Az eleinte az állam által is segített, majd önerőből folytatott XIII. kerületi bérlakásprogramban az elmúlt két évtizedben több mint hatszáz otthon született, megvalósításukhoz azonban bontásokra volt szükség.
Ennek a folyamatnak, illetve a vele párhuzamosan megjelenő befektetők projektjeinek köszönhetően mára a kerület számos utcájának képe változott meg gyökeresen, hiszen a bontási kötelezettséggel tulajdonost váltó, vagy az önkormányzat által lebontott, döntő többségében alacsony házak helyét modern társasházak vették át. A kerület lakóinak átlagéletkorát, illetve az épületállomány általános állapotát javító intézkedések ugyanakkor számos olyan házat is elpusztítottak, amik
Kitűnő példa erre a Kartács utca 20., amelynek a bontására a kormányhivatal 2016 júliusában engedélyt is adott, néhány héttel később azonban az akkor még létező Forster Központ hirtelen műemlékké nyilvánította a XX. századi magyar építészet fontos alakjának, a Kazinczy utcai zsinagógát testvérével együtt jegyző Löffler Sándornak a tervei szerint 1923-ban született házat, sőt, bontási tilalmat is elrendelt rá.
Az ügy azóta sem jutott nyugvópontra, hiszen a kerület megtámadta a döntést, a ház pedig az elmúlt években legalább kétszer elveszítette a védettségét. Az állam és a magyar műemlékvédelem néha még megcsillanó romjai közti harc részleteiről korábban hosszú cikkben számoltunk be.
A XIII. kerületben a koronavírus-járvány alatt sem állt meg a házak bontásra való kijelölése, így a napokban tíz ingatlan, illetve egy társasház többségi tulajdonrésze kerül kalapács alá összesen 2,822 milliárd forintos kikiáltási áron.
A listában több érdekes épületre is bukkanhatunk, köztük a 2022 nyarára kiüríteni kívánt Kartács utca 23.-ra, illetve a január óta már lakatlan Mosoly utca 25.-re.
Eltűnő szecesszió
A 280 millió forintos árról induló Kartács utcai háznak a kerület szerint egyáltalán nincs jövője, hiszen annak
– tudtuk meg az önkormányzat sajtóosztályától. Kérdésünkre hozzátették: a 2017-es költségvetésből 15 millió forintot költöttek a toldalékszárny felújítására, megerősítve és aládúcolva a leginkább süllyedő épületrészeket, sőt, megkezdték a rossz lakhatási körülmények közt élő bérlők elköltöztetését.
Ezzel párhuzamosan a tizenöt, változó állapotú, illetve komfortfokozatú (komfort nélküli, félkomfortos, komfortos és összkomfortos) lakást magában foglaló épület állapotfelmérése is megtörtént – így láthatták előre, hogy néhány éven belül szanálásra kerülhet sor –, mégsem fontolták meg a helyzet másféle rendezését:
Minderre persze a helyzet eszkalálódása előtt is lett volna lehetőségük, így hosszú évtizedekre biztosíthatták volna a kerület századeleji lakóházállományának egy nem kiemelkedő, de a környezetébe tökéletesen illő (balról ifj. Paulheim Ferenc 1928–1929-ben tervezett, néhány éve szépen felújított lakóháza határolja, a már említett Löffler-épület pedig épp vele szemben áll) darabjának túlélését.
A szomszéd már rég eltűnt
A 21. számú telken az önkormányzat 2015-ben negyvennyolc bérlakás építését tűzte ki célul, a projekt azonban nem jutott el az építési engedélyig. Három évvel később, 2018 októberében a kerület építészeti-műszaki tervtanácsa előtt egy másik, 34 lakásos lakóépületről szóló koncepcióterv mutatkozott be, aminek tervezője az Europeum bevásárlóközpont mellett számos fővárosi iroda- és lakóépületen dolgozó Fekete Lajos (Lamro Kft.) volt.
