Rendteremtés járvány idején
A hetedik kerületnek az Erzsébet körút, a Károly körút, a Király utca és a Rákóczi út által határolt része a 2010-es években kapta meg a Bulinegyed elnevezést, miután előbb romkocsmák leheltek életet a kerületbe, majd egész szórakozónegyed épült ki, éttermekkel, szórakozóhelyekkel, erre rátelepülve pedig megjelent a buliturizmus és az azt kiszolgáló infrastruktúra is. Ennek köszönhetően az utóbbi pár évben már inkább a jelenség árnyoldalai kerültek a figyelem középpontjába, ám a kerületi önkormányzat sokáig csak sodródott az árral, a 2018 februárjában – a kocsmák éjfél utáni nyitva tartásáról szóló – népszavazás is eredménytelenül zárult. Nyilvánvaló volt tehát, hogy a tavalyi választásokon győztes új polgármester, Niedermüller Péter legfontosabb feladatainak egyike ennek a problémának a kezelése lesz. Az új képviselő-testület tett is erre kísérletet, és felállt egy bizottság, amelynek az volt a feladata, hogy idén márciusig dolgozza ki az éjfél utáni nyitva tartás feltételrendszerét.
Igen ám, csak közbeszólt a koronavírus: március közepén pár nap leforgása alatt elnéptelenedett a Bulinegyed, és két hónapig úgy is maradt. A turisták eltűntek, a kocsmák egy része bezárt, mások próbáltak túlélni, és május végén lassan újra is indult az élet. Az örömöt beárnyékolta, hogy a kerületi önkormányzat – gyakorlatilag egyedüliként az országban – moratóriumként értelmezte a közterület-használati díjak elengedéséről szóló kormányrendeletet, és nem engedte el a teraszdíjakat, hanem csak fizetési haladékot adott az őszig. Az álláspontját június elején az önkormányzat megváltoztatta ugyan, de közben egy nyolc évvel ezelőtti, de eddig a gyakorlatban nem működő rendeletre hivatkozva csak este tíz óráig engedélyezte a teraszok nyitva tartását, amit közterület-fenntartók ellenőriznek minden este.
Majd a múlt héten a képviselő-testület elfogadta a vendéglátóhelyek éjféli zárórájáról szóló rendeletet, mely szigorú feltételeket határozott meg ahhoz, hogy a helyek éjfél után is nyitva tarthassanak, és a feltételek teljesítésére hatvannapos türelmi időt adott. A vendéglátósok közül viszont sokan úgy érzik, hogy amikor amúgy is a fennmaradásukért kell küzdeni a járvány és a megcsappant turizmus miatt, ez a csendrendelet gyakorlatilag a kivégzésüket jelenti. Sőt, a Madách téri Hivatal kávézó rögtön a rendelet megszavazásának másnapján bedobta a törülközőt, és ki is tette az eladó táblát. A vendéglátóhelyeket képviselő Night Mayor BUD egyesület szóvivője, Német G. Dániel minden idők legszigorúbb csendrendeletének nevezte a jogszabályt, és Facebook-oldalán bejelentette, hogy nem folytatja tovább: „Sose voltam, de mától biztos nem vagyok a hetedik (!) kerület éjszakai polgármestere. Ez ügyben keressétek majd a következő embert, aki azt hiszi, lehet még bármit tenni a belvárosi politikában szakértőként, civilként vagy pesti fiatalként.”
A rendelet pont olyan időszakban érkezett, amikor egyébként is feszült a hangulat a vendéglátósok, a kerület nyugalomra vágyó lakói és a két tűz közé került önkormányzat között: „A járvány hatására legyengült az éjszakai kulturális élet, mi 30-40 százalékos forgalommal működünk, a túlélésért küzdünk. A forgalmunk most erősödne, ha nem abból állna minden esténk, hogy egy csapat kigyúrt közteres kijön, és zaklatja a vendégeinket” – mondta a 24.hu-nak egy a neve elhallgatását kérő, népszerű 7. kerületi kultkocsma tulajdonosa. „Órákon keresztül mérik minden nap ugyanazt a teraszt, hogy megfelel-e teraszengedélyben megadottaknak; körülállják a vendégeket, vagy csak beállnak velük szembe és nézik őket. Több teraszengedélyt kamuügyekre hivatkozva vissza is vontak, így a miénket is.
