Kultúra trianon100

A helikopterálmodó bringabajnok és a Mozifalva-sztárok – Trianon ismeretlen sírjai

Bár a környező országok temetőiben számos hírességünk nyugszik, a sírok nagyobb része kevésbé ismert, olykor önjelölt, máskor helyi szinten valóban jelentősnek számító művészek, tudósok és sportolók nyughelye. Trianon 100 című sorozatunk legújabb cikkében a science fiction felvidéki úttörőitől kezdve a kolozsvári Mozifalván keresztül a helikopterépítéssel kísérletező vajdasági bringabajnok történetei közül mesélünk el néhányat.
Korábban a témában:

A trianoni békeszerződés által Magyarországtól elcsatolt területek temetői közül magyar szempontból a legfontosabb a Kolozsváron található házsongárdi sírkert. Ezen kívül Romániában a marosvásárhelyi, Szlovákiában a losonci, a toporci és a komáromi; Ukrajnában a beregszászi; Szerbiában pedig a zombori és az újvidéki temető rejti a legtöbb magyar (civil) sírt. Ezúttal a kisebb sírkertekben teszünk virtuális sétát, illetve a házsongárdi temető kevésbé ismert sírjait mutatjuk be.

Dinnyeföldből temető

A Tordai utcai Kis ajtón kívül való földben, ahol mostan a dinnyét vetették, egy jó és tágas darab földet szakasszanak temető helynek, ahová mind szegény és gazdag személyválogatás nélkül temetkezzék, mely helyet jó örökös sövénnyel befonjanak

– idézi Herepei János az 1585-ös kolozsvári közgyűlést Kolozsvár történeti helyrajza című könyvében. Ekkoriban pestisjárvány pusztított a térségben, és a sok halott miatt újabb és újabb temetőkre volt szükség: ezért hozták létre – egy dinnyeföldön – az azóta Kolozsvár egyik nevezetességévé vált házsongárdi temetőt. A sírkert nevének eredete kérdéses. Bizonyos szakértők úgy gondolják, a német Haselgarten (mogyoróskert), vagy Hasengarten (nyúlkert) szavak szász megfelelőjéből származik; míg Herepei szerint a hárs, és a bongárd – szintén szász – szavak összetételéből ered, jelentése pedig gyümölcsöskert.

Trianon hatását hosszú évtizedekig megérezte a magyar sport
Szabó Katalin, Szeles Mónika, Boros Tamara vagy éppen Szabó József más országoknak hozott dicsőséget. Azért persze nekünk is.

A temető kezdettől fogva köztemetőként funkcionált, így vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül bárki temetkezhetett itt. Számos irodalmár, tudós és képzőművész (például Kós Károly, Reményik Sándor, Dsida Jenő, gróf Bánffy Miklós) van itt eltemetve, ami miatt a sírkert idővel a romániai magyarság számára szimbólummá vált – Áprily Lajos még verset is írt Tavasz a házsongárdi temetőben címen. A temető híres halottjai mellett jó néhány kevésbé közismert, de izgalmas, és a maga idejében a helyi kultúrában vagy tudományban fontos szerepet betöltő figura sírja található itt.

3000 SAS, 4000 gomba

A házsongárdi temetőben van eltemetve például László Endre, az Ellenzék című újság riportere. E napilap vasárnaponként megjelenő, négyoldalas irodalmi melléklete – melyre nagy hatást gyakorolt a Nyugat – az erdélyi magyar irodalmi élet fontos szereplője volt. Publikált benne többek között Babits Mihály, József Attila, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Benedek Elek, Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond is. Újságírói tevékenysége mellett László jogi doktorátust szerzett, majd a kolozsvári polgármesteri hivatal aljegyzője lett.

Aljegyzőként érte az a 3000 SAS-behívó, amit segítenie kellett volna eljuttatni a címzettekhez. A SAS egy névre szóló, a nem tényleges állományt mozgósító behívóparancs volt, amit expressz küldeményként kezeltek. Ha valaki kézhez kapta, köteles volt 48 órán belül bevonulni. Nevét a parancson feltüntetett betűszóról kapta, ami a Sürgős, Azonnal Siess, vagy a Sürgős, Azonnali, Soronkívüli kifejezések rövidítése volt – a korabeli közbeszéd pedig Siess Adolfnak Segíteni formában emlegette. László Endre tehát 1944 októberében, Kolozsvár aljegyzőjeként azt a feladatot kapta, hogy intézkedjen 3000 SAS kézbesítésének ügyében – ő azonban e helyett, az antifasiszta ellenállást támogatva, megsemmisítette a behívóparancsokat.

