kikötötte: a mai 7. szám alá tervezett épület a teleknek csak az egyharmadát foglalhatja el, és legfeljebb egyemeletes lehet. Az építész ennek maradéktalanul eleget is tett, az első rajzokon még Nyitandó út néven feltűnő Balogh Tihamér utca menti ház terveit azonban nem ő maga, hanem jóval kevésbé ismert pályatársa, K. Császár Ferenc (1878–1955) készítette el.
A házban az interneten terjedő információk ellenére Pecz egyetlen percet sem élt – a projekttel nyilvánvalóan nem is ez volt a célja –, sőt, már egyetlen hónappal az első tervlapok 1909. októberi megszületése után eladta a telket Ipolyi-Keller Gyulának (1869–1949), illetve a jogtudós Concha Győző (1846–1933) lányaként gyermekkora óta szintén a felső tízezer köreiben forgó feleségének, Concha Klárának (1880–1930).
A később tovább finomított tervlapokon ettől függetlenül továbbra is Pecz neve látható, így a novemberben kidolgozott második, főleg pinceszinti változásokat mutató, valamint az 1910. áprilisi harmadik – a padlásszoba átrajzolását hozó – verzió megszületése felett is a híres tervező őrködött, sőt, talán még a Madonnát gyermekével mutató épületkerámiát is láthatta a bejárat mellett az előtető takarásában.
Az egy ideig közellátási államtitkárként, földművelésügyi miniszteri tanácsosként, majd a Futura Rt. alapító igazgatójaként is működő családfő, valamint rokonai négy évtizeden át éltek a villában – mondta el a helytörténeti kutatónak az egykori tulajdonosok ma is a környéken élő unokája, Rudan Ferenc, aki arra is emlékezett, hogy 1938 nyarán miért kellett bővíteni a kétszintes házat, illetve a Rotor Felvonógyár bevonásával liftet építeni bele:
A most nyolcvanéves Rudan Ferenc szüleivel – az 1945-ben számos vidéki vasúttársaság igazgatósági tagjaként ismert miniszteri osztálytanácsossal, dr. Rudan Pállal és Ipolyi-Keller Klárával –, illetve két testvérével egészen 1951 júliusáig lakott a tetőtérben: az állam ekkor felszólította őket, hogy huszonnégy órán belül pakolják össze az életüket.
Az utolsó transzportok egyikével, 14-én végül a Heves megyei Erkre telepítették ki őket, ahonnan két évvel később egy egri rokonukhoz költözhettek, majd 1960-ban visszatérhettek a fővárosba. Harminc évvel később, a rendszerváltás után lehetőségük lett volna visszatérni a ház egyik felébe, de annak állapota miatt inkább nem éltek a lehetőséggel.
Nyomuk ettől függetlenül egészen néhány nappal ezelőttig látható volt a házon: az Ipolyi-Keller családnév az 1921-ben elkészült új kőkerítés egyik, a kapu mellett álló mészkő tömbjéről nézett az utca felé, az elhunyt családtagok keresztneveit pedig a kertben álló márványtáblák őrizték meg.
A mindenféle látható előjel nélkül elindult bontási munkálatok során a környéken élő forrásaink szerint nyilvánvalóvá vált, hogy a tetőteret az elmúlt harminc évben valamikor felújították, így annak állapota jónak tűnt, a kerti bejáratnál lévő födém azonban cserére szorulhatott. A tetőszerkezet eltávolításának egy része így mindenképpen indokolt lehet, a munkák a védettséget minden bizonnyal indokló részletek egész sorának fényében azonban túlzók lehetnek – gondoltuk, így eljuttattuk kérdéseinket a megbízóval annak szintén a budai oldalon lévő modernista villája miatt korábban már együttműködő Studio Konstellának.
A tervezők három héttel később érkezett válaszukban kijelentették:
mind tulajdonosi, mind építész oldalról erős a kötődés a meglévő történeti épülethez, hiszen az épített környezetünk folytonosságában rengeteg hiátus keletkezett az utóbbi időben. Fontosnak tartjuk, hogy egy ilyen épület megőrizze az eredeti karakterét, homlokzati díszítését, anyaghasználatát, hiszen így marad továbbra is olvasható a Gellérthegy építészeti öröksége. Az átalakítás és bővítés elemei fókuszban tartják a meglévő építészeti karakter megőrzését, és minden további kiegészítés szövetbarát módon viselkedik a meglévő tömeg- és részletképzéssel. Hozzáállásunk részben a házhoz való személyes kötődés okán, részben az építtetői és tervezői felelősségtudatunkból fakad.
A stúdió egyik oszlopa, Gyulovics István DLA reakciójában arról is írt, hogy a munkák végeztével a fajansz homlokzatdísz, illetve a különböző feliratú kőtáblák is visszakerülnek a helyükre, majd hozzátette:
az a jelentős bontási munka, ami pillanatnyilag látszik – és kívülállóként aggasztó lehet –, annak a munkának az előkészítése, hogy a ház teljesíteni tudja a következő százhúsz évben is tartószerkezeti követelményeket.
