Az aprócska, mindössze négyszáz fős Balatonszepezd az északi part egyik rejtett gyöngyszeme, késő Árpád-kori – XIII. századi alapokon álló – Szent István király-templom pedig építészettörténeti szemmel is érdekessé teszi, hiszen a környék egyetlen fogadalmi templomaként, a Balatonon viharba került vadászoknak köszönhetően született épület ma is őrzi a jórészt középkori falait.
Az erősen romos állapotából 1801-1802-ben feltámasztott, mai arcát 1888-ra elnyert templom természetesen jó ideje műemléki védettséget élvez, belső terének XIX. századi freskói azonban az 1990-es években nyomtalanul eltűntek:
Az ezután fehérre festett belső falakkal álló épület nemrégiben újra felújították: újra tökéletes állapotúak a külső homlokzatok, többek közt lefestették a toronysisakot, lecserélték a bádogszerkezeteinek egy részét, valamint a torony falépcsőit, és a karzat padlóját is – adta hírül a Szepezdi Tükör 2023 júliusi száma.
A lap szerint a Miniszterelnökség 14,97 millió forintos támogatásával megvalósult projekt végeredményét alig egy hónappal ezelőtt, június 10-én áldották meg, ekkorra azonban egy furcsa részlet is feltűnt a belső térben: a torony aljában, az Árpád-kori kőboltív mellett
épp csak egy fokkal átlépve az amatőr örökségvédelem korábban a Moncsicsi Jézus, és az estellai Szent György-szobor, valamint a zalai Szűz Mária által kijelölt határait.
A csoport beszámolója szerint az ünnepség színvonalát emelő, két szobornak is hátteret adó gyönyörű képek színt adtak a kopottas falaknak:
Ez az állítás sem egy műemléknél, sem egy átlagos templomnál nem igazán találkozhat a valósággal, hiszen a fehérre mázolt falai közt egy több mint kétszáz éves képet magában foglaló oltárt magában foglaló belső térbe egy ilyen „csodát” elhelyezni felér egy homlok közepére célzott parittyacsapással.
A jó szándék persze nyilvánvaló, de tudjuk jól, hogy sokféle utat lehet vele kikövezni – az épített örökség pusztításáét például kitűnően.
