Kultúra

Sci-fibe illő táncruhákkal változtatta volna meg a világot egy német művészházaspár

Museum für Kunst und Gewerbe
Museum für Kunst und Gewerbe
Jelmezeik, vázlataik és a róluk készült fotók csak egy múzeumi hibának köszönhetően élték túl a nácik pusztítását.

1924 januárjában egy furcsa művészpár, Lavinia Schulz (1896-1924) és Walter Holdt (1899-1924) tűnt fel a korszak egyik legismertebb hamburgi portréfotósa, Minya Diez-Dührkoop kamerája előtt: a húszas éveikben járó művészek nem szokványos portréra vágytak, az arcuk ugyanis egyáltalán nem látszik – ellentétben a bizarr, színes ruháikkal, amikkel sokszor egyszerre tűntek ufóknak, illetve egy évtizedekkel későbbi japán sci-fiből a békés kikötővárosba tévedt szörnyeknek.

A Berlinben táncművészetet, zenét, illetve festészetet tanult Schulz az első világháború előtt, alig tizenhét évesen pedig kapcsolatba került az expresszionista mozgalommal, ami rövidesen ismertté tette a nevét. Itt figyelt fel rá a színházművészetet teljesen újraírni vágyó Lothar Schreyer, aki első számú tanítványaként hivatkozott rá, sőt, a nő rövidesen Hamburgba is költözött, hogy még többször dolgozhassanak együtt.

Schulz jelmeztervezőként, illetve táncosként is a szcéna fontos alakjává vált, igazi kibontakozására azonban a nála három évvel fiatalabb Walter Holdttal való 1920 áprilisi házasságkötéséig kellett várni, hiszen a nem csak férjre, de alkotótársra is talált nő párjával együtt eltávolodott az expresszionizmustól, valamint az anyagias világtól:

egy ágy és bútorzat nélküli lakásban éltek, és éjjel-nappal balettdresszt hordtak, hogy minél több időt tölthessenek a munkával.

Museum für Kunst und Gewerbe Egy 1922 őszi, „groteszk és tragikus” táncelőadás meghívója.

Megélhetésük egyre nehezebbé vált, Die Maskentänzer néven jegyzett előadásaikra pedig egyre kevesebben voltak kíváncsiak, így alig öt hónappal a fotózás után,

június 19-én Schulz előbb férjével végzett, majd maga ellen fordította a fegyverét, árván hagyva a szobában fekvő egyéves gyermeküket.

Museum für Kunst und Gewerbe A jelenet egyikének leírása

Munkásságukról rövidesen mindenki megfeledkezett – egészen 1989-ig, mikor egy hamburgi múzeumban harminc, egész testet fedő ruhájuk, számtalan vázlatrajz és folyamatábra, illetve Diez-Dürhrkoop fotóinak tucatjai kerültek elő.

A kortárs Triád-balett esztétikájával szembemenő jelmezek évtizedekre való eltűnése, illetve a kategorizálás hiánya első hallásra talán szörnyű hírnek tűnik, valójában azonban ez mentette meg őket a biztos pusztulástól, hiszen a nácik így nem tudták őket begyűjteni, rájuk nyomni az Entartete Kunst (= Elfajzott művészet) bélyegét, majd elégetni, vagy bemutatni az országszerte utazó, a tömegekben a modern művészet iránti meg nem értést, illetve a sokakban meglévő gyűlöletet felerősíteni akaró kiállításon, hogy aztán jórészt tényleg megsemmisüljenek.

A Museum für Kunst und Gewerbe néhány évvel ezelőtt digitálisan is elérhetővé tette a Schulzhoz és Holdthoz kapcsolódó anyagot – ezek közül itt lapozhatók végig a ruhák:

Galéria

Itt pedig a legérdekesebb fotók:

Galéria

Ajánlott videó

Olvasói sztorik