Amszterdam
David O’Russell előszeretettel gyártja a közönség- és Akadémia-barát filmjeit, csinál Oscar-díjast színészeiből (Christian Bale, Jennifer Lawrence és Melissa Leo is az ő filmjeiben alakított úgy, hogy az szobrot ért). Mikor egy ilyen rendező hét év kihagyás után új filmmel jelentkezik, azonnal beírja magát az év leginkább várt filmes dobásai közé, főleg, ha fél Hollywood felvonul benne. Az Amszterdam azonban mégis elhasalt, kritikánk már a megjelenésekor bukást prognosztizált annak ellenére, hogy nem egy bődületesen rossz filmről van szó. Az igazi elhasalás azonban nem is feltétlenül a kritikusoknál, mint inkább a mozipénztáraknál látszott: az Amszterdam a készítési költségeinek a felét sem hozta be, 80 millióból készült, alig 30 milliót gyűjtött a világ kasszáiban.
Halál a Níluson
Kenneth Branagh már az első Agatha Christie-adaptációjával, a Gyilkosság az Orient Expresszennel is prezentálta, hogy lehet akármekkora név, van, amihez még ő sem feltétlenül ért, ilyen egy értékelhető Poirot-adaptáció. A brit színész a főszerepet is magára osztotta, így jobb híján csak az indokolatlanul kackiás bajusz ragadt meg az emlékezetekben a nem túl fényes kritikai visszhangot kapó filmből. Ha a szakma nem is volt túl kegyes a filmhez, a nézők igen, az 55 millióból készített krimi 350 milliót hozott, Branagh pedig inkább a számokra, semmint a kritikákra tekintve folytatta útját a krimiuniverzumban, és az írónő másik ismert regényét, a Halál a Nílusont is adaptálta. A sztárokkal teletömött hajós krimi sem lett a Christie-átdolgozások új mérföldköve, de már a számok sem igazán stimmeltek (90 milliós büdzsé és 130 millió globális bevétel, ebből Észak-Amerikában csak 45 milliót hozott). Ehhez azonban hozzájárult, hogy magán az alkotáson kívül álló okok miatt is bukásra volt ítélve a film: a koronavírus miatt több mint két és fél évet csúszott, ráadásul Armie Hammer szexbotránya sem az a típusú hírverés volt, amelyre a stúdiók vágynak.
Morbius
Nem sokan mondhatják el magukról, hogy nemcsak egy, de két nagy szuperhős-univerzum rajongóival is meggyűlöltették magukat, de Jared Leto ezt a ritka képességet is magáénak tudhatja az Oscar-díja mellett. A Suicide Squad – Öngyilkos Osztagban Jokerként bosszantotta fel kellően a DC-rajongókat, hogy aztán hat évvel később az ellentábort is sikerüljön kiakasztania. A Morbiusban már főszerepet játszott, méghozzá a halálos betegségben szenvedő doktort, aki nem a legcélszerűbb gyógymódot választja, mert ugyan egészséges lesz, nem kívánt mellékhatásként véletlenül szupervámpírrá változtatja magát. A koronavírus miatt két évig tologatott film szinte kizárólag negatív kritikákat kapott, még mémesedett is a silány minősége miatt, amelyen felbuzdulva a Sony másodszor is házhoz ment a pofonért, és moziba küldték, hogy ismét elhasaljon a film. Bár a készítési költségét visszahozta – eddig 167 milliót gyűjtött a nagyjából 75 millióból készített szuperhősfilm –, a minőségét tekintve az év leghitványabb blockbusterei közé tartozik, amelynek ráadásul még nincs vége, bejelentették ugyanis a folytatást.
