Vajon most örül vagy elege van?
Az arc látványának hiánya erősen befolyásolni tudja a hangulatunkat. Kutatások kimutatták, hogy a személyes, szemtől szembeni kapcsolat hiánya növelheti a depresszió kockázatát. Az online kapcsolattartás, például a videóbeszélgetés nyilván jobb lehetőség a semminél, de nem pótolja az élő, egy adott helyen és időben tartózkodó emberek együttlétét, ráadásul a képernyő egy idő után fárasztja a szemet, főleg ha egész nap a gép előtt dolgozunk. A pandémia miatt ma már több mint ötven ország írja elő kötelezően a szájmaszkok viselését a nyilvános helyeken, így a világ minden táján érinti az említett probléma az embereket.
Kutatások sora bizonyítja, hogy az emberi arc fontos szerepet tölt be a megismerésben. Egy olyan kultúrában ráadásul, ahol nem szokás az arcunk eltakarása, nagy változást jelent annak hirtelen elfedése. Az érzelmek kifejezése elsődlegesen az arcunkon jelenik meg, ezért meg sem kell szólalnunk sokszor, főleg, ha erős a mimikánk, a hangulatunk vagy a véleményünk gyakran így is egyértelműen kiül az arcunkra. A másik észlelésében a mimika értelmezése alapvető fontosságú.
Több kutatás eredménye is azt mutatja, hogy ösztönösen felismerjük mások arckifejezése alapján az alapérzelmeket (öröm, bánat, düh, meglepődés, félelem, undor). Ezeket az arckifejezéseket – az érdeklődés kivételével – kultúrától függetlenül egyformán értelmezzük, míg a biológiailag meghatározott mimikát sokféleképpen. A mimika alapvető eleme a nonverbális kommunikációnak, John Michael Argyle angol szociálpszichológus szerint a kommunikáció során a teljes interakciós idő 30–60 százalékában egymás arcát nézzük. Ennek több oka van, például a ragaszkodás, a visszajelentés vagy az érzelmi élénkség.
A maszk szerencsére a szemeinket legalább nem takarja el, hacsak nem viselünk napszemüveget is, így valami azért marad a másik arcának látványából. Bár a szemek már önmagukban is árulkodóak tudnak lenni, elég csak a pupillák ki-be tágulására gondolni, vagy a jól ismert mondásra – a szem a lélek tükre –, de az arc részleges elfedése könnyen hatni tud a mentális állapotunkra.
Rebecca Brewer pszichológus szerint, aki a londoni Royal Holloway Egyetemen tanulmányozza az arckifejezések szerepét abban, ahogyan az érzelmeket kommunikáljuk, az emberek hajlamosak az arcok egészét feldolgozni ahelyett, hogy az egyéni jellemzőkre koncentrálnának. Ha nem látjuk az egész arcot, akkor a holisztikus feldolgozás megszakad, mutat rá. Charles Darwin 1872-ben Az érzelmek kifejezése az emberben és az állatokban című könyvében azt írja, hogy az emberek a kezdetek óta hihetetlenül rá vannak hangolva mások arckifejezéseinek olvasására. Ez a képesség valószínűleg evolúciós előnyt biztosított számunkra, hiszen az érzelmek arcból történő olvasásának megtanulása csökkentheti a félreértéseket, elősegítheti a társas interakciót, valamint a csoport hatékony és harmonikus működését is.
Bár az arcon a szem és a száj a leginformatívabb régiók, mert általában azok a legkifejezőbbek, Aleix Martinez, az Ohio Állami Egyetem villamos- és számítástechnikai professzora szerint az arckifejezések helyes értelmezésének kulcsa a testtartás, a testmozgás és a kontextus tanulmányozása. Martinez azt vizsgálja, hogyan ismerjük fel az arckifejezéseket annak érdekében, hogy megtanítsuk a gépi tanulási algoritmusokat is erre.
Nem kell boldognak lennünk ahhoz, hogy mosolyogjunk, ahogy nem mindig mosolygunk akkor, amikor boldogok vagyunk. Tanulmányok kimutatták, hogy 19 különböző típusú mosoly létezik, melyek közül csak hat kapcsolódik a boldogság és az öröm érzéséhez. A többit rendszerint akkor használjuk, amikor félünk, zavarban vagyunk vagy fájdalmaink vannak
– mondja.
Martinez szerint normális körülmények között az arckifejezések egy összehangolt jelzéscsomag részét képezik – ideértve a kézmozdulatokat, a testbeszédet, a szavakat, a hangmagasságot és a hangszínt, sőt az arcszínt is –, amelyek egymás mellett összehangoltan működnek az üzenet és a szándék közvetítésében. Szerinte az, hogy maszkot viselünk vagy el van fedve az arcunk, éppen ezért nem akadályozhat másokat abban, hogy megértsék, mit próbálunk nem verbális eszközökkel kifejezni.
