Bár minden színész szeretne halhatatlanná válni, ezt vélhetően csak kevesen képzelik el úgy, hogy majd a mesterséges intelligencia támasztja fel őket, hogy aztán haláluk után idegenek kényük-kedvük szerint alakítsák a sorsukat. Az AI generálta színészklónok viszont már beléptek a piacra, hamarosan bemutatnak például egy új filmet a 68 éve elhunyt James Dean főszereplésével.
A mesterséges intelligencia térnyerése az egyik oka annak, hogy hosszú idő után újra tüntetni kezdtek a filmesek Hollywoodban. A törvény erejében egyelőre nem bízhatnak, mivel a jogalkotók eddig nem nagyon számoltak azzal, hogy részletesen szabályozniuk kellene a digitális újraélesztést.
James Dean majdnem kétszer támadt fel
James Dean 1955-ben halt meg autóbalesetben, mindössze három filmben szerepelt, de ezzel is sikerült annyi „alapanyagot” biztosítania a mesterséges intelligenciának, hogy a digitális ikertestvére egy az egyben megidézze majd a Vissza az édenbe című filmben.
Az új-Dean nem számít úttörőnek, hiszen Carrie Fisher, Audrey Hepburn, Laurence Olivier, Marlon Brando vagy Paul Walker is játszott már posztumusz filmszerepet. Nemrég egy 1982-ben elhunyt brazil énekesnőt, Elis Reginát támasztották fel egy reklám kedvéért, a nyár elején megjelent Indiana Jones és a sors tárcsája című filmben pedig a 80 éves Harrison Fordot „fiatalították vissza” a színész archív felvételeinek segítségével. A digitális James Deant is majdnem letesztelték már korábban, 2019-ben jelentették be, hogy a színész CGI-mása fog szerepelni a Finding Jack című filmben, ám ezt végül lefújták.
A színész digitális klónja egyike annak a több száznak, amelyeket a WRX és testvércége, a CMG Worldwide képvisel, többi között Burt Reynolds, Malcolm X és Rosa Parks mellett.
Az AI-utódot a színész korábbi filmjeleneteiből, fényképeiből és hanganyagaiból alkotják meg, ezt a csomagot „forrásanyagnak” nevezi a WRX vezérigazgatója, Travis Cloyd. A mesterséges intelligencia számára ezek az anyagok válnak a dublőr komponenseivé, amelyekből az AI és a cég digitális szakértőiből álló csapata építi fel azt a klónt, amely úgy néz ki, úgy szól, mozog és reagál, mint maga Dean.
Nem véletlen, hogy fél Hollywood sztrájkba lépett a többi között azért, mert reális veszéllyé vált, hogy a mesterséges intelligencia „elveheti a munkájukat”. Egyébként a július 14-én kezdődött munkabeszüntetés után pár nappal erősítették meg, hogy James Dean digitális mása szerepelni fog a Vissza az édenbe című filmben, de ebben most ne lássunk szándékosságot.
A színészek több mint negyven év csend után léptek, és a forgatókönyvírók után ők is csatlakoztak a SAG-AFTRA (Screen Actors Guild – American Federation of Television and Radio Artists, azaz az Amerikai Televízió- és Rádióművészek Szövetsége) által meghirdetett sztrájkhoz.
Bár eddig nem volt példa rá, hogy egy AI-dublőr elvitt volna egy szerepet egy élő színész elől, de a filmipar más területein már kézzel fogható közelségbe került a probléma.
Nem urai önmaguknak
Tim Friedlander, a szinkronszínészek egyesületének (National Association of Voice Actors/Nava) elnöke és alapítója azt mondta, ha ma meghal egy adott karaktert szinkronizáló színész, egy újat kérnek fel helyette, a mesterséges intelligencia mellett azonban már erre sem lesz szükség. Friedlander kollégáival attól tart, hogy a digitálisan feltámadt szinkronszínészek monopolizálják majd a szinkronipart, több színész bevételi forrását veszélyeztetve. Természetesen a szinkronszínészek is csatlakoztak a sztrájkhoz.
Azt Cloyd is elismeri, hogy többek között cége szolgáltatásai miatt kevesebb lehetőséghez jutnak majd a színészek, de szerinte „félig tele a pohár”, hisz más területeken rengeteg munkahely jön létre, amelyeket az új technológia generált.
A színészek többségének viszont sokkal inkább azzal van problémája, hogy semmilyen ráhatása nincs, hogy a már leforgatott jeleneteiből életre hívott klónt mire és hogyan használják, pláne a halála után. Ezzel a problémával küzdött Salma Hayek is a Black Mirror hatodik évadának egyik epizódjában.
Susan Sarandon is attól tart, hogy a mesterséges intelligencia miatt a klónokkal bármit megtehetnek majd, a gazdatest már nem tudja befolyásolni a folyamatokat. Változó, hogy ki, mennyire aggódik. A 2014-ben elhunyt Robin Williams korlátozta a hasonmásának felhasználhatóságát (igaz, ez érvényét veszti az életbe lépését követő 25. év után), az afáziával küzdő Bruce Willis viszont néhány éve eladta a jogokat egy deepfake-technológiával foglalkozó cégnek.
Tom Hanks is elismerte, tart attól, hogy a technológiai fejlesztések oda vezethetnek, hogy az ő egyik mesterséges intelligencia által generált változata olyan filmekben is megjelenik, amelyeket el sem vállalt.
A kérdés az, hogy vajon a nézők törődnek-e vele?
– utalt azokra, akik végül ítéletet mondanak majd az ügyben.
