Inotai Hőerőmű Készenléti Lakótelepe, azon belül is Béke Művelődési Ház. Mert annak idején úgy gondolták, hogy az ország legnagyobb ipartelepén nemcsak a dolgozók lakhatását, de a kulturálódását is biztosítani illenék, helyben, így a hetvenméteres hűtőkémények árnyékában teljes művelődési ház van, a szocialista művészet teljes tárházát felvonultató terekkel, fenséges színházteremmel, impozáns étteremmel és könyvtárral. Persze, a helyen érezni a magára hagyottság éveit, no meg a Kádár-kor kellemetlen miliőjét, mégis lenyűgöző az egész – már eltelt elég idő az átkos óta ahhoz, hogy értékelni tudjuk a kor furcsa esztétikáját. Ez a hely lesz az egyik kulcshelyszíne az augusztus 31-e és szeptember 3-a között zajló INOTA Fesztiválnak, az Európa Kulturális Fővárosa 2023 projekt egyik zászlóshajójának, ami állami pénz ide vagy oda, egyelőre elkerülni látszik az efféle projektek korrupt ízléstelenségét, és kimondottan dögös, látókör-szélesítő, kozmopolita hangulatú dolognak ígérkezik.
E lelkesedés ugyanakkor inkább alapul benyomásokra, mint tapasztalatra: Magyarországon még a kultúrára fogékony közönségnek is igen aprócska szelete lehet az, ahol az INOTA Fesztivál fellépőinek neve nemhogy mond valamit, de őszinte lelkesedést vált ki – és ebbe a szeletbe én nem tartozom bele. A fesztivál ugyanis legalább akkora, ha nem nagyobb hangsúlyt tesz a többi művészeti ágra, mint a zenére, így, ha a rendezvény elsősorban elektronikus zenei világa nem is hoz lázba – bár a magyar fellépők, mint Дeva (Deva) vagy a Platon Karataev azért elég ismertek és menők –, még mindig ott van a több tucatnyi, kizökkentő terekben átélhető, szokatlannak ígérkező vizuális-audiovizuális művészeti installáció és színházi előadás, ami már annál inkább. Előbbiek esetében megint csak elkél némi kulturális nyitottság – vagy az, hogy elhiggyük a szervezőknek, hogy a meghívott magyar és külföldi vizuális művészeti felhozatal világszínvonalú, világhíres alkotókból áll –, mert a legtöbbünknek jó eséllyel viszonylag kevés saját élménye van ezekkel az alkotókkal. Nincsen ezzel semmi gond, ahogy a várpalotai polgármester – Inota és a hőerőmű, ugye, Várpalotához tartozik – Campanari-Talabér Márta is kiemelte: attól még, hogy a fesztivál elsősorban jó eséllyel nem a helyieket hozza lázba, mégis örülnek, fontos nekik.
Azt tudni kell, hogy az ipari komplexumhoz, hiába tűnik kívülállónak, monstrumnak, esetleg csúnyának, a várpalotaiak érzelmileg kötődnek. Itt évtizedeken át ez volt az a biztos pont, ami a megélhetést biztosította. Így amikor az első megvilágítások megjelentek, hihetetlen örömet okozott a városban élőknek. És bár a zene, ami itt majd megjelenik, az egy különleges világ, úgyhogy azt gondolom, hogy nem a várpalotaiak közül kerül majd ki a résztvevők legnagyobb része, de ennek ellenére kiválóan tudunk együtt dolgozni
– mondta el a polgármester. Az együtt dolgozás a helyiekkel szó szerint értendő: a szervezők – akik három részről, a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programból, az NVC rendezvényszervező kollektívából és a Centrum Productionből kerülnek ki – a környék rengeteg szálláshelyével, taxisával, vendéglátóhelyével és egyéb kisvállalkozásával kapcsolatban állnak. A fellépőket és fesztiválozókat ugyanis altatni, etetni, szállítani kell, és azért ez nem egy Sziget, ami mégis csak egy fővárosban van, ha nem is a közepén: települések között vagyunk, a 8-as főút mentén, jóformán a semmi közepén, már amennyire az ’50-es évek legnagyobb ipari beruházásából született ipartelep semminek nevezhető, a maga szerény kétszázhuszonötezer négyzetméterével. A 2001-ben leállt hőerőmű területén – ami nem összetévesztendő a szomszédos, máig működő Inotal komplexummal – zajló fesztiválra a várpalotai vasútállomásról különbuszok szállítják majd a fesztiválozókat, sőt, Budapestről, illetve a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről közvetlen járatokat is ígérnek a szervezők.
A fesztiválterület hatalmas, változatos, és jelenleg még nem teljesen fesztivál-kompatibilis: jól nevelt, munkájukat végző újságíróknak meg lehet mondani, hogy nézzenek a lábuk elé és nem menjenek a veszélyesebb területekre, de felszabadult fesztiválozóknak már aligha, ám a rendezvényig hátra lévő két hónap alatt a szervezők ígérete szerint a terület biztonságossá tétele is megvalósul. Magas kerítésrendszerrel tervezik leválasztani a megközelítésre alkalmatlan részeket, mint a terület egyetlen még működő áramelosztó telepét, ahová, ha neadjisten betéved pár fesztiválozó, könnyen lehet, hogy fél Nyugat-Magyarországon elmegy az áram, nem beszélve az életveszélyről. A fedett helyszíneken, mint az erőmű egykori turbinacsarnoka, esőállóvá teszik a tetőt, a kazántérben – ahol egyébként a legutóbbi Szárnyas fejvadász bizonyos részei is forogtak – kordonszigetet hoznak létre, ahonnan biztonságosan, bokatörés- és omlásveszély nélkül élvezhetik majd a nézők az itt tartott fényfestéses élményeket.
