Még a mentálhigiénés szakemberek is egyetértenek abban, hogy a karácsonyi filmnézés igazi lelki doppingként hat az emberre. A Huffington Post által megkérdezett szakmabeliek több szempont alapján részletezve fejtették ki: igenis természetes igénye az embernek, hogy a nem épp a filmkészítés csúcsát jelentő alkotásokkal polírozzuk kicsit a lelkünket az ünnepek közeledtével. Az igény tehát megvan, és jó ideje az is világos, hogy a szakma is igyekszik kielégíteni azt a vágyat, hogy legyen mit nézni a családdal karácsonykor, amikor már csak filmnézésre van energiánk.
A legtöbb csatorna és streaming-szolgáltató kíméletlenül sorozza meg a nézőket karácsonykor az új és klasszikus filmekkel egyaránt. Ilyenkor kerül be a kínálatba a Harry Potter-összes, kiemelt publicitást kap az az egyszerű tény, melyik csatorna adja majd a Reszkessetek betörők!-et, érkeznek a mozikba az újabb karácsonyi történetek. Bár idehaza kevésbé égett a köztudatba, az angolszász országokban a Hallmark a karácsonyi filmek igazi nagyiparosa: komoly ünnepi műsorstratégiájuk van, évente egy sor karácsonyi filmmel készülnek: idén például csak december közepéig 25 ilyen alkotást mutattak be. A New York Times tavalyi számításai alapján 2017 óta húsz százalékkal növelték a karácsonyi kínálatukat, ám fel is kell kötni a gatyájukat, mivel ott liheg már a nyakukban a Netflix. A streaming-szolgáltató a nagy univerzumépítgetések közepette már saját karácsonyi univerzumot is kreált – jelentették be tavaly. Több olyan filmjük is van, amelyben egymásra utalások találhatók – például az egyik szereplő egy másik netflixes karácsonyi filmet néz a tévében, vagy megemlítenek egy karaktert egy másik alkotásból.
A Halloweent leszámítva nincsen még egy olyan időszaka az évnek, amely a filmeket tekintve műfajilag ennyire kötött lenne. A karácsony egyeduralkodói a romantikus filmek és a vígjátékok, ami persze nem is olyan meglepő, hisz furcsa is lenne darabolós slashereket vagy mellkasokból előtörő földönkívülieket nézni a fenyőfa árnyékában – kivéve persze John McClane-t, mert a terroristákat tetőkről hajigáló Bruce Willis alternatív vonalat képviselve ugyanúgy hozzátartozik a karácsonyhoz, mint Kevin.
Karácsonykor még a filmeknek is megbocsátjuk a hibáikat, és sokkal megengedőbbek vagyunk az olyan műfajokkal szemben is, amelyeket önszántunkból messze kerülnénk. Ennek komoly lélektani és fiziológiai háttere is van, a karácsonyi filmek pedig ezt alaposan ki is használják.
Megbízható receptet követnek
Az emberi agy arra van strukturálva, hogy a mintákat és a kiszámíthatóságot preferálja inkább a kiszámíthatatlannal szemben – véli Kati Morton családterapeuta, aki szerint főleg egy olyan stresszes időben, mint a karácsony, különösen fontos. Mert valljuk be: a karácsonyi filmek nem épp a furfangjukról és a kiszámíthatatlanságukról híresek. És nem is ezért nézetik magukat ennyire, hanem mert tudjuk jól, hogy Kevin újra láthatja a családját, a Grincs meg végül úgyis megmenti a karácsonyt – a pofonegyszerű séma alapján a jó úgyis győz, és a happy end is garantált. Ebből következik Morton szerint az is, hogy a kiszámíthatóság mellett az emberi psziché az egyszerű megoldásokat kedveli. Mivel a hétköznapokhoz tartozik a különböző méretű problémák és stresszes helyzetek kezelése, ezért megnyugtatóan hat a nézőre, ha még a legkacifántosabb alaphelyzet is kibomlik másfél-két óra alatt, egyúttal biztosít arról, hogy minden problémára létezik megoldás.
Idealizált világ
Ebből fakad az is, hogy a valósággal ellentétben a karácsonyi filmekben nagy eséllyel minden a helyére kerül. A problémák megoldódnak, a szerelmesek összejönnek, a családok újraegyesülnek – vagy maradva a Die Hard által képviselt vonalon: a terroristák megbűnhődnek. Nagyon gyakran az egyáltalán nem könnyed felütésből is kikerekedik egy nagy, életigenlő üzenet, James Stewart depressziós George Bailey-je az öngyilkosság torkából evez vissza, Az élet csodaszépnek már a címe is elárulja, miért tűzi évtizedek óta valamelyik csatorna a műsorára az 1946-os filmet. A pozitív végkifejlet és a katarzis kötelező eleme a karácsonyi filmeknek, ezt ilyenkor a néző is mindenek felett elfogadja, sokkal kisebb eséllyel rázza a fejét azon, hogy a valóságban ez biztosan nem így történne. Egy 2008-as tanulmányban John Mundy egyenesen azt mondja, a karácsonyi filmekben alternatív valóságot látunk, amelyet Hollywood építget ezekkel a filmekkel évről évre. És bár ezen történetek hamisan és irreálisan csenghetnek, a karácsony éppen az az időszak, amikor bőven belefér egy kis cukormázban tocsogás a sok szeretet mellé.