Niedermüller Péter azt nyilatkozta, hogy az őrjöngő, utcára hugyozó tömegeket, a prostitúciót akarják visszafogni, én viszont azt látom, hogy a hatóságok az ilyen elemekhez pont nem mernek/akarnak odamenni, helyette a fiatal értelmiségieket, egyetemistákat vegzálják.
A rendőrök igazoltatnak és kipakoltatják a zsebeiket, a köztereseknek ilyen jogosítványaik nincsenek, ők inkább addig zaklatják a vendégeket, amíg azok meg nem unják és elmennek” – folytatta a kocsmatulajdonos, aki szerint az önkormányzat a valódi problémákkal nem foglalkozik: „Pont, hogy a dealerek és a prostituáltak eddig se a most ellehetetlenített helyekre jártak, sőt, mi a saját biztonsági szolgálatunkkal zavartuk el ezeket az embereket. Amióta a vírus kinyírta az éjszakai életet, azóta olyan feltűnő lett a bűnöző réteg jelenléte a kerületben, hogy a barátnőm nem tud nyugodtan végigmenni fényes nappal a Király utcán, mert zaklatják és beszólnak neki. Nem tudom, a bulinegyedre ráépült bűnözői csoport mire számít, mert ez a réteg, amely ezekre a helyekre járna szórakozni, nem vevő a szolgáltatásaikra. Amíg a helyek nyitva voltak rendesen, addig a szórakozóhelyek a portájuknál próbáltak rendet tartani, de ennek hiányában teljes anarchiába fullad a kerület. Sőt, előkerült egy dizájnerdrogos réteg is, őket korábban nem láttam a kerületben, elég riasztó látvány.”
Objektív szabályok vagy jön az urambátyám rendszer?
De mik a konkrét kifogások a rendelettel szemben? A rendelet felsorolja az éjszakai nyitva tartáshoz szükséges feltételeket: hangerő-szabályozás, járdatakarítás, fotocellás ajtó vagy zsilipes ki- és beléptetőrendszer, az éjszakai rakodás tilalma többek között, ezeknek a többsége első ránézésre indokolnak tűnik. Sőt, a feltételek többségével a vendéglátósok is egyetértenek. Német G. Dániel egy Facebook-videóban mondta el, szerinte is fontos, hogy szabályozva legyen a Bulinegyed, de nem így. Szerinte a legfontosabb probléma, hogy egyrészt nincs objektív feltételrendszer, másrészt, ha valaki meg is felel a követelményeknek, akkor is csak egy évre kaphat engedélyt: „Aki valaha a közelében volt bármilyen cégnek, az tudja, hogy egy vállalkozás megtérülési rátája nem egy év” – mondja Német G., aki szerint az öt év lenne a reális, pláne egy válság közepén, egy egyébként is kiszámíthatatlan magyarországi jogi környezetben. A szubjektivitásra a limiterek (hangerőszabályzás) feltételeit hozta fel példaként, ugyanis szerinte a rendelet nem egzakt követelményt ír, hanem csak annyit mond, az üzemeltető gondoskodik a megfelelő teljesítményszabályozó beszereléséről.
Az általunk megkérdezett kocsmatulajdonos is az egyértelmű szabályok hiányát kifogásolja: „Ki és milyen alapon bírálja el a nyitva tartás engedélyt? Mi a pontos kritériumrendszer, és milyen módon lesz ez átlátható, objektív? Ki hozza a végső döntést?”
