Hölgyeim és uraim, fogadják szeretettel a színpadon Jimmy Kimmelt! Ja, hát az én vagyok
– ezzel a felvezetővel alapozta meg a vetítés utáni beszélgetés hangulatát a népszerű amerikai humorista, Jimmy Kimmel, majd egymás után színpadra szólította a résztvevőket: Rory Millikint, a sorozat társműsorvezetőjét, Romilda de Luca executive producert, aztán a sorozat gyártását összefogó showrunnert, Partick Costellót és Roxy Molohont, az építő csapat képviselőjét.
Az est főszereplőjét, Jeremy Rennert utolsóként mutatta be, aki amúgy – rendhagyó módon – nem a színpad oldala felől érkezett, hanem a grandiózus terem középső sorainak egyikéből. Innen nézte végig családjával a vetítést. Amikor felállt, kitörő taps és álló ováció köszöntötte, de arra senki sem számított, hogy a moziba bottal érkező színész egy orvosi rollerrel fog bravúrosan legurulni a színpadhoz. Ez a lazaság jellemezte az egész beszélgetést, amely kifejezetten jól passzolt a humorral fűszerezett dokusorozat légköréhez is.
Jimmy Kimmel egyébként egész este nyíltan, a diplomatikus finomkodás teljes hiányában kérdezett. Az Amerikában kedvelt „roasting” (vagy másképp égetés) tabukat feszegető stílusa így aztán olyan kellemes kocsmai hangulatba csapott át, ahol mindenki hangosan nevetgélt – még Renner hókotrós balesetének kitárgyalásakor is.
Vannak még otthon hasonló gépeid? Például mondjuk fűnyíró vagy ilyesmi? A szomszédok már nagyjából úgyis tudják, hogy ez a fickó szokott az előkertben mindenféle járművekkel közlekedni…
– kérdezte Kimmel
„Nincsenek a közvetlen közelünkben szomszédok…” – próbált tiltakozni Jeremy Renner, mire a humorista helyesbített: „Már nincsenek.”
Jimmy Kimmel ezután Roxy Molohonhoz fordult, akiről elmondta, hogy az amerikai hadsereg kötelékében töltött tizennégy évet, és több háborút is megjárt az egyébként törékeny nő. „Roxy, és mi volt a nagyobb kihívás számodra, részt venni az afganisztáni háborúban, vagy végrehajtani Jeremy baromságait?” – szegezte a kérdést Molohonnak, aki diplomatikusan próbált kibújni a kérdés alól: „Jeremy nagyon szenvedélyes a saját ötleteivel kapcsolatban, aki megmondja, hogy pontosan mit fogunk csinálni…”
A show olasz származású producere, Romilda de Luca is finoman odaszólt Rennernek, amikor azt próbálta felidézni, hogy honnan ered a sorozat ötlete. „Éppen Olaszországban voltam, amikor egyszer csak megcsörrent a telefonom. Jeremy hívott és lelkesen magyarázta, hogy mi jutott eszébe. Csak azért zavart egy kicsit a dolog, mert Olaszországban akkor éppen az éjszaka közepe volt…” A producer azután komolyra fordította a szót és megosztotta a közönséggel, hogy Renner ragaszkodott a mai bemutatóhoz. „Az első dolog, amit a kórházban mondott nekem, az volt, hogy »Ne toljuk arrébb a premiert.«” – emlékezett vissza.
Kinek az ötlete volt, hogy a sorozatnak Rennervations legyen a címe? A tiéd Jeremy…?
– kérdezte gúnyos hangsúllyal Kimmel, utalva a címben elrejtett szójátékra Renner felépülésével kapcsolatban, de Renner csak a fejét rázta, majd elárulta, hogy ő a GoodMachines (Jó gépek) címet adta volna a sorozatnak. „Akkor lehet, hogy rászedtek a kórházban, hogy tessék, itt írd alá, és hamarabb szabadulsz…?” – érkezett a humorista riposztja, aki arról is érdeklődött, hogy milyen átalakítások várhatók még, és nem fontolgatta-e Renner, hogy az egyik járműből tengeralattjáró, vagy esetleg sztriptízbár legyen. Renner viszont innentől hagyta a poénkodást és kissé meghatottan válaszolt a kérdésre. „A kislányom olyan átépítést szeretne a képernyőn látni, amelynél egy járműből mobil állatmentő menhely alakul” – válaszolta, mire a terem közönsége a megszokott amerikai gesztussal, a közösen felhangzó Awww!-val reagált. A beszélgetés folyama ezután szentimentálisabbra fordult. Megható pillanata volt az estnek, amikor Chicago BASE képviselői – köztük azok a gyerekek is, akik számára stúdióbuszt építette a stáb – felálltak a teremben. A sorozat első részében az ő számukra készült el ez a különleges mobil zenei stúdióbusz Nevadában, amely átszelve az országot érkezett meg hozzájuk. A BASE a rossz körülmények közt élő gyerekeknek ad alternatív lehetőségeket szabadidejük eltöltésére. A gettóban élő amerikai gyerekekre ott leselkedik az elkallódás, bűncselekményekbe, gangekbe, kábítószerfüggősébe való keveredés, az alapítvány pedig ingyenes programokat, tehetséggondozást vállal fel. Amikor Kimmel a kedvenc epizódjáról kérdezte Rennert, ő gondolkodás nélkül ezt az első epizódot választotta.
„És mi történt a hókotróval…?”– faggatta tovább Jimmy Kimmel Rennert.
Az anyukám fel akarja gyújtani, és egy nagy partit akar rendezni ennek örömére
– válaszolta Renner, de azért leszögezte (mivel egy járművekről szóló show premierjén ült), hogy nagyon szereti a hókotrót és csodálatos gépnek tartja. Majd önkritikusan hozzátette : „Csak meg kell tanulnom jobban vezetni.” Ekkor Renner láthatóan elérzékenyült és megköszönte családjának, barátainak, hogy mellette álltak a legnehezebb percekben és ezzel rengeteget segítettek a gyógyulásban. Azt is megosztotta, hogy fontos kapaszkodót jelentett a műsor az egészsége szempontjából, hiszen van miért tovább haladnia.
Mérföldkövet jelentett számomra, amit el akartam érni, hogy jobban legyek. Biztos akartam abban lenni, hogy ez a rengeteg munka nem volt hiábavaló. Gyakorlatilag áthajtottam a saját egómon. Rengeteg szeretetet kaptam…
Renner ekkor már tényleg a könnyeivel küszködött, de Jimmy Kimmel azért még elsütött pár poént elköszönés közben, nehogy így érjen véget a beszélgetés. A műsort követő kiadós afterparty végképp azt bizonyította, hogy Jeremy Renner vagy vasból van, vagy rendkívüli az akaratereje, önfegyelme és tűrőképességge: a majdnem halálos kimenetelű baleset után ugyanis a több órás bulit gyakorlatilag végigállta és mindenkivel szívélyesen társalgott. Egy közeli ismerőse osztotta meg velünk csupán, hogy erős fájdalmaktól szenvedett ezekben a percekben is.
(A Rennervációk című sorozat április 12-től látható a Disney+-on.)