Tom Hanks szerint most az a legfontosabb, hogy megteremtsék a mesterséges intelligencia által kreált klónok felhasználásának jogi hátterét, mert ami most van, az elég homályos. Már ahol van.
Égetően szükség lenne a jogi szabályozásra
Erik Kahn ügyvéd társszerzője volt annak a cikknek, amely az Amerikai Ügyvédi Kamara Landslide című magazinjában jelent meg, és azt taglalta, milyen jogai lehetnek egy hírességnek a halála után. Ahogy írták, az Egyesült Államok minden egyes államában más a szabályozás, van, ahol semmilyen jogi lehetőség nem áll rendelkezése az eltávozott hírességek ilyesfajta védelmére, de például New Yorkban viszonylag rövid pórázon tartják a klónokat.
Általánosságban a legközelebbi hozzátartozó rendelkezhet egy elhunyt művész jogairól, vagy az, akit erre a végrendeletben kijelöltek. A cikk szerint ugyanakkor még a végrendelet sem jelent feltétlenül biztosítékot, mert nem olyan, mint egy szerződés, ami két fél között jött létre.
Némi mankót szolgáltathat a tengerentúlon minden államban érvényben lévő úgynevezett Lanham-törvény, amely megvédi az elhunyt hírességeket attól, hogy másukat hamis vagy félrevezető színben tüntessék fel például egy reklámban, és elleheteteníti a védjegybitorlást is, akkor is, ha a védjegy nincs bejegyezve. De ez is inkább a hagyatékot védi, mint hagyományozót, és a jogtulajdonosok döntésén múlik, hogy például egy AI-klón milyen alternatív karriert futhat be.
Ha a családod el akar adni téged, de te halott vagy, nem sok mindent tehetsz
– mondja Pou-I „Bonnie” Lee New York-i ügyvéd, aki Kahnnal közösen írta a cikket a Landslide-ba.
Ez azt jelenti, hogy például Marilyn Monroe akár posztumusz – legálisan – megjelenhetne egy pornófilmben, ha a jogok tulajdonosa beleegyezne képmásának ilyen módon történő felhasználásába.
A filmesek a sztrájkkal a többi között épp azt akarják elérni, hogy ez csak akkor történhessen meg, ha erre a hús-vér színész is rábólintott. Emellett álláspontjuk szerint be kellene árazni az elcsent képkockákat, hangsávokat, mozdulatokat stb., a színészeket pedig anyagilag kárpótolni kellene, ha beépítik őket az AI-technológiába.
Cloyd, Friedlander és Kahn mind egyetértenek abban, hogy előbb-utóbb törvényt kell alkotni a halottak jogainak és hagyatékának védelme érdekében, akár hírességről van szó, akár nem. És akkor még mindig ott vannak az elhunytak digitális ábrázolásával kapcsolatos etikai aggályok, bár ezekre nem biztos, hogy pont Hollywoodban fognak mindenki számára elfogadható megoldást találni.
A színészek addig Cloyd mondataiba kapaszkodhatnak, a WRX vezérigazgatója ugyanis azt mondta, garantálja, hogy nem fognak visszaélni a tulajdonaikkal és a színészek örökségét ápolva, őket maximálisan tiszteletben tartva cselekszenek.
A sztrájkoló színészeket mindenesetre sürgeti az idő, egyfelől minél hamarabb megoldást szeretnének találni a problémáikra, hogy nyugodtan visszatérhessenek dolgozni, másfelől, mivel a sztrájktörvény értelmében a munkabeszüntetés alatt hirdetni sem lehet egy filmet, a szünet ilyen formában is hatással lehet a pénztárcájukra.
A gödör legalján
A szinkronszínészek és a kaszkadőrök mellett talán a statiszták vannak a legmostohább helyzetben, hisz nem konkrét színészekre van szükség, hanem csak bizonyos kritériumoknak kell megfelelniük. Így akár az AI által generált klónok őseinek is tekinthetők, ahogy bizonyos tekintetben a szinkronosok vagy a kaszkadőrök is. A stúdiók velük szemben alkalmazott tárgyalási technikája is jelzi, hogy nem sok jóra számíthatnak.
Az egyeztetésekről kiszivárgó információk szerint a stúdiók korábban azt szerették volna elérni, hogy a statiszták némi készpénzért átadják nekik képmásuk jogát, amit aztán később a beleegyezésük nélkül bármire felhasználhatnak az idők végezetéig. Az amerikai Film- és Televíziós Producerek Szövetségének szóvivője viszont azt mondta a Slate-nek, hogy ez egész színtiszta hazugság. Erre válaszul a New York Times újságírója közzétett egy javaslattervezetet, amely igazolja, hogy a stúdiók korábban beleegyezést kértek a háttérszínészektől, hogy a hangjukat és képmásukat „további kompenzáció nélkül” örökké felhasználhassák.
Here’s the passage from the actual contract. pic.twitter.com/rXRC8NfXT6
— Noam Scheiber (@noamscheiber) July 14, 2023
Amíg megy a vita, a cégek lesben állnak, hogy begyűjtsék a klónalapanyagokat. Egy statiszta például már hetekkel a sztrájk kezdete előtt, mindössze 500 dollárért eladta a virtuális ikertestvérét egy erre szakosodott cégnek, hogy a klónt felhasználhassák marketingcélokra vagy különböző online megjelenésekre. Csak egy órát kellett tűrnie, amíg körbekattintották, és már meg is volt a klón, akinek még castingra sem kell járnia.
Most úgy tűnik, a statiszták lehetnek az első áldozatai az alkotók és a mesterséges intelligencia közötti harcnak, mivel az AI-fejlődése hamarabb határozza meg a pályájukat, mint ahogy az ezt szabályozó törvény megszületne.