A kazántérben zenei produkciót nem tudnak tartani az épület jellegéből, állapotából adódóan, ám előtte annál is inkább: itt lesz az INOTA Fesztivál szabadtéri nagyszínpadja, ahol a legnagyobb érdeklődésre számot tartó zenei produkciók fellépése lesz, de a rendezvény gasztrós-vendéglátós szakasza is ezen a részen kap helyet. A legextrémebb fesztiválhelyszín pedig minden bizonnyal az erőmű egyik kürtője: az egykor az erőműben felforrósodott víz lehűtésére szolgáló kürtő belsejébe lépcsősoron, kis, vezetett csoportokban lehet majd bemenni megnézni az ott tartott zenés fényinstallációt. De a kürtők lesznek azok is a fesztivál elemei közül, amelyek a környékbelieket a leginkább bevonják, az ikonikus tornyokra ugyanis a 8-as út túloldaláról is vetíteni fognak, amit a környéken autózók elég messziről is láthatnak majd.
Ezen kívül a Béke Művelődési Ház lesz a legközelebb az óvatos érdeklődőkhöz: a benti programok a teljes fesztiváljegyek helyett olcsóbb, csak a benti programokra érvényes jeggyel is látogathatók. Itt a brutalista mennyezetével már önmagában is izgalmas színházterem lesz az egyik fő helyszín, a másik pedig az egykori kantin, amely Kovács Margit lélegzetelállító, óriási domborművével még most, üresen is maradandó élmény, de a mindenütt felbukkanó falmozaikok is fenomenálisak: van itt János vitéz-jelenet, szocialista almaszedés és muszklis munkáslányok. A művház a kulturális élmények mellett a csendes szakmaiságnak is teret ad, ugyanis egy szakmai konferencia és kulturális inspirációs fórum is zajlik majd olyan témákban, mint funkcióváltó épülethasznosítás, reindusztrializáció és emlékezetkutatás. Emellett az erőmű posztapokaliptikus hangulatú szénszállító szalagja alatti raktárhelyiségekben lesznek programok, főleg színházi előadások és fényfestések, az erőmű előtti árnyékos ligetben pedig zöld pihenőhelyeket alakítanak ki.
A fesztivál mindennapjai általában a következőképpen alakulnak: a zárt terekben kora délutántól vizuális-audiovizuális művészet – a zárónapon pedig elsősorban kortárs színház –, szabadtéren audiovizuális élmények sötétedéstől éjfélig, majd a zártabb helyszíneken zenés party hajnalig. A fesztiválozók megpihenni mindezek után a fesztiválterületen kívül kialakított kempingben tudnak majd, saját sátraik mellett bérelhető, eggyel komfortosabb kettő-négyszemélyes iglukban, vagy légkondicionált, előre épített sátrakban, vagy a környékbeli vendégházakban, szállodákban és egyéb szálláshelyeken akár Székesfehérváron, Veszprémben, vagy a közeli falvakban.
A fellépők közül alighanem a klasszikus és elektronikus zenék közötti határokat elmosó zongoraművész-különc, Nils Frahm a legismertebb, ő adja a fesztivál nyitókoncertjét augusztus utolsó napján. De jön a brit Daniel Avery, az Overmono, Ellen Alien, a Lebanon Hanover, lemezbemutatót tart az Extrawelt, itt lesz Caterina Barbieri szintetizátorvirtuóz, Robert Henke, a Forest Swords és a kolumbiai Lucrecia Dalt – és még több tucatnyi további fellépő, akikről a rendezvény honlapján bővebb ismertető is olvashatnak a látókör-szélesítésre vágyók. Ugyanígy a vizuális- és fényművészet képviselőivel is lehet ismerkedni már jó előre, egészen szokatlan dolgokkal lehet találkozni – érdemes előszedni magunkból a kultúrínyencet, már ha nem ő uralja választásainkat eleve is. Hazai alkotók is lesznek szép számmal mind a zenei, mind a vizuális vonalon, a már említett Дeva és a Platon Karataev mellett a saját hangszereket készítő, azokkal kísérletező Mákó Mari, Iamyank, de az elektronikus szcéna egyik klasszikusa, Zságer Balázs is jön Katona Katival kiegészülve.
Szóval sok különös zene, sok vizuál, némi kortárs színház és egy látványvilágában összességében erősen influenszer-pozitív, fotókért kiáltó helyszín – nagyjából ilyesminek ígérkezik az INOTA Fesztivál. Amely egyébként turisztikai-gazdasági szempontból is érdekes, hiszen a szokásos magyar fesztiválszervezéshez képest fordított irányban indul: nem alulról kezdi, kicsiben, hanem egészen-egészen nagyban, hiszen az Európa Kulturális Fővárosa program tekintélyes büdzsével látja el a szervezőket, akik láthatólag szeretnének kimondottan nagyot is villantani. Hát persze: ha sokan jönnek – márpedig a szervezők szerint, mivel ennek a műfajnak kevés igazán nagy rendezvénye van, így a fesztivál gyakorlatilag a világszíntérről gyűjtheti be közönségét –, és akik jönnek, azok jó hírét viszik a fesztiválnak, és a környéknek is szabad szemmel látható előnyei származnak belőle, akkor nagyobb eséllyel sikerül a szponzorokat meggyőzni arról, hogy jövőre is megrendezhessenek valami hasonlót. Őszinte kíváncsisággal várjuk, hogy így lesz-e.
