A feltalálókat a legtöbbször fehér köpenyes, idős, és természetesen szemüveges emberekként képzeljük el, a Wisconsinban élt fakereskedőnél, Stuart Stebbingsnél távolabb azonban senki sem állhatott volna ettől a képtől.
A férfit cukorbetegsége juttatta el addig a pontig, hogy olyan édességet készítsen, amiben nincs cukor, így ő is elfogyaszthatja. 1955-ben, egy pillanatban meg is született a megoldás: feleségével, a séfként és dietetikusként dolgozó Berthával kifejlesztettek egy receptet, amiben a cukor negyven százalékát sajttal helyettesítették, ezzel pedig megszületett CheeSweet.
Az amerikaiak azonban nem annyira voltak oda az ötletért, így a CheeSweet Company – alig két évvel azután, hogy a chicagói Fancy Food and Confectionary Show-ról a legjobbnak járó díjjal térhetett haza, sőt, a korábbi elnök, Dwight Eisenhower felesége még köszönőlevelet is írt az ajándékba kapott csomagért – 1960-ban csődöt jelentett, és örökre bezárta a kapuit.
A Twin Falls Times-News 1958-as cikke szerint a végeredménynek egyáltalán nem volt sajtíze, bár a többek közt sajtos-karamellás, sajtos-csokoládés, illetve sajtos-pekándiós ízekben kapható bonbonokban tényleg különböztek mindentől, amit korábban a boltokban kapni lehetett, ez azonban egyáltalán nem volt elég magyarázat a kereslet hirtelen csökkenésére.
A rövid életű édesség létezése az irodalmi Nobel-díjas John Steinbecknek köszönhetően vált világszerte ismertté, hiszen a lakókocsivá alakított teherautójában, uszkárjával, Charleyval az Egyesült Államokat bejáró író útközben találkozott a hirdetéseivel, 1962-ben megjelent, Csatangolások Charley-val című kötetében pedig említést is tett róla:
Mindent elhiszek, mióta számos, svájci sajtízű cukorkát reklámozó táblát láttam. Kár, hogy nem álltam meg egy kóstolóért, hiszen most senkit nem tudok meggyőzni arról, hogy létezik, és nem én találtam ki az egészet.
Stebbings ezzel nem adta fel: 1958-ban szabadalmaztatta a sajtos cigarettát, aminek szabadalmi leírását 1960-ban, és 1966-ban is frissítette. A reszelt keménysaj – leginkább parmezán – és szén keveréke a füstszűrőben kapott helyet. A szén magába szívta a sajt olajtartalmát, így megóvta azt a minőségromlástól – állította Stebbings.
A megoldás persze nem az ízesítés volt, hiszen a feltaláló szerint a szokatlan szűrő a kátrány akár 95 százalékát is kiszűrte, így a cigaretták jóval ártalmatlanabbak voltak, mint átlagos társaik.
A szokatlan ötlet itt sem vált be, a cigaretták pedig örökre eltűntek az amerikai szabadalmak tengerében. A CheeSweet újbóli gyártására a nyolcvanas években volt némi esély, de a boltokig végül nem jutott el újra. A márkanév ettől függetlenül 2020-ig még védelmet élvezett.
Felmerül persze a kérdés, hogy miért volt épp a sajt cigarettába, illetve csokoládéba helyezésére volt szükség? A válasz jóval egyszerűbb annál, ahogyan látszik: Stebbings ugyanis a huszonnégy évet (1939-1963) szolgált wisconsini szenátor, Alexander Wiley kampánymenedzsereként is működött, így mindkét ötlet a wisconsini tejiparban születő felesleget próbálta meg hasznosítani.
Wiley remélte, hogy a két termék sikere után talán egy szövetségi laboratóriumot is létesíthet az állam fővárosában, Madisonban, a CheeSweet pedig az egész folyamat szimbólumává válhat. Nem így történt.