Egy nagy kollektív élmény
A karácsony talán a leginkább univerzális ünnep, amelyet a világ jelentős részén ünnepelnek. Karácsonyfa, ajándékozás, családi összejövetelek: mind olyan élmény, amelyet világszerte átélnek milliók, ahogy az ebből fakadó problémákat is. Mivel van saját élményünk arról, milyen a karácsonyra készülni, sokkal könnyebb belehelyezkedni a helyzetbe. Egyúttal azokkal a problémákkal is szembesülünk, amelyeket a filmekben látunk, mert a pozitív felhang mellett a bonyodalomhoz elengedhetetlen kellékek az időszakkal kapcsolatos nehézségek. Az pedig jobban bevon a filmélménybe, ha látjuk, hogy mások is küzdenek a nagy családi banzájok kötelező elemeiként működő vitákkal, de sokan azonosulhatnak azokkal a karakterekkel is, akiket egyáltalán nem érint meg a karácsony szele.
Nosztalgia
A karácsony nemcsak az újabb alkotások időszaka, hanem sokak számára inkább a nagy újranézéseké. Hiába készül évente több tucatnyi újabb karácsonyi film, mindig megvannak azok a darabok, amelyek olyanok, mint a bejgli, a fafaragási mizéria vagy az ajándékozás: nincsen nélkülük karácsony. Sőt, mindez nemcsak a karácsonyi filmekkel működik, hanem az agyonnézett klasszikusokkal is. Nem véletlenül adják le ugyanis A gyűrűk urától kezdve a Harry Potter-sorozaton át a Mátrixig az összes ismert klasszikust: atombiztosan hozzák a kellemes, bizsergető nosztalgiát, amelynek fényén tovább emel az is, hogy a családdal közösen nézve valahogy a karácsonyfa alatt sokkal különlegesebb ezredjére végignézni, miként dobja be Frodo a gyűrűt a Végzet Hegyébe. A karácsonyi filmnézés egy másik kedves nosztalgiát is felidézhet az emberben: a gyerekkori karácsonyokat, amikor a legtöbben sokkal erősebben hittek az ünnep különlegességében, mint felnőtt korukban.
Modern rituálé
Ebből következik, hogy a karácsony nem csak vallási és társadalmi rituálé, hanem maga a filmnézés is egy olyan újkeletű szokássá épült be, amely nélkül már lassan elképzelhetetlen az ünnep. Bobby Alexander antropológus szerint a karácsonyi filmnézés olyan mechanizmus alapján működik, mint amilyenek például a vallási rítusok is. Ezek átalakítják az emberek mindennapjait, egyúttal megnyitják a hétköznapi életet „a végső valóság vagy valamilyen transzcendens erő felé” – példának a szombat jelentőségét hozza fel a zsidó hagyományokban, amikor a hívők kicsit félreteszik a világi dolgaikat, és Istenhez akarnak közeledni. A karácsonyra vonatkoztatva mindez azt jelenti, hogy ilyenkor a közös filmnézés maga a rituálé, ahol a mindennapok problémái helyett a család, az otthon és a szeretet kerül középpontba –
Egy család filmes ízlésében pedig általában a könnyed, szórakoztató darabok találhatók a közös metszetben.
Sosem akartunk még ennyire elbújni a valóság elől
A filmek, sorozatok és könyvek eddig is azt a célt szolgálták, hogy az ember kimenekülhessen egy kicsit a valóságból egy fiktív közegbe, a pandémia pedig ezt az igényt megsokszorozza. Amikor a híradóból és az internetről is a katasztrófafilmszerű valóság ömlik, még égetőbbé válik az a bizonyos menekülés, amelyet ezek nyújthatnak. Bár sok film és sorozat máris beemelte történetébe a vírust – mint ahogy a Grace klinika és a The Morning Show legújabb évada is –, az újabb karácsonyi filmek jellemzően nem teszik ezt, miért is lőnék magukat lábon azzal a készítők, hogy egy mozijegy áráért a vászonról is a nyomorúság áradjon? Főleg akkor, amikor sok országban kemény lezárásokkal sújtják a lakosságot, még égetőbb szükség van arra, hogy legalább a tévében egy olyan valóságot nézhessünk, ahol nincsen mindenkin maszk, és senkinek sem cserepes a keze a kézfertőtlenítőtől.
Az már tudományosan is alátámasztott tény, hogy a horrorfilmek a műfaj iránt fogékonyabbak számára enyhíthetik a pandémia okozta szorongást, karácsonykor azonban viszonylag kevéssé van helye a műfajnak, hisz senki nem néz a nagyival zombiapokalipszist a tévében. Ez az időszak sokkal inkább a léleksimogatás ideje, amire a pozitív kicsengésű filmek tökéletesek.
Fiziológiai és mentális okai is vannak, miért jó ez nekünk
A könnyed, vicces és jó érzéssel megajándékozó filmek egyrészt lélekemelők, másrészt az emberi testben is olyan folyamatokat indítanak el, amelyek jótékony hatással vannak rá. A nevetés például csökkenti a stresszhormonok szintjét, úgy hat az agyi neurotranszmitterekre (ingerületátvivő anyagokra), mint az antidepresszáns. Pamela B. Rutledge pszichológus szerint ennek fényében
