Az elmúlt harminc évben a fővárosban dolgozó bontókalapácsok sokszor egyáltalán nem válogattak: a Corvin-Szigony-projekthez, illetve a Ferencváros Nagykörúton kívüli utcáinak átszabásához rengeteg bontásra volt szükség, a munkáknak pedig számos esetben védendő vagy korábban védett értékek estek áldozatul.
Épp ezért örömteli, ha egy földszintes vagy egyemeletes ház túlél, sőt, felújítják, hiszen a régmúltra emlékeztető tanúépületként újabb évtizedekre lesz biztosított a jövője. Ez a sors vár most az építész és építőmester, Szeleczky E. Lajos saját családja részére építtetett, 1890-ben elkészült, Balázs Béla utca 27./B épületre is, ami homlokzatának köszönhetően helyi védelmet élvez.
Az átadásakor az udvarán a házmester különálló, apró házát is rejtő társasházat 2018 januárjában az akkor még fideszes vezetésű kerület – kizárólagos tulajdonosként – még el akarta adni, a következő év végén ellenzékivé váló Ferencváros vezetése azonban 2020 februárjában úgy döntött, hogy erre mégsem lesz szükség.
A kerület a rossz állapotú, jelenleg lakatlanul álló épület hátsó szárnyának bontását, valamint a megmaradó ingatlan felújítását és fejlesztését elkerülhetetlennek tartotta, így egy beszerzési eljárást írtak ki, majd annak győztesével, az elmúlt években számos lakóépületet és villát jegyző Dinamo Építészcsoport Kft.-vel kötöttek szerződést – derült ki egy előterjesztésből.
A munkák 2022 tavaszán, alig két hónap alatt révbe is értek, majd kezdetét vehette az átépítés és fejlesztés tervezése, amivel kapcsolatban a Ferencvárosi Vagyonkezelő és Városfejlesztő Zrt. hivatalos honlapja szerint döntés mostanáig nem született.
A hatósági építési adatbázis szerint ez egyáltalán nem így van, hiszen a Dinamo felmérési terve alapján dolgozó Intramuros Építész Kft. 2023. június 6-án benyújtotta a rajzokat az illetékes kormányhivatalhoz, amely egy visszautasítást követően július 3-án zöld utat adott a pince + földszint + 2 emeletes ház bővítésének, illetve egy lift elhelyezésének.
Fehér tégla, gyöngyház panel
A publikusan elérhető három tervlap egyike szerint a védelmet indokló homlokzat egy az egyben a helyén marad, Budapest számos épületéhez hasonlóan itt is a tardosi vörös mészkőből született lábazatának a hiányait pótolják, az utcai nyílászárókat pedig azonos arcú, gerébtokos darabokra cserélik.
A legnagyobb változást persze nem ezek a részletek, hanem a kétemeletnyi, az utcavonaltól hátrébb tolt, négy utcai terasznak is helyet szorító ráépítés jelenti, amik élesen elkülönülnek majd a történeti szintektől, hiszen sem ablakosztásukban, sem anyaghasználatukban nem utalnak a több mint százharminc éves homlokzatra:
A belső udvar felől az ablakoknál azonos lesz a helyzet: a földszinti és első emeleti nyílászárók fából, a felső két szinten lévők pedig alumíniumból készülnek, keretüket azonban utóbbi esetben
Az egyszerű acélhálós függőfolyosó-korlát, illetve az egyéb megoldások látványosnak, de meglepően pénztárcabarátnak ígérkeznek, sőt, az alig ezer négyzetméteres földdarabra tervezett társasház továbbra is barátságos méretű lesz: a várható végeredmény messze elmarad ugyanis építési szabályzatban foglalt beépítési maximumoktól, a zöldfelület mértéke pedig 45,3-ról 51,4 százalékra emelkedik.