Az önkormányzat a feltételek teljesülése esetén is visszavonhatja az engedélyt, és ha ezt kétszer is megteszi, nem is próbálkozhatsz többet. Ez pedig egyenes úton vezet egy olyan urambátyám rendszerhez, hogy aki szimpatikus az önkormányzatnak, az nyitva lehet éjfél után, aki pedig nem, az nem.
Pont emiatt sem akar névvel szerepelni a cikkben, mert attól tart, az általa üzemeltetett hely látja majd kárát a közéleti tevékenységének. Problémának tartja továbbá azt is, hogy ha egy hely meg akar felelni az összes feltételnek, az komoly beruházást is jelenthet, ráadásul minderre csak hatvan napja van: „A rendeletben szereplő feltételek közül a bejárat átalakítása milliós tétel, a limiter is százezres vagy akár milliós tétel. Szóval ez egy több millió forintos beruházás, nem csoda, hogy egy Hivatal méretű kiskocsmának ez nem éri meg. A nagy, 150 fő feletti befogadóképességű helyek ezt kirázzák a kisujjukból, pedig a legtöbb panasz az ő vendégeikre van.” Az sem világos számukra, hogy milyen jogi eszközökkel tilthatják meg, hogy az üzletük közelében valaki egy pohárral álljon a közterületen, illetve, hogy vendégeik a fogyasztóvédelmi törvénynek megfelelően megvásárolt italukat, a szintén megvásárolt repohárban oda vigyék, ahova szeretnék?
A VII. kerületi önkormányzatot is megkerestük az üggyel kapcsolatos kérdéseinkkel, de szerintük a legkevésbé sem a vendéglátóhelyek szívatása a cél, inkább egy mindenki számára elfogadható kompromisszumot kerestek. Úgy gondolják, nagy eredmény, hogy a munkacsoportban végre olyan emberek ültek le egy asztalhoz, akik korábban szóba sem álltak egymással, és együtt írtak egy jogszabályt.
„Természetesen tisztában vagyunk a vírus okozta válság következményeivel, de a hozzánk érkező jelzések alapján azt gondoljuk, hogy változásokra nem a kritériumrendszert illetően van szükség” – írták a 24.hu-nak. Szerintük amúgy a legtöbb kritérium befektetés nélkül is teljesíthető. „Például nem kerül pénzbe, hogy azok is használhatják a mosdót, akik nem vendégek. Nem kerül pénzbe, hogy dokumentálják, mit tettek azért, hogy biztosítsák az emberek nyugalmát. És nem kerül pénzbe az sem, hogy ha szól a zene, legyenek zárva az ablakok.” Pénzbe kerül viszont a forgalomszámláló vagy a limiter, de a vendéglátósoktól úgy tudják, sok helyen már korábban is beszerelték ezeket. A forgalomszámláló amúgy is csak azoknak a szórakozóhelyeknek kötelező, ahova több mint 150 ember fér be. „Magyarország legnagyobb szórakozóhelyeiről beszélünk, olyan helyekről, amiket külföldön is ismernek az emberek. Szeretnénk azt hinni, hogy ők rendelkeznek annyi tőkével, hogy ezt be tudják szerelni, már csak azért is, mert ennek elsősorban katasztrófavédelmi szempontból van jelentősége.” Pénzbe kerül továbbá a – hely méretétől függően – fotocellás ajtó, vagy zsilipes beléptetőrendszer beszerelése. Ez a költség a hely méretétől függ. „Ha egy hely nagyobb, több ajtaja van, nagyobb beruházás lesz nekik. De ebben az esetben olyan helyről beszélünk, ahol több vendéget tudnak kiszolgálni, emiatt több a bevételük is.”
