Kultúra

Apám segít kideríteni, megcsal-e a férjem

17 évvel az Elveszett jelentés után Sofia Coppola ismét Bill Murray főszereplésével készített filmet. Bár a Felkeverve (On the Rocks) nem Japánban, hanem hazai terepen, New Yorkban játszódik, jól példázza, a közös nyelv dacára is könnyen félreérthetjük a másikat, és elbeszélhetünk egymás mellett.

Nem lehet nem párhuzamot vonni az Elveszett jelentés és Sofia Coppola új filmje közt, már csak azért sem, mert mindkét alkotás egyik főszereplője Bill Murray. Igaz, itt nem Scarlett Johansson a partnere, és Murray a főszereplő apját alakítja, de a kapcsolatok (válságának) problémája, a másik megértése és férfi-nő viszonyának kibogozhatatlansága most is központi témaként jelenik meg.

A Felkeverve Felix (Murray) és lánya, Laura (Rashida Jones) történetét meséli el New Yorkban, miközben a nő gyanút fog, hogy a férje megcsalja. Spekulációjára csak ráerősít az apa, aki azt tanácsolja lányának, vegye kezébe az ügyet, hogy egyszer és mindenkorra kiderüljön, mi a helyzet. Laura korántsem biztos abban, jó ötlet-e nyomozni a saját férje után, hiszen mi van, ha bizonyítékra talál, és a házassága szétesik. Apja viszont egyre jobban beleéli magát a krimikbe is beleillő nyomozásba, hiszen addig is a lányával lehet, ráadásul ő pontosan tudja, hogy egy férfiben megbízni kockázatos.

Merthogy Felix nem a hűség mintapéldánya, ezt a hibáját pedig, úgy tűnik, apaként próbálja meg kompenzálni. Az idősödő férfi ugyanolyan élénk figyelemmel és érdeklődéssel fordul minden nőhöz a környezetében, legyen szó fiatal balerináról vagy idősebb pincérnőről. Ezt erősítendő, a filmben való első megjelenésekor a Madamina il Catalogo è Questo című áriát (instrumentális változatát) halljuk, mely egy férfiről szól, akinek több ezer szeretője van világszerte.

Ahogy apa és lánya beleveti magát a hol komikus, hol fájdalmaktól sem mentes kémkedésbe, egyre jobban kibontakozik kettejük intenzív, ha nem is minden ponton tisztázott kapcsolata.

Ne add oda a szíved egy fiúnak sem. Az enyém vagy. Amíg férjhez nem mész. Utána is az enyém leszel

– mondja Felix a lányának még gyerekként, amitől érthetővé válik kettejük fura szövetsége, az apa óvó gondoskodása és kétségbeesett dühe, hogy egy szem lányát nem hordozza tenyerén a férje, ahogyan Felix teszi. És tényleg, látszólag ott van mindig, ha kell, ha nem: nyomoz Laurával, máskor pedig születésnapi bulit rendez lányának a férj távollétében.

Csalóka azonban ez a kép, mert nem is annyira Lauráról, mintsem az apjáról szól ez az egész. A valaha csapongó és bohém, az életet nagy kanállal habzsoló Felix így tud együtt lenni a lányával, talán kicsit bűntudatból, sejteti a film egy ponton. A nők bűvkörében élő férfi öregségére lecsillapodott valamelyest, és bár még mindig folyamatosan csapja a szelet, ez már inkább csak automatizmus, mint igazi vágy.

Hogy az Elveszett jelentés különleges hangulatú miliője sokkal könnyebben szippantja be a nézőt, és tartja is ott mindvégig, egyértelmű. Aki látta a 2003-as alkotást, nyilván ahhoz hasonlítja Coppola új filmjét, és mintha maga a rendező is annak sikerét akarná megismételni. Az előző film kimondatlanságai, a szereplők szemlélődő kívülállása az új filmjében csak mérsékelten van jelen. Az Elveszett jelentés 20 év körüli Charlotte-ja még csak próbálkozott az írással, a Felkeverve Laurája főállásban teszi ezt, bár nem igazán megy neki az írás, alkotói válságából próbál kikecmeregni. Rá is jellemző valamiféle belenyugvás, sztoikus elfogadás, egyetlen egyszer vonja csak kérdőre a férjét, szeretőt tart-e, inkább magában, csendben szenved.

A fiatal, viszonylag friss házas Charlotte az Elveszett jelentésben azt kérdezi Bobtól, könnyebb lesz-e később, a negyven közeli Laura már nyíltabb és konkrétabb: arról faggatja csélcsap apját, létezhet-e, hogy egy férfi megelégszik egy nővel.

Belénk van kódolva. A fajfenntartás. A nők átmennek az érzelmi szűrőn, a férfiak meg nem. Ők feneket bámulnak

– mondja Felix a lányának.

Laura összesen egy jelenetben fakad ki apjával szemben is, aki otthagyta anyját egy fiatalabb nőért, majd abból a kapcsolatból is kiszállt később. Lánya csak felnőtt fejjel tudja felróni ezt apjának, amikor ő is hasonló magánéleti válságba kerül, mint az anyja.

Sofia Coppola többször is elmondta, hogy könnyebb és játékosabb filmet szeretett volna készíteni, melyhez a „screwball comedy és a caper (betörős vígjáték) műfajából” merített ihletet. A screwball comedy a romantikus vígjáték egy alműfaja, melyet a férfi és nő közti verbális inzultusok vagy akár fizikai erőszak jellemez, valamint a nő dominálta párválasztás és flörtölés. A Felkeverve könnyedsége és vígjátéki elemei vitatottak, de nem ez a legnagyobb probléma vele. Hiányzik belőle az a nagyon erős, egyedi hangulat, ami az Elveszett jelentésben mindvégig élvezhető volt. Ott végig a kimondatlanság jellemezte a két főszereplő érzéseit, egymással való viszonyát. Charlotte és Bob kapcsolata egyszerre volt romantikus, míg bizonyos jelenetekben inkább apa-lánya kapcsolatként is tekinthettünk rá.

A Felkeverve kevesebb kimondatlanságot tartalmaz, bár itt is akad belőle. Nincsenek nagy, botrányos érzelmi kitörések, a karakterek a többi Coppola-szereplőhöz hasonlóan itt is visszafogottabban, már-már elegánsan, belül szenvednek. De amíg ez a csendes őrlődés az Elveszett jelentésben viszonylag jól működött, itt kevésnek bizonyul. Keveset látunk a szereplők igazi fájdalmából, de keveset látunk a vígjátékból is, amit Coppola beígért. Kár, mert Rashida Jones és Bill Murray párosa nem működik rosszul, mégsem olyan izgalmas, mint Murray és Johansson kettőse volt. Persze, a viszonyok is mások, Murray pedig nagyon jól hozza itt is a karaktert, és tényleg elhisszük, hogy ennek a 70 éves férfinek van olyan erős kisugárzása, hogy még a huszonéves balerina lába is beleremeg, ha odahint egy laza bókot. A Felkeverve közel sem olyan erős alkotás, mint az Elveszett jelentés, és ha rossznak nem is neveznénk, annak örülnénk, ha nem ez lenne Coppola és Murray utolsó közös projektje.

Felkeverve (On the Rocks), 2020, 96 perc, Apple Tv. 24.hu: 6,5/10

Kiemelt kép: Apple Tv

Ajánlott videó

Olvasói sztorik