Cirokseprűk és lázadás
Az 1951 óta már nem az országszerte leányiskolákat alapító veszprémi püspök, Ranolder János, hanem az íróként, költőként, színészként, filmesztétaként és rendezőként is magasan jegyzett, Kossuth-díjas Balázs Béla nevét viselő utca mentén álló háznak megszületése óta kijutott a furcsa pillanatokból és történetekből: az első évtizedekben főleg a munkásrétegnek – asztalosnak, mázolónak, lakatosnak, bérkocsisnak, tejárusnak, sodronyszövőnek, valamint néhány kisebb-nagyobb üzletnek –, kefe- és cirokseprűgyárnak, fémműhelynek, takarmányboltnak és talán egy kocsmának is – otthont adó ház lakói 1910 őszén a városszerte elharapózó magas lakbérek elleni lázadás aktív részesei voltak: szeptemberben nemes egyszerűséggel bojkott alá helyezték az épületet, aminek egy héttel később meg is lett az eredménye:
A pozitív változás híre végigjárta a lapokat, ez volt azonban talán az utolsó alkalom, hogy a Ranolder utca 27./B neve pozitív kontextusban tűnjön fel a sajtóban: 1911 júniusában az újságok egy tizennyolc éves cselédlány tettéről számoltak be, aki meglátogatta a vele és három fiatalabb húgával hosszú időn át rosszul bánó mostohaanyját, majd egy vita után egyes források szerint vitriolt, azaz tömény kénsavat, mások szerint pedig ecetsavat öntött az arcába.
A következő erős történet 1915 augusztusából való: az egyik lakásban egy tizenhét éves betűszedő, Konekni Gyula „játékpisztolyával” véletlenül mellbelőtt egy hároméves fiút, aki a helyszínen meghalt.
Az egymást követő tulajdonosok közül a legkönyörtelenebb másfél évtizeddel később lépett színre: röviddel a Magyarországon is tömegek munkáját elvevő nagy gazdasági világválság kitörése után a gazda 1930 januárjában kilakoltatta a több hónapos lakbérhátralékkal rendelkező, a Vásárcsarnok hordáraként csak minimális jövedelemhez jutó Havas Andrást, annak csontsoványra fogyott, súlyos betegséggel küzdő feleségét, valamint négy, szintén nem egészséges gyermekét.
Az előbb minden tulajdonukkal együtt a lépcsőházba, majd az udvarra és az utcára költöző pár gyermekei közül a kettő és négyéves tüdőbeteg volt, a kilencéves András vesegyulladástól szenvedett, az első osztályos Jóskát pedig úgy megviselte a Friss Ujság riporterének érkezésekor már két hete tartó helyzet, illetve az éhség, hogy megszédült, és a lépcsőház korlátjának zuhant. Fejsérülést szenvedett, így a fején óriási kötéssel találkozott az újságíróval, aki cikkében arról írt, hogy a gyerekeket a szomszédok vették magukhoz, a családfő által hazavitt pénz pedig mindössze arra volt elég, hogy minimális ételt vegyenek. A cikk megtette a hatását: az újság három nappal később már arról számolt be, hogy egy nő ételt, ruhát és cipőt, egy férfi pedig három pengőt küldött. Remélhetőleg később mások is így tettek, a helyzet pedig megoldódott, sorsukról ugyanis többé nem született rövidhír.
Az 1933-as év egy gyilkossági kísérletet is tartogatott: egy korábban jónevű artista, a törvénnyel orgazdaként, csavargóként, tolvajként, illetve sikkasztóként is összetűzésbe került, harminckét éves Neuwirth Árpád novemberben hivatalosan albérlőként próbált bejutni abba a lakásba, amelyik a huszonegy éves, férjétől külön élő Kovács Alajosné tulajdonában volt. Az ajtó azonban nem nyílt ki, így a férfi betörte azt, majd a nőt kirángatta a függőfolyosóra, és megpróbálta ledobni az udvarra. Szerencsére nem történt tragédia: Kovácsné épp elkapta a korlátot, sikítását meghallva pedig a többi lakó még időben érkezett, hogy megmentsék az életét.
A következő év márciusában született bűnügyi riport szerint Neuwirth azt állította, hogy az ajtó betörése után a nő maga ugrott fel a párkányra, majd megpróbált kiugrani, ő pedig csak meg akarta akadályozni ebben. Kovácsné és a tanúk nem így gondolták: előbbi szerint az elsőre kedvesnek tűnő férfi fülig szerelmes volt belé, lakbért nem fizetett, arra azonban készen állt, hogy egy előkészített baltával meggyilkolja a férjét, ha azt sikerülne becsalni a lakásba. Az egykori artistát júliusban végül a törvényszék két és fél évnyi börtönbüntetésre ítélte, amit 1935-ben a Kúria is jóváhagyott.