Hogy a személyes, élő kapcsolat hiánya rossz hatással lehet a hangulatunkra, bizonyított, de hogyan hat mentálisan, ha nem látjuk a másik arcát egészében? Dr. Andrek Andrea pszichológus, a Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság alelnöke megkeresésünkre elmondta, a szociális izoláció minden esetben növeli a hangulatzavarok és a mentális problémák kockázatát. Nyilvánvalóan a maszk viselése is felfogható bizonyos szempontból izolációként, hiszen olyan mimikai vagy kommunikációs-interakciós elemektől izolálódunk, amiket amúgy hasznosítunk az interakció során. Ha azonban meglévő kapcsolatról van szó, akkor azért vannak emléklenyomataink arról, hogy milyen a másik teljes arca. Az emlékezet sok mindent rekonstruálni tud, és nem feltétlenül a hiányra éleződik ki a helyzet, mutat rá.
De önmagában is csökken a szociális kapcsolatok megvalósulása. Ha maszkban is, de megtörténik a személyes találkozás, akkor ez felértékelődik. Fontosabb maszkban, mint sehogy sem találkozni
– tette hozzá.
Éhezünk az érintésre
Nemcsak a másik látványának, de az érintésének a hiánya is nehézséget okoz ebben az időszakban. Míg a technológia és a szigorú távolságtartású összejövetelek segíthetnek abban, hogy a nagy fizikai és szociális elszigeteltségben kevésbé érezzük magányosnak magunkat, az idegtudósok és a pszichológusok is azt mondják, ezek nem pótolják az érintés iránti ösztönös igényünket.
Hogy miként hat ez ránk mentálisan és fizikálisan, arra az angol nyelv a skin hunger (bőréhség) kifejezést használja, amit akkor érzünk, ha észrevesszük, hogy ellentmondás van a kívánt érintés mennyisége és a ténylegesen kapott mennyiség között. A jelenség az emberi érintés hiánya által okozott fizikai és mentális-egészségügyi következményeket írja le, beleértve a magasabb stressz-szintet, az immunrendszer legyengülését és a rossz alvást. Több tanulmány is arról ír, hogy a rendszeres emberi érintés elmulasztása súlyos és hosszan tartó következményekkel járhat. Amikor feszülten érezzük magunkat, vagy nyomás alatt vagyunk, a test kortizolt, stresszhormont szabadít fel. Az egyik legnagyobb dolog, amit az érintés okozhat, a stressz csökkentése, lehetővé téve az immunrendszer számára, hogy úgy működjön, ahogy kell.
Andrek Andrea terápiás keretek között azt tapasztalja, hogy a testtel való munka akár online formában is meg tud valósulni, miután egészen hihetetlenül pontos emlékezetünk, élményünk van arra nézve, hogy milyen érzés az, amikor valaki valahol megérint minket.
Ezt a friss neurobiológiai kutatások is alátámasztják, melyek kimutatták, annak az elképzelése, hogy valaki például megérinti puhán az arcunkat az ujjbegyeivel, és ezt lehunyt szemmel elképzelem, akkor szinte megérzem, hogy ez az érintés megtörtént, és valójában ugyanazok az agyi régiók aktiválódnak, mint a tényleges érintés észlelésekor. Terápiás helyzetben például lehet úgy alakítani az interakciót, hogy ha a páciens sír vagy olyan fájdalma van, ahol valamilyen test-pszichoterápiás keretek között érintést használnánk, ott be lehet hozni az imagináció, vagyis képzeleti munkának azt a lehetőségét, ahol felidéztetünk vele egy ilyen élményt, hogy a terapeuta keze megérkezik arra a területre, ahova ő vágyja ezt az érintést. Egészen élénk tapasztalatokról és annak jótékony hatásáról számolnak be az emberek.
Persze sokat segítenek a pozitív, kedves szavak, de ezek egy ponton túl nem tudják kompenzálni az érintést. Kory Floyd, az Arizonai Egyetem kommunikációs professzora szerint – aki azt vizsgálja, hogy a vonzalom hogyan befolyásolja a stresszt és az élettani működést – nyilván jó, ha valaki azt mondja nekünk, hogy szeret, ránk mosolyog vagy csak egyszerűen bármilyen kapcsolatba kerül velünk, de a testi kontaktus egy jóval magasabb szintű kategóriája a mentális és fizikai élettani hatásoknak, így minden más, amit csinálunk, egy tökéletlen helyettesítő.
A tudósok arra jutottak, hogy létezik egy C-tactile – CT nevű idegvégződés, mely felismeri az érintés bármilyen formáját. Ez lassú ingerületvezetéssel az érzésnek inkább a limbikus, emocionális komponenséért felelős. A CT-rostok ráadásul részben hasonló agyi területekre vetülnek, mint a fájdalomérző rostok, így a fájdalom például egy gyengéd érintéssel is csillapítható, de hormonális változásokat is képes létrehozni. Egy 2017-es tanulmány szerint az ideális érintési sebesség másodpercenként 3–5 centiméter között mozog a bőrfelületen, mely oxitocint és endorfint szabadíthat fel, de a magas vérnyomást és a pulzust is csillapítani tudja.
