A kiégés-szindrómát először 1974-ben írta le Herbert Freudenberger német-amerikai pszichológus, ám a köznyelvben csak az elmúlt évtizedben terjedt el, mint a munkahelyi fásultság és motiválatlanság egyik magyarázata. Bár a kifejezés elterjedésével egyidőben megjelentek azok a laikus hangok is, akik egyszerűen „lustaságnak” vagy „munkaundornak” titulálták a problémát, és valamiféle jellemhibával magyarázták a kiégéssel küzdők tüneteit, szerencsére az idő előrehaladtával és ismereteink gazdagodásával ezek a hangok egyre ritkábbakká és halkabbakká váltak.
Bár felfedezésekor a kiégést még csak az úgynevezett segítő szakmákban rögzítette a szakirodalom, az egészségügyi dolgozók, szociális munkások, terapeuták és egyéb, a mindennapi munkájuk során más emberekkel szoros érzelmi kapcsolatot kialakítók körében, mára azonban a munka világának szinte minden területén észlelhető, valódi népbetegséggé vált. A gazdasági-társadalmi átalakulások következtében egyre kevesebb munkakör és munkahely biztosít olyan feltételeket, amelyek között biztonságban érezzük magunkat. A biztos jövedelem és a rutin felhalmozásával töltött évek jutalmaként kapott megbecsülés fogalmai helyett a munkahelyeinkhez mindinkább a folyamatos versenyt, a megfelelési kényszert és a bizonytalan jövőképet kapcsoljuk.
Erre a bizonytalanságra jócskán ráerősített a COVID-járvány is, amikor az otthoni munkavégzés csábító lehetőségből kényszerhelyzetté vált, és nagyban megnehezítette a munkaidő és az énidő szétválasztását. Mivel a karanténidőszakok alatt mindennap otthonról dolgozó munkavállalóknak egyik napról a másikra megszűnt a fizikai határ az otthon és a munkahely között, a két élettér összecsúszott, és ez a legtöbbeket felkészületlenül érte, így megnövelte a kiégés kockázatát is.
A kiégés fogalmának egyre szélesebb körben való elterjedésével egy időben felbukkant egy új jelenség is a munkavállalók körében, az úgynevezett quiet quitting, vagyis a „csendes felmondás”. Ez nagyjából annyit jelent, hogy a dolgozó a munkahelyén csak a legszükségesebb feladatait végzi el, és semmilyen extra erőfeszítést nem tesz a munkájába. Egy 2022-es Gallup-felmérés szerint az amerikai munkaerőnek már mintegy felére jellemző ez a hozzáállás. Abban az országban, amelynek kultúrájában központi szerepet játszik a társadalmi-gazdasági verseny, a kiemelkedés, ez meglehetősen érdekes felfedezésnek számít, és valószínűleg kapcsolatban áll a kiégés mind többeket érintő problémájával is.
Az is fontos, hogy – bár a legtöbben még mindig a munkánkkal azonosítjuk a kifejezést – a kiégés egyáltalán nem csak a munkahelyünkön veszélyeztet bennünket. Bármilyen tartós, a magánéletben betöltött szerepünkben is eluralkodhat rajtunk, ha nem ismerjük fel időben a figyelmeztető jeleket. Egy párkapcsolatban, a gyermeknevelésben és a szüleinkkel ápolt viszonyban is érdemes odafigyelnünk a kiégés jeleire.
Forrás: Libri Könyvesboltok
A jó hír viszont az, hogy a probléma felismerését és szakmai leírását egyre nagyobb számban egészítik ki a leküzdését célzó könyvek is. Ráadásul nem többkilós, száraz tudományos nyelven írt szakirodalommal találkozunk, ha bővebb ismeretekre szeretnénk szert tenni a témában vagy segítséget keresünk, hanem támogató, laikusok által is könnyen értelmezhető, használható útmutatókat.
Ilyen például az amerikai pszichológiai tanácsadó és szexedukációs szakember Emily Nagoski és ikertestvére, Amelia közös könyve, az Érzelmi kiégés – A stresszkezelés gyakorlati titkai nőknek című könyv is, ami – mint az az alcímből is kiderül – kifejezetten a nők szempontjából és a rájuk jellemző élethelyzetekből kiindulva kínál hatékony segítséget és megküzdési stratégiákat.
Ilyen és ehhez hasonló írásokat, könyvrészleteket, ismert emberek cikkeit olvashatod a Libri 20 perc könyvklubjában, amelyhez bármikor csatlakozhatsz, ha úgy érzed, hogy készen állsz egy 30 napon át tartó könyves edzéstervre, emellett pedig a programhoz tartozó zárt csoportban bármikor ki is beszélheted legfrissebb könyvélményeidet!