Azt mondta
A #metoo-hullám természetes velejárójaként nem kellett sokat várni arra, hogy sorra készüljenek a #metoo-filmek is, ahogy arra sem, hogy előbb-utóbb eljussunk Harvey Weinsteinig. Az Azt mondta igazán fontos film lehetett volna, amelyben annak a két újságírónőnek az áldozatos munkáját mutatják be, amely végül elindította a lavinát. Megan Twohey és Jodi Kantor, a New York Times újságírói 2017-ben publikálták a lapban oknyomozó anyagukat a filmmogul bűnlajstromáról, ennek megszületésébe kalauzol Maria Schrader filmje. Az Azt mondta azonban bántóan felületes és összecsapott film lett olyan témáról, amely bőven többet érdemelt volna ennél, főleg, hogy a színészválasztás is ígéretes volt a Zoe Kazan-Carey Mulligan párossal. A minőséget nagyban tükrözte a filmet övező érdeklődés is: a 32 millióból készített film észak-amerikai összbevétele el sem érte a hatmilliót, és világviszonylatban is csak kicsivel több mint 10 millió dollárt hozott.
Moonfall
Robert Emmerich katasztrófafilm-pápa mintha megcsinálta volna Adam McKay Ne nézz fel!-jének szemellenzős, ostoba változatát, amely úgy paródia, hogy nem is tudja magáról, hogy az. A Moonfall tökéletesen komolyan vette magát, ahogy a kiszuperált űrhajón a bolygót a rázuhanó Hold elől megmentő trió történetét is. A teljes agymenéshez ráadásul olyan színészek asszisztáltak, mint Halle Berry, Patrick Wilson vagy Donald Sutherland. A Moonfall viszont túl drága volt ahhoz, hogy vicc legyen, 150 milliót költöttek rá, amellyel minden idők legdrágább függetlenfilmje lett, és amely a látványvilágon többé-kevésbé vissza is köszön, de ezen kívül semmi más nem indokolja, miért gondolták a készítők, hogy érdemes ebbe a projektbe ennyi pénzt önteni. Nem is igazán voltak vevők a nézők Emmerich megalomán világvégéjére, a kifejezetten drága film mindössze 67 millió dollárt hozott világszerte.
355
Bár a női James Bondnak még nem jött el az ideje, a női szuperügynököknek igen – valami ilyesmit gondolhatott Jessica Chastain, amikor nevével és befolyásával producerként támogatta azt, hogy az X-Ment is a földbe állító Simon Kinberg készítsen filmet a harmadik világháborút megakadályozó szupernőkről. A 355 hiába vonultat fel olyan színésznőket Chastain mellett mint Diane Kruger, Lupita Nyong’o és Penélope Cruz, épkézláb forgatókönyv hiányában csupán szép és helyenként viccelni próbáló nőket nézünk, ahogy fél kézzel vernek gonosz, kopasz férfiakat. Ez a felállás nem vonzotta be a moziba annyira az embereket, mint amennyire azt a készítők gondolták, a 75 milliós akciófilm mindössze 28 milliót kapart össze, igaz, a Netflixen bekerült egy időre a top 10-be – rejtély, miért nem került egyből a mozikat kihagyva a streamingplatformra.
+1: Obi-Wan Kenobi
A filmek mellett álljon itt az év egyik nagy sorozatos bukása, amely legalább akkora csalódás lett, mint amennyire várták a rajongók. Egy újabb Star Wars-sorozat bejelentésekor ma már nem szorul úgy össze a rajongók gyomra, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt, tekintve, hogy lassan az utolsó rohamosztagos statisztáról is készül spinoff, de azért az a hír, hogy Obi-Wan Kenobi előzménysorozatot kap, ráadásul Ewan McGregor visszatér, az kellően fel tudta izgatni a rajongók fantáziáját. Az viszont már kevésbé, hogy az egyébként az újabb filmekhez képest általában fényévekkel jobban teljesítő sorozatok közt (Mandalorian, Andor) – épp egy ilyen fontos karakter kapja a legpocsékabb darabot. Pedig még Darth Vadert is bedobták az egyenletbe Hayden Christensen alakításában, minden adott volt, hogy ígéretes Star Wars-spinoffsorozat készüljön, ehhez képest fantáziátlan és kínos lett, nem véletlen, hogy bár már a bemutató előtt belengették a második évadot, a hivatalos források egyelőre hallgatnak a folytatásról.
