Elhunyt Bergendy István Liszt Ferenc-díjas zenész, a Bergendy együttes alapítója és vezetője. A szaxofonos, klarinétos, zeneszerző 81 évesen halt meg, a koronavírus-fertőzés szövődményeinek következtében – közölte a család az MTI-vel.
A Bergendy zenekar az ötvenes évek végén alakult, az alapító nevét 1962-ben vette fel. A hetvenes évek első felében voltak a csúcson, amikor Demjén Ferenc (basszusgitár, ének, szövegíró) és Latzin Norbert (billentyűs hangszerek, zeneszerző) csatlakozásával a zenekar országszerte népszerű lett. Olyan slágerek fűződtek a nevükhöz, mint a Jöjj vissza, vándor, a Sajtból van a Hold, a Darabokra törted a szívem vagy az Iskolatáska, és ezek a korszak vezető magyar popzenekarává tették a Bergendyt.
Bergendy István szerezte a Süsü, a sárkány, a Futrinka utca és több más tévésorozat, valamint az Én táncolnék veled című televíziós tánciskola zenéjét, emellett musicaleket is írt. 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 2011-ben kiemelkedő zenei és előadóművészi tevékenysége elismeréseként Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták.
A zenész eleinte autómérnöknek tanult, majd a Bartók Béla konzervatóriumban tanult klarinétozni, de előbb a jazz, később pedig a beat ejtette rabul. Bergendy többször is beszélt arról, tanult zenészként kicsit zavarta, amiért a nagy slágerekkel azonosították a zenekarát:
A mi legjobb munkánk a ’73-as Hétfő című nagylemez volt. Nemcsak az első magyar dupla lemez volt, de egyben konceptalbum is, és minden szempontból hű lenyomata annak a kornak, amelyben éltünk. A nap minden órájához tartozott egy szám, vagyis összesen 24. Az öcsémnek, Péternek – aki amúgy másképp gondolkodik, mint én, másképp beszél, teljesen más világban él – akkor járt a fia, Peti iskolába. Mára filmrendező. Készült róla egy szám, az Iskolatáska, ami akkora sláger lett, hogy senkit nem érdekelt többé a lemez többi 23 száma. Azóta vagyunk mi elkönyvelve operettzenekarnak, noha egyébként nem is mi játszunk ezen a felvételen. El is mondom mindig a koncerteken, hogy gyerekek, ezt nem mi játsszuk ám, hanem az Állami Hangversenyzenekar vonósai, Sebestyén Ernő vezetésével. (…) De a lényeg az, hogy innentől kezdve ezzel a dallal azonosított bennünket mindenki, és hiába játszottunk mi jazzt, fúziós zenét, akármit, mert a mi világunk az volt, és még szégyelltük is magunkban ezeket a dalokat
– mondta 2012-ben a Quartnak adott interjúban.
A zenész megjelenésével is sokáig feltűnést keltett, erről így beszélt az idézett interjúban:
Amikor a hatvanas évek legvégén hazajöttünk, és elmentünk az Ifjúsági Parkba, ott állt tízezer ember egyforma farmerban. Én meg akkor jöttem rá igazán, hogy zenészként kell valami plusz, ami megkülönböztet a tömegtől. Másképp kellene kinézni. Így hát 1971. június 5-e óta kopasz vagyok.
