Értékes modernista épület tűnik el Miskolcról, cserkészközpont lesz a helyén

A két világháború közti modern építészet megbecsültsége Magyarországon igen alacsony, hiszen a sokszor nem épp kitűnő állapotú lakóházakat és középületeket visszafogott díszítményeik vagy épp teljes dísztelenségük miatt a legtöbben nem látják szépnek, sőt, a sokszorosan is hamis szocreál bélyeget sütik rájuk.

Ennek oka részben az, hogy a hazai oktatási rendszerben az elmúlt évtizedeben nem fektettek kellő hangsúlyt a vizuális nevelésre, így az emberekbe beragadt: az a ház, amin nem látnak díszeket, egyszerűen nem lehet érték. A helyzeten persze az is ront, hogy sokan a Rákosi- vagy Kádár-korban született épületekre a korszak politikai berendezkedése iránti gyűlöletüket is kivetítik. A rendszerváltás óta eltelt harminc évben épp ezért sorra tűntek el a védettséget nem élvező, vagy épp védett, de omladozó házak, amiknek kiradírozásával pótolhatatlan darabjai tűnnek el a XX. századi Magyarország településfejlődésének.

Tökéletes példa erre az utcáról nézve szörnyű állapotúnak látszó miskolci, Csengey Gusztáv utca 5. szám alatti épület, amit szomszédjával együtt nemsokára lebontanak, helyére pedig

a Lechner Ödön Ingatlanfejlesztési Projekt keretein belül egy multifunkciós cserkészházat építenek.

Az Építészfórumon megjelent hír szerint ez a teljes egészében eddig feltáratlan életművel rendelkező (az erre irányuló kutatást a cikk szerzője, Dr. Lovra Éva egyetemi adjunktus végzi) Bőhm Viktor (1900–1981) első épülete, ami a korban már elterjedt vasbetonszerkezet helyett nagyméretű téglákból született, a modernizmusban gyakori lapostető helyett pedig nyeregtető került rá. Eltűnésével az utca harmincas évekre megszületett arca sérül véglegesen, hiszen annak keleti térfalán látható változatos, de mégis harmonikus képet egy kortárs tervek szerint születő utód fogja megtörni – feltéve, ha a munkálatok valóban megindulnak, és nem sikerül a ház számos okból indokolt, utolsó pillanatban történő műemlékké nyilvánítása, aminek köszönhetően megmenekülhetne a bontókalapácsoktól.

Két emelet, mélygarázs

A ház helyreállítására nincs túl sok esély, hiszen a 3. szám alatti szomszédjával összevont, korábban a Honvédelmi Minisztérium kezelésében tiszti klubként, étteremként, illetve rendezvénytérként hasznosított épületre 2003-ban – a városi önkormányzat megbízására – született ugyan egy teljes körű, funkcióváltást is hozó felújítási terv, azt azonban elvetették, sőt, a két épület 2014-ben

ötéves részletre, a „közfeladat ellátására” való tekintettel féláron – mindössze 36,5 millió forintért – a Magyar Cserkészszövetség tulajdonába került, amelyben a jelek szerint egyáltalán nem gondolkodtak el azok megmentésén.

A Miskolcon háromszázötven fős tagságot felmutatni tudó szervezet egy 2020 augusztusában a BOON-on megjelent cikk szerint ügyel arra, hogy az új, a tervezési program szerint

32 vendégszobát, 60 fős matracszállást, egy 150 és 50 fős közösségi, illetve egy 200 fős rendezvénytermet, valamint öt bérelhető irodát és üzlethelyiséget

is magában foglaló épülettel ne csak a funkciókat tekintve, de városképileg is adjanak valamit Miskolcnak, így a Csengey utca felőli oldalon

visszaköszönnek majd az öt szám alatti, értékesebb építészeti megoldásokat tartalmazó épület homlokzati elemei, ez azonban igen távol esik a valódi értékmentés fogalmától.

A belső udvarban lévő zöldfelület megtartását magában foglaló tervek szerint erre persze lehetőség sem lenne, hiszen a BOON anyagában egy közel háromezer négyzetméteres, kétemeletes épületről esik szó, ami alá mélygarázst is terveznek, így a ma álló falaknak el kell tűnniük.

A bontást a projekt építészeti tanácsadója, Klósz Gábor így indokolta:

Alapos vizsgálatok után arra jutottunk, hogy a szerkezet annyira tönkrement és korszerűtlen, hogy gazdaságosabb egy olyan új épületet felhúzni a helyére, amely külsőségeiben megőrzi a régi, részben Böhm Viktor által tervezett, Csengey utca felé néző arculatot, picit modernebb köntösben.

A város II. számú cserkészkerületének elnöke, Jernei Péter néhány nappal korábban a Minapnak beszélt a megmentés lehetetlenségéről, illetve a korábbi tervekről is. A vezető szerint 2017-ben még az önkormányzattal közösen akartak itt civil központot létrehozni, de mire az arra felhasználható támogatás lehívhatóvá vált volna, az építkezés költsége a négyszeresére nőtt. A kilencvenes évek dereka óta üresen álló épület

állaga eközben azonban tovább romlott, ráadásul a tervezés közben az is nyilvánvalóvá vált, hogy többek között a jogszabályok által előírt parkolók biztosítása, valamint tűzvédelmi, energetikai és egyéb szakmai elvárásoknak való megfelelés miatt az épületegyüttest jelenlegi formájában már nem lehet megmenteni, bontani kell.

– tette hozzá Jernei.

Ezt némiképp gyengítik a Lechner-projekt vonatkozó aloldalán olvasható állítások, amik az épület káros süllyedéstől való mentességéről, valamint az alapozás, a falak, illetve a szintközi födémek állékonyságáról mesélnek, ugyanakkor a belső berendezés és a burkolatok használhatatlanságára, illetve a tetőszerkezet baleset- és életveszélyességére is felhívják a figyelmet.

Egy teljes korszak építészete tűnik el

A nem épp csodálatos épületei miatt – pedig erre számtalan kitűnő példát lehetne találni – emlegetett, a két világháború közti időszakban gyorsan egyre nagyobbá váló Miskolcot Bőhm 1931–1939 közt számos, a megrendelői igényeket kielégítő, egyedi kialakítású épülettel gazdagította, akárcsak Miskolctapolcát. A munkáival a korszak legfontosabb építészeti folyóirata, a Tér és Forma hasábjain is számos alkalommal bemutatkozó, a hazai közéletben is aktív szerepet vállaló tervező 1939-ben Amerikába emigrált, ahol végül kiteljesedett az életműve. A borsodi megyeszékhelyen található munkáinak egy részét gyökeresen átépítették, mások pedig eltűntek, így egyre fontosabbá válik a még megmaradt alkotások megőrzése.