A tapintás kiemelten fontos szerepet játszik csecsemőkorban, döntő fontosságú az egészséges kapcsolatok kiépítésében azáltal, hogy stimulálja a már említett oxitocin, a szerotonin és a dopamin útjait. Amikor ölelkezünk vagy kellemes érintést érzünk a bőrünkön, az agyunk a már említett oxitocint szabadít fel, mely részt vesz a bizalom, az érzelmi kötődés és a szociális kapcsolatok pozitív érzésének fokozásában, miközben csökkenti a félelem és a szorongás reakcióit az agyban. Sokszor nevezik emiatt az oxitocint szeretet- vagy boldogsághormonnak is.
A fizikai kapcsolat iránti vágyunk születéskor kezdődik.
Amikor megszületünk, 100 százalékban függünk egy gondozótól, aki etet, fürdet, öltöztet, a karjában tart, és ha kell, vigasztal minket. Mindezen tevékenységek érintést igényelnek. Ha csecsemőként nem érintenek meg minket elégszer, a testünk túl lassan fog növekedni, az agyunk nem fejlődik ki teljesen, és az immunrendszerünk sem lesz olyan erős
– mondja Floyd.
Asim Shah, a Baylor Orvosi Főiskola Menninger Pszichiátriai Tanszékének professzora és alelnöke azt a példát említi, ha egy csecsemő koraszülött, akkor az újszülött intenzív osztályon figyelik meg őket egy ideig, de az anyát továbbra is arra kérik, hogy naponta néhányszor menjen oda, és tegye a mellkasára a babát, még akkor is, ha nem szoptat. Tudjuk, hogy ez a közvetlen kötődés fontos a gyermek fejlődése szempontjából.
A járványügyi korlátozások nem mindenki számára jelentették azt, hogy családjukkal vészelhetik át. A szigorítások sokakat hetekig vagy akár hónapokig elszigeteltek, egyedül maradtak, bármilyen fizikai érintkezés nélkül. Az egyedül élők száma jelentősen megnőtt az elmúlt húsz évben világszinten, míg 1996-ban a becsült szám 153 millió volt, addig 2011-re ez már 277 millióra nőtt. A jelenlegi fokozott elszigeteltség és az érintés hiánya magyarázatot adhat az állatmenhelyek megrohanására az elmúlt hónapokban, melyek az örökbefogadási hajlandóság növekedéséről számoltak be.
Bemutatkozás kézfogás nélkül?
Sajnos egyelőre még mindig nem tudni, mikor lesz pontosan vége a pandémiának, bár némi kapaszkodót jelent a Pfizer gyógyszergyártó cég 95 százalékos hatékonysági mutatójú vakcinája, mely az oltás sürgősségi jóváhagyását kezdeményezte az amerikai gyógyszerfelügyeletnél (FDA). Az elég valószínű viszont, hogy a társadalmi távolságtartás „új normája” által eltörölt, megszokott nonverbális gesztusok, mint a kézfogás vagy a puszival köszönés, még egy jó ideig nem térnek vissza a járvány lecsengése után sem, ha egyáltalán még visszajönnek.
Anthony Fauci, az amerikai Országos Allergiai és Fertőző Betegségek Intézet igazgatója nem hiszi, hogy az embereknek vissza kellene vezetniük a kézfogás szokását. Fauci a Wall Street Journal podcastjában mondta még el áprilisban, hogy szerinte soha többé nem kellene kezet fognunk. Nemcsak a koronavírus-fertőzést előzné meg, de valószínűleg drámai módon csökkentené az influenza eseteit is.
A puszit én eddig se nagyon értettem. Valaki a legintimebb részemhez, az arcomhoz ér hozzá, ezt nem szabad elpocsékolni, ez eleve ajándék, amit akkor adok, ha valakit régen láttam vagy megköszöntöm. A múltban, ha valaki zuhanni akart rám puszi-pusziba, megfogtam a két vállát, a bal vállam fölé húztam, aztán vissza és sokáig mosolyogva néztem az arcát. Csak puszi nem volt. Ma viszont teljesen kizárt, felejtsük el
– nyilatkozta a 24.hu-nak Görög Ibolya protokollszakértő a járvány első hulláma idején.
Ez azt jelenti, hogy az intimitás új szintjét kell megtanulnunk bizonyos helyzetekben, de Andrek Andrea pszichológus szerint a legfontosabb jelenleg tudatosan felértékelni a lehetőségeinket.
Olyan időket élünk, amikor érdemes arra tudatos figyelmet fordítani, hogy mi az, amiben van lehetőség, és ezen lehetőségeknek az értékét felnagyítani. Nagyon nagy szükség van most arra, hogy tudatosan felértékeljük azokat a lehetőségeket, amik maradtak a személyes kapcsolattartás helyén, és figyelnünk arra, mik az erőforrásaink, amikből töltekezni tudunk ebben az embert próbáló időszakban.