Talán ez volt az a tervcsomag, amit 2019 év tavaszán benyújtottak a kormányhivatalához, júniusban pedig engedélyt is kapott:
A beépítés végül nem történt meg, sőt, a következő évben újabb jogerős építési engedélyt adtak ki a Kartács utca 21. számú telkére. A szomszédok magasságához igazodó, pinceszinti teremgarázzsal is rendelkező, ötemeletes társasházról látványtervet ugyan nem töltöttek fel az ÉTDR nevű hatósági adatbázisba, a homlokzat vázlata, illetve a főbb információk így is látszanak.
Ez a rajz rövidesen talán valósággá is válhat, a gazos telken július végén azonban még darabokra szedett kordonok, hulladék, illetve némi építőanyag várta a sorsát:
A ma főként új építésű társasházakkal, illetve üres telkekkel teli, a Róbert Károly körúttól alig százötven méterre nyújtózó Kartács utca, illetve a környező utcák régi épületeinek alapvetően sincs sok esélye a túlélésre, hiszen a környék jó tömegközlekedési kapcsolatainak, valamint a különböző intézmények közelségének köszönhetően a következő években vonzani fogja majd az ingatlanbefektetőket, sorra eltüntetve a századelő építészetének döntő többségében rossz állapotú példáit.
Nincs több mosoly
A Mosoly utcában ennél jóval komplexebb a helyzet, hiszen a 85 millió forintról induló aukció során az egykor teljes egészében önkormányzati tulajdonú épület
mivel a többit az 1994-ben hozott lakástörvénynek köszönhetően az akkori lakóknak lehetősége volt megvásárolni az államtól.
Az épület az egykor a dunai torkolata közelében ketté váló Rákos-patak északi medre, a századforduló után lassan feltöltött Köszörűs-árok helyén, néhány hónappal Budapest 1945-ös ostroma után emelkedett ki a földből.
A híresen rossz közbiztonságú, 1915-től egészen a hetvenes évek végéig létező Tomori-telep (amire szomszédaihoz hasonlóan ráragadt a Tripolisz név) mellett kiemelkedett háromszintes házon, illetve szomszédain nem feltétlenül a legjobb mérnökök dolgoztak, a lakásínség gyors enyhítése ugyanis jóval fontosabb volt magánál a minőségnél. Ennek köszönhetően nem csak az árkot töltötték fel rosszul, de a gyenge minőségű építőanyagok használatával még tovább rontottak a helyzeten.
A Telex információi szerint emiatt már 1956 után szükség volt a rendszerváltás éveiben ifjabb Marosán György által is lakott ház megerősítésére, a falak süllyedése azonban a következő évtizedekben sem állt meg: már egy 1995-ben született értékbecslés is
Tizennégy otthon ennek ellenére is elkelt, hiszen a lakók úgy gondolták, hogy az önkormányzat idővel segíti majd a felújítást – főleg annak fényében, hogy a társasház többségi, 53 százalékos tulajdonosa továbbra is a kerület maradt, ami szociális bérlakásokként hasznosította a kezében maradt lakásokat. A remény végül nem vált valósággá, bár a kerület 2006-ban injektálta a legrosszabb állapotban lévő, D jelű lépcsőházat – ez egy, a felszivárgó vizet távol tartó oldatnak a falakba juttatását jelenti –, remélve, hogy ezzel megállítja a további állapotromlást.
A helyzeten ez persze nem javított, így a magántulajdonba került lakások jó része a következő években tulajdonost váltott, vagy egyszerűen csak lakatlanná vált. Egy, az otthonát 2014-ben elhagyó tulajdonos a Telexnek kijelentette: félt, hogyha a villanyt felkapcsolja, megrázza az áram, sőt, a költözése előtt
már szinte ki lehetett látni a téglákon, annyira szétcsúszott a fal.
Egy 2013-as felmérés forintosította is az összeget, amit az önkormányzat állítása szerint előfinanszírozott volna: eszerint 213 millió forintot kellett volna költeni az aládúcolásra, a falak megerősítésére, illetve a tető javítására.
Ekkor jöttek azonban a problémák:
így csak 2018-ra állt össze minden ahhoz, hogy egyáltalán bele lehessen kezdeni az építőanyag-árak miatt akkorra már jóval drágább felújításba.