Az önkormányzat szerint fontos megemlíteni, hogy ezek a feltételek nem öncélúak. Szerintük minden egyes kritérium egy-egy konkrét, naponta felmerülő problémára ad választ. Ezek a problémák pedig a járványtól függetlenül léteznek:
Az utca tisztaságának szempontjából mindegy, hogy angol legénybúcsús csapat tagjai vagy magyar fiatalok szemetelik össze. Ugyanez igaz a hangerőre is. Nem kell hozzá több tízezer turista, hogy az itt élők pihenését zavarják. A kerületnek ezzel a részével kapcsolatban kialakult egy olyan kép, hogy itt nem kell betartani a szabályokat. Az önkormányzat ezen szeretne változtatni. Fontos, hogy figyelembe vegyék, hogy ez egy kulturális negyed.
Arra a felvetésre, hogy nem elég egyértelműek és egzaktak az előírások, így nincs garancia arra, hogy egy vendéglátóegység megkapja az engedélyt, ha jóhiszeműen teljesíteni próbálja azokat, azt felelték, hogy nem a vendéglátókkal akarnak kiszúrni. „Nem az a cél, hogy megvetessünk velük dolgokat, hogy aztán ne kapjanak engedélyt. Az a célunk, hogy ha valaki szórakozni szeretne Budapest kulturális negyedében, akkor megtehesse, de ezt úgy tegyék, hogy közben nem lehetetlenítenek el másokat.” Az objektív kritériumrendszer lényege szerintük épp az, hogy feketén-fehéren eldönthető, hogy ki teljesíti a feltételeket. Aki teljesíti, az kvázi automatizmusként megkapja az engedélyt. Ami pedig az egyéves időtartamot illeti, az önkormányzat azért döntött emellett, mert ez a rendszeres felülvizsgálatra ad lehetőséget. „Ha valaki betartja a rendeletben foglaltakat, akkor számára ez csak egy formalitás, ha viszont az engedély megszerzése óta eltelt időszakban többször nem tartotta be valamelyik kritériumot, akkor az engedély megszűnhet” – írják.
Német G. Dániel azt állítja a videóban, hogy bár vannak olyan pontok a rendeletben, amiket ő maga írt, a végső verzióba olyan elemek kerültek, amikkel ő nem tud azonosulni. Az önkormányzat szerint viszont a munkacsoport most is működik: „Május végén tartott is egy online egyeztetést, ennek nyilván a vendéglátósok is részesei voltak. Ezen nem hangzott el olyan konkrétum, hogy a kritériumrendszer melyik pontja okoz problémát nekik, és ezt hogyan oldjuk meg.” Az általunk megkérdezett kocsmatulajdonos szerint viszont „a csendrendeletről nem igaz, hogy egyeztettek volna a vendéglátósokkal, hiszen nincs az a vendéglátós, aki ezekbe a feltételekbe beleegyezett volna”.
Bármit csinálunk, valaki hangos lesz
Amíg a vendéglátósok túl szigorúnak érzik,
A szervezet képviselője, Garai Dóra be is terjesztett egy módosítást, amit a képviselő-testület elutasított. Garai szerint ugyanis a rendelet néhány pontja ugyan enyhülést hozhat, de nem foglalkozik például a befogadóképesség szabályozásával, a kocsmatúrákkal vagy a limiter előírás kiskapuival sem (ez utóbbiban gyakorlatilag egy platformra kerülnek a vendéglátósokkal, hiszen ők is az egzakt szabályokat hiányolják).
Az elkeseredett vendéglátósok úgy érzik, ebben a helyzetben az önkormányzat politikai okokból a teljes csendet akaró lakók oldalára állt, és ez végső soron a Bulinegyed kivégzéséhez vezet: „Jó magyar szokás szerint a ló túloldalára esett át az önkormányzat: volt egy probléma, amivel évekig nem kezdtek semmit, most meg egy teljesen átgondolatlan, minden körülményt figyelmen kívül hagyó ámokfutás zajlik” – mondja a kerületi kocsmatulajdonos.