Az egykori erőművész 1937 őszén szabadult, rövidesen azonban újra csak összetűzésbe került a törvénnyel: 1938 februárjában egy újpesti országos vásáron öt – fog-, fej- és gyomorfájásra is javasolt, ám valójában hatástalan cseppet áruló – férfit, köztük Neuwirthet, tartóztattak le, majd kuruzslásért eljárás indult ellenük. Szabadon engedték őket, de valószínűleg kár volt, hiszen néhány nappal később az Esti Ujság már arról írt, hogy egy barátjával együtt, magukat olasz csodadoktornak kiadva járták Pesterzsébetet, ahol foghúzásokat végeztek, illetve egy minden fájdalmat pillanatok alatt elmulasztó csodaszert árusítottak.
Szép jövő
A projekt célja a tervlapokat nézve nem vált világossá, reméljük azonban, hogy Ferencváros ezzel nagy lépést tesz a bécsi példa felé, ahol az emberek hatvan százaléka rendezett viszonyok között, karbantartott, sőt, sokszor újépítésű – ilyen például az egykori kábelgyár helyén született Kabelwerk – önkormányzati otthonokban él. A lényegen a hasznosítás módja persze nem változtatna, hiszen azzal, hogy a hasonló önkormányzati fejlesztéseknek köszönhetően az épített örökség olyan elemei is megmenekülhetnek, amik egyedi értékekkel ugyan nem rendelkeznek, túlélésükkel és felelős bővítésükkel azonban a múlt egy darabját mentjük meg a jövőnek, feltétlenül jó hír.
A részletekért megkerestük a ferencvárosi önkormányzatot, amely azt felelte, hogy a projektet teljes egészében a Ferencvárosi Vagyonkezelő és Városfejlesztő Zrt. (FEVIX) bonyolítja le, így kérdéseinket nekik továbbítottuk. A FEVIX válaszában kijelentette: jelenleg a kiviteli terveken dolgoznak, amiknek novemberig kell elkészülniük, így az év végén ideális esetben már kiírhatják a kivitelezésről szóló közbeszerzést,
A cég hozzátette: a 2023 júniusában még egy lakóval rendelkező ház eredeti alapterületének korábban harmadát kellett lebontani, a most következő felújítás során a főfalak azonban már mind megmaradnak, és tizennyolc szociális bérlakást hoznak létre az épületben.
A terveket teljes egészében a korábban általunk az év egyik legjobb épületének választott budaörsi buszpályaudvart is jegyző Intramuros készítette – derült ki az önkormányzat által a 24.hu-nak átadott teljes tervcsomagból. A projekt vezető tervezője Dobos Botond Zsolt DLA (tervezőtársak: Szatmári Gábor, Kurucz Olívia, Magoss Matild és Zombor Maja), míg a tájépítészeti megoldásokat a Havanna Heti Piac miatt általunk korábban szintén dicsért Urban Concept Kft. (Kontra Dániel, Kovács Marcell) jegyzi.
A szerkesztőségünkhöz eljutó műemléki szakvélemény szerint az 1890 óta álló épületrészeknek az elvártnál nagyobb hányada él majd tovább, az építészek javasolták ugyanis a kapualj és a főlépcsőház, valamint a jelen állapotuk miatt bontandó függőfolyosók kőkonzoljainak megtartását, a július elején kiadott építési engedélynek pedig ezek a részét képezik.
A dokumentumokból mindezek mellett az is kiderült, hogy az építkezés során egy fa kivágása elkerülhetetlen lesz, öt másikat azonban megtartanak, így a földszinten kialakítandó három, 58–81 négyzetméter alapterületű, akadálymentes lakásba hazatérők, valamint a felsőbb szinteken létrehozandó 32–69 négyzetméteres otthonokba költözők nem egy hosszú évek alatt formálódó, kizárólag frissen telepített csemetékkel és cserjékkel teli kertben pihenhetnek majd.
