Karácsony előtt véget ért az RTL Klub napi sorozata, a Drága örökösök, de a nézők nem maradtak sokáig vidéki bonyodalmakba csomagolt kabaréviccek nélkül, az év első vasárnapján máris képernyőre került az új telenovella, a Keresztenyu. A kontinuitás érzetét erősíti, hogy nemcsak az alkotók ugyanazok, de a forgatási helyszín is, mi több, még a sztori alapvetése is eléggé hasonlít. Igaz, Ökörapátiból időközben Makkosszállás lett, ami az echte falusi közeg helyett már kis község, jómódú bűnözői középosztállyal és olyan termelői piaccal, ahol talán még eltévedt nagyvárosi hipszter is meg tudna reggelizni. Makkosszállás a jóléti forradalom ellenére pontosan olyan sterilnek és élettelennek hat, mint amilyen Ökörapáti volt, csak a falusi skanzenhangulatból egy kissé puccosabb díszletek közé léptünk át. Ám a vígjátéksorozatokban ez még nem számít végzetes hibának, elvégre a Jóbarátok-élményt sem teszi tönkre a tény, hogy Monicáék nappalijáról előbb jut eszünkbe egy IKEA-katalógus, mint egy valódi lakás, amiben hús-vér emberek élnek.
A díszletek díszletszerűségén tehát könnyű lenne túllépni, ha a karakterek és a poénok amúgy ülnének. És itt kezdődnek a Keresztanyu valódi problémái. Az új sorozat ebben a tekintetben ugyanis tényleg tökéletes folytatása A mi kis falunknak és a nyomába lépő Drága örökösöknek: a szép számban felvonultatott szereplők pusztán elcsépelt sztereotípiák tévés avatárjai, az általuk prezentált gegeken pedig egyszer sem tudtunk jóízűen nevetni. A humortalan viccekből rögtön ízelítőt ad a jócskán elnyújtott nyitójelenet, amelyben a fő helyzetkomikumot a balfék csempészbanda tagjainak folyamatos és irritálóan életszerűtlen civakodása adja. Közben több példányban is felbukkan a rendőrviccek ostoba rendőre és még egy kvantumfizikában járatos ukrán bűnözőt is kapunk, akinek a tudálékosságánál csak az akcentusa erőltetettebb.
Hiába a sokasodó cselekményszálak, és a komolyabbá váló gyártási színvonal, nem kérdés, hogy még mindig a Gálvölgyi Show szelleme lebeg az RTL Klub napi sorozatai felett (ez nyilván mindaddig így is lesz, amíg ezzel lehet a legtöbb nézőt leültetni a képernyők elé). Ezt a főszabályt szimbolikusan megerősíti, hogy a Keresztanyuban nemcsak a szelleme, de maga Gálvölgyi János is visszatér a képernyőre a dörzsölt, ám a szerelemben nem túl járatos nagyvárosi rendőrfőnök szerepében. Ő az, aki bosszúból az isten háta mögé, pontosabban a magyar-ukrán határon fekvő Makkosszálásra száműzi a HIHETETLENÜL menő nagyvárosi zsarut, Pintér Márkot (Kékesi Gábor). Pintér nyomozó menőségét nemcsak az jelzi, hogy leitatott, szőke cicababák fetrengenek éjszakánként a kanapéján és sportautóval jár, de az is, hogy két szexista csajozós poén között olyan sármosan tudja a szájába venni a napszemüvege szárát, hogy attól még Steve McQueen is elsírná magát. Fenegyerekekből amúgy sincs hiány, minden korosztály megkapja a maga keménylegényét: a plakáton belengetett Nagy Feró sajnos még nem tűnt fel az első részben, de Ganxsta Zolee például már igen – igaz sok szöveget egyelőre nem kapott, így a karaktere komplexitásáról sem tudunk még mérvadó véleményt formálni.
Az első rész alapján minden szempontból a sorozat címszereplője tűnik a legéletképesebbnek: a Molnár Piroska által alakított keresztanyu, a nagyhatalmú Róza mama ugyan csak a nyitóepizód vége felé jelenik meg, de már ez alapján egy fokkal összetettebb figurának hat a többieknél. Ő fekteti le a cselekmény alapkonfliktusát is:
Ez a koncepció némileg ugyan emlékeztet a horvát sorozatból adaptált Drága örökösök alaphelyzetére, pedig nem is onnan lett átvéve, hanem egy másik horvát sorozatból.
A lényeg, hogy a felütés tiszta versenyhelyzetet teremt, végtelen teret biztosítva innentől a civakodásoknak, áskálódásoknak, tévedéseknek, lelepleződéseknek, nagy fordulatoknak és persze egy Rómeó és Júlia-típusú szerelmi szálnak is, ahol a Montague-kat ezúttal a magyar rendvédelmi erők, a Capuleteket pedig a makkosszállási csempészcsalád képviseli. Az alkotóknak tehát nem kell aggódnia, hogy túl hamar elvékonyodna a dramaturgiai rétestészta, a felől pedig a nyitóepizód alapján szemernyi kétségünk nincs, hogy A keresztanyu nézettsége ugyanúgy szárnyalni fog, mint az elődsorozataié.
