A közel kétezer éves Pantheon ma nem csak Róma, de a világ egyik legismertebb épülete, kilenc méteres nyílást rejtő kupolájának képével pedig a legtöbb, Olaszországban készült turistafotón találkozunk.
Az időszámításunk előtt 27 évvel, a hadvezérként is jelentős Marcus Vipsanius Agrippa által minden isten közös templomaként épített templomot első százötven évében több tűzvész és átépítés is pusztította, így mai arcát Hadrianus császár uralkodása alatt, 126-ban nyerte el.
A ma is a világ legnagyobb, 43,3 méteres vasalatlan betonkupolájával az Örök Város felé néző Pantheont jó eséllyel mindenki látta, aki néhány óránál hosszabb időt töltött a város szívében, azt azonban kevesen tudják róla, hogy a 609-ben római katolikus templommá vált antik épület tetejére legalább száz éven át fel lehetett mászni, sőt, a kupolán két lépcsősort is találunk.
A római ösztöndíjjal 1972-1974 közt két évet a városban töltő amerikai festőművész, Frank Baker Holmes társairól készített fotóit – amikre szimplán csak ránézve is elkapja az embert a szédülés – Matt Donovan A Cloud of Unusual Size and Shape című kötetéhez ásta elő, a látványosság történetét azonban nem sikerült feltárnia.
Az biztos, hogy a XIX. század derekán erre már rég nyitva állt a lehetőség, sőt, az útikönyvek őse, a Karl Baedeker által 1827-től rendszeresen kiadott első bédekkerek egyike konkrét javaslatokat is tesz az adrenalint hajszoló utazóknak: a vonatkozó szócikk szerint a látogatás leginkább holdfénynél ajánlott, az azonban nem veszélytelen, hiszen a lehűlt kinti, illetve a kupola alatt rekedt meleg levegő találkozása olyan szívóerővel csaphat le az emberre, ami a halálba rántja, így az oculus felé csak hason csúszva érdemes közelíteni.
Seems hard to believe now, but back in the day they used to let people climb onto the roof of the Pantheon and sit around up there looking at the view #vertigo #MuseumsUnlocked #Rome pic.twitter.com/qwgFu5zeCk
— Helsbels (@Helenus_) November 12, 2020
Holmes és társai az utolsók közt lehettek, akiknek alkalmuk nyílt a mindenféle védőháló, vagy kötél nélküli mászásra, a város rövidesen ugyanis úgy döntött, hogy a szerencsétlen halálesetek elkerülése, illetve az állapot fenntartása érdekében többé senki sem használhatja a lépcsőket.
A szigorú szabály alól persze létezik kivétel: egy ezeréves szokás folytatásaként minden év pünkösdvasárnapján néhány tűzoltó a Szentlélek visszatérésének jelképeként rózsaszirmok tömegét szórja a belsőbe:
