A csodálatos nevű Juzsno-Szahalinszk Szahalin szigetének egyetlen, 100 ezresnél nagyobb városa, ami egy híján száznegyven éves fennállása közel harmadát (1905-1946) japán városként, Tojohara (= a termékenység völgye) néven élte le.
A Moszkvától légvonalban tíz és félezer kilométerre fekvő, saját repülőtérrel is rendelkező településnek nincs túl sok látványossága, bár épületei közt van néhány érdekes. A városi múzeum például nem egy kedves orosz faház, hanem ez a császári stílusú japán óriás:
A Szahalini területnek az országon belül sincs igazán jó híre, hiszen amellett, hogy az itt működő cégek negyven százaléka képtelen profitábilissá válni, országos szinten itt történik a legtöbb, fiatalkorúak által elkövetett bűntény is.
A tartomány vezetőjét az elmúlt években kritikák tömege érte, miszerint egyáltalán nem törekszik az ott élők életkörülményeinek javítására. Ennek akár bizonyítéka is lehetne a világ jó eséllyel legrégebb óta létező pocsolyája, aminek saját, mostanra közel tizenhatezer követőt gyűjtött Instagram-oldala is van, ami ezzel a fantasztikus szöveggel indított:
Helló, mindenki! Én egy pocsolya vagyok a Tyikhokeanszkaja utca 10. mellett, Juzsno-Szahalinszkben. Most lettem huszonöt éves, úgyhogy ideje meghódítani az Instagramot, mint egy felnőtt! :)
View this post on Instagram
A helyiek először 1994-ben jelezték a pocsolya létét a hatóságoknak, kérve őket az útjavításra, de erre mindig csak későbbi és későbbi időpontot tűztek ki.
Az első bejelentés óta huszonhét év telt el, így nem meglepő, hogy 2020 őszén egy környéken élő férfi, Nyikolaj fejéből kipattant az Instagram-fiók ötlete, hátha ennek köszönhetően véglegesen megoldódik a helyzet.
Nem így történt, a frusztrált férfi által írt, sokszor szarkasztikus posztok és fotók azonban rávették a hatóságokat némi munkára: a 2014-ről előbb 2017-re, majd 2024-re tolt javításokat néhány nappal az első kép megjelenése után elvégezték.
View this post on Instagram
A hatás alig néhány napig tartott, hiszen a kiküldött emberek nem gondoltak a munka időtállóságára, így a következő nagyobb eső során újra megjelent az elpusztíthatatlannak tűnő tócsa.
Novemberben a város újra feltöltötte a rakoncátlan úthibát, mégpedig ugyanazzal a módszerrel. Az ezután hirtelen beköszöntő hideg időjárásnak köszönhetően a helyzet tavaszig változatlan marad, utána viszont a tócsa újra feltámad, hiszen a városi tanács vezetője decemberben nem helyezte az ügyet az idén elvégzendő fontos munkák listájára.