Gyakorlatilag azt a budapesti, kreatív, liberális fiatal értelmiséget, amely nagy részben ezeknek a helyeknek a közönségét teszi ki, az úgynevezett progresszív, urbánus baloldali összefogás egy mozdulattal el is taszítja magától
– folytatja. „Ha ezt végigcsinálják, pont egy olyan réteget veszítenek el, amelyre eddig számíthattak. Közülük sokan itt is laknak a kerületben, mert igencsak lecserélődött itt a lakosság, és ők itt is szavaznak.”
A vendéglátósok a héten tüntetést is szerveznek. Az önkormányzat azonban nem gondolja, hogy van száz százalékig jó megoldás: „Bármit csinálunk, valaki hangos lesz. Ha egy picit engedünk a vendéglátóknak, akkor a lakók szerveznek tüntetést.”
Az önkormányzat azt viszont tagadja, hogy a teljes felszámolás lenne a cél: „Mi nem akarunk egy városrészt felszámolni.
Ha a kérdés arra irányul, hogy célunk-e felszámolni a hajnalig tartó ordibálást, célunk-e felszámolni azt a szemétmennyiséget, ami az elmúlt években elborította ezt a területet, célunk-e felszámolni, hogy hétvégén magatehetetlen emberek feküdjenek a földön a saját piszkukban, akkor a válasz igen, ezt szeretnénk felszámolni.
Minden vendéget szeretettel várunk, aki azért érkezik ide, hogy jól érezze magát a város kulturális negyedében. Annyit szeretnénk, hogy kulturáltan szórakozzanak, és ne tegyék tönkre az itt élők életét. Szeretnénk azt hinni, hogy ez a kérés nem elfogadhatatlan. Már csak azért is, mert ez nemcsak a lakosság elvárása, hanem a vendégek és vendéglátósok többsége is ezt szeretné.”
Az is felmerülhet, hogy a VII. kerületi csendrendeletnek vajon lehet-e hatása a bulinegyeddel szomszédos kerületek éjszakai életére. „Egyelőre nem lehet tudni, hogy hat-e, vagy hogyan hat majd az új erzsébetvárosi szabályozás a szomszédos kerületekre, idő kell ahhoz, hogy ez kiderüljön” – írta a 24.hu kérdésére Terézváros önkormányzata, amely szerint a két kerület jellege és ebből adódóan vendégköre is különböző: „Terézvárosban kiemelkedő a kulturális turizmus (színházak), míg Erzsébetvárost inkább a vendéglátóhelyek vonzzák a turistákat. A lakók nyugalma mindkét kerületben elsődleges szempont, de a Nagymező utcai Broadway vagy az Andrássy úti éttermek célközönsége teljesen más, mint pl. az erzsébetvárosi bulinegyedé.” Úgy látják, nincs olyan tényező, ami miatt változtatni kellene a jelenlegi szabályozáson, ami szerint a vendéglátó egységek 22:00 óráig tarthatnak nyitva. A további nyitva tartás hasonlóan szigorú feltételekhez kötött, mint mostantól az Erzsébetvárosban (ennek részleteit a vonatkozó rendeletben lehet megnézni). A szabályozás mellett viszont rendkívül fontosnak tartják a folyamatos monitorozást, a párbeszédet az érintett szereplőkkel, lakókkal, vendéglátósokkal egyaránt. Erre szerintük jó példa az Anker köz, „ahol éppen ebben a hónapban engedélyeztük – a lakókkal történt egyeztetések után –, hogy egy hónapig próbajelleggel este 10 óráig teraszt nyithassanak a vendéglátó egységek.”
A fővárosi önkormányzatot is megkerestük, hogy van-e álláspontja az ügyben. Azt felelték, hogy „a főpolgármester kapcsolatban van a kerülettel a bulinegyeddel kapcsolatos intézkedések miatt, de egyelőre nem kívánja kommentálni azt”.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