Ez azonban már késő volt, így a ház közös képviselőjének az önkormányzat javaslatára sikerült találnia egy befektetőt, aki fizetett volna a lakóknak a lassan életveszélyessé váló lakásokért, sőt, vállalta volna a bontás, illetve egy új, negyvenlakásos épület építésének költségeit.
Felmerült azonban egy kis probléma: a tervek megvalósíthatatlanok voltak, hiszen a vonatkozó helyi szabályozás szerint minden lakáshoz garázsbeállónak kell tartoznia, ezt azonban csak a Kerületi Építési Szabályzat (KÉSZ) megváltoztatásával lehetne megvalósítani, hiszen a KÉSZ kimondja: a talajszint alatti épületrész nem lehet nagyobb, mint a föld feletti lakóház.
A környék képét semmilyen módon át nem rajzoló módosítására végül nem került sor, a XIII. kerület ugyanis
Az állapotromlás persze eközben is folytatódott, így Budapest Főváros Kormányhivatala 2020 novemberében hat hónapot adott a lakóknak a kiköltözésre – írja az Index, amit a 2021. január 7-én feladott levelükben hirtelen
Az önkormányzati lakások ekkorra már üresek voltak, a hirtelen lakás nélkül maradó magántulajdonosok pedig segítségért fordultak a többségi tulajdonjogot gyakorló XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt.-hez.
A cég előbb minden felelősséget rájuk hárított, majd megváltozott a véleménye: az egyik lakónak egy szociális szállóban ajánlottak fel helyet (a háromágyas szoba egyik helyére az idős nő nem tartott igényt, inkább a lányához költözött), egy másiknak pedig az önkormányzat biztosít elhelyezést egészen addig, amíg a lakhatása véglegesen meg nem oldódik – tudtuk meg a kerület sajtóosztályától, ahol hozzátették: a januári események óta sikerült megismerniük a potenciális befektetőket, akikkel a magántulajdonosok is eredményes tárgyalásokat folytattak,
Kérdés persze, hogy milyen utódra lehet számítani a lebontandó épülettel azonos tervek szerint épült lakótelep csücskében, az azonban biztos, hogy a helyzet a jelenleginél csak jobb lehet. Felmerül persze, hogy a kerület miért nem vonta be a Mosoly utca 25.-öt bármilyen felújítási programba, illetve az is, hogy a hosszú évtizedek alatt miért nem sikerült megállítani az állapotromlást, vagy a felesleges feszültségeket elkerülve még idejében megoldani a lakók elköltöztetését.
A többiek
Az aukción új gazdát kereső többi ingatlan esete jóval egyszerűbb, hiszen valódi értéket nem rejtő telkek cserélnek gazdát: a Béke utca 39. egy májusban elköltözött autómosónak adott helyet, a Teve utca 45–49. üres telkeket jelöl, a tőle néhány lépésnyire álló Forgách utca 18. (Teve utca 53.) egy számos alkalommal átalakított, századfordulós lakó- és műhelyépület, a többi címen pedig első látásra is rossz állapotúnak látszó, modern társasházakkal körbeépített földszintes házak állnak.
A Jász utca 135. esete egy kicsit komplikáltabb, hiszen a rendezett homlokzatú lakóházban az önkormányzat 2014-ben az érintésvédelmi problémák okozta balesetveszély miatt elektromos fővezetékeket cserélt, sőt, az utca felé néző arcát is felújították, a ház általános állapota azonban nyilvánvalóan nem javult eléggé ahhoz, hogy továbbra is számolhassanak vele.
A sikerrel gazdát cserélő épületek, illetve telkek helyén a következő években nyilvánvalóan kisebb-nagyobb társasházak születnek majd, ezek várható méreteiről, illetve arculatáról azonban természetesen még hosszú ideig kár beszélni. Az elmúlt évek tapasztalatait látva azonban egyértelműnek látszik, hogy a főváros nem szimplán csak néhány épülettel lesz szegényebb, de helyüket a rendelkezésre álló szabályokat maximálisan kihasználni vágyó, futószalagon születő lakáshegyek veszik majd át.