Újságírói és jogászi tevékenységén kívül a túrázás, és a helytörténet érdekelte: kézirat formájában fennmaradt Beszélő kövek című könyve, melyben Kolozs tartomány kirándulóhelyeivel kapcsolatos történeteket, anekdotákat gyűjtött össze. A természet iránti érdeklődése nem véletlen: apja, László Ferenc, ugyan régészként vált ismertté, de pályáját botanikusként kezdte.

Ez hathatott bátyjára, László Kálmánra is, aki a magyar mikológia meghatározó alakjaként közel 4000 darabos, múzeumi értékű gombagyűjteményt hozott létre. Romániában ő írt le először számos, nevében igen egzotikus gombafajtát, mint például:

  • illatos kocsonyás álpöfeteg,
  • citromsárga nedűgomba,
  • márciusi csigagomba.

Szülővárosában, Sepsiszentgyörgyön, gombászegyesület viseli a nevét. A László Kálmán Gombászegyesület gombaszakellenőr-képzést és gombaismereti túrákat szervez, a helyi piacokon gombavizsgálatot biztosít, és még egy gombatörvény előkészítésében is segédkezik.

Jászai Mari Mozifalván

A házsongárdi temetőben található Janovics Jenő és felesége, Poór Lili sírja is. Janovics színészként kezdte pályafutását a kolozsvári színházban, ahol kilenc év elteltével az intézmény igazgatójává nevezték ki. A színház mellett nagy szenvedélye volt a film, és már az 1910-es években kísérletet tett a kettő ötvözésére: nagy sikert aratott, amikor Az ember tragédiájának egyiptomi színébe háttérként piramisokat vetítettek. Színidirektori munkája mellett mozitulajdonos is volt: Erdély-szerte üzemeltetett filmszínházakat, összesen több, mint húszat. Saját filmstúdióját, melyet a kolozsváriak idővel csak Mozifalvaként emlegettek – már az első világháború kitörése után hozta létre. A stúdiónak igen jó híre volt: a korszak elismert színművészei közül jó páran (például Jászai Mari és Blaha Lujza is) forgattak itt, Kertész Mihály pedig három filmet készített Kolozsváron, mielőtt évtizedekkel később a Casablanca rendezéséért Oscar-díjat kapott volna.

A világháború végével a kolozsvári filmgyártás jelentősége is visszaesett: a külföldről beáramló – főleg amerikai – filmek túl erős konkurenciát jelentettek. Janovics stúdiója 1920-ban készítette utolsó két filmjét, ezt Trianon után még egy, a szifilisz elleni védekezés fontosságáról szóló ismeretterjesztő anyag követte, melyet a román egészségügyi minisztérium felkérésére készítettek el. Ebben – a korban technikai bravúrnak számító – mikroszkopikus felvételek is találhatók. 1920 után Janovics a filmstúdióból származó vagyonával próbálta életben tartani a kolozsvári magyar nyelvű színjátszást: saját pénzén működtette a társulatot, a fronton lévő színészek fizetését továbbra is állta.

Poór Lilit maga Janovics szerződtette a kolozsvári színházba, ahol aztán egész életében dolgozott – Gertrudis szerepét például több, mint 30 évig játszotta. Róla nevezték el az erdélyi magyar színésznők elismerésére adományozott, 1992-ben alapított Poór Lili-díjat; amit megkapott már mások mellett a jelenleg a Budaörsi Latinovits Színházban játszó Spolarics Andrea is.

Kormányzó magvakból

Kárpátalján 1918 nem csak az első világháború végét jelentette, korszakhatár volt a képzőművészetben is: ebben az évben halt meg Técsőn az egyébként máramarosszigeti születésű, a többedmagával a nagybányai iskolát megalapító Hollósy Simon. Hollósy tanult Münchenben, tanította festeni Csontváry Kosztka Tivadart, és miután a nagybányai iskolában többekkel összekülönbözött, hozzá lojális tanítványaival Técsőre költözött. Itt halt meg, sírja viszont szülővárosában, Máramarosszigeten található.

„Ha valaki tüsszent, amiatt is a trianoni békeszerződés a hibás" – így látták Magyarországot 1930-ban a Vanity Fairben
Paul Morand francia író osztotta meg a személyes tapasztalatait egy amerikai magazinban a békeszerződés utáni állapotokról.

A képzőművészeti életben a halálával keletkezett űrt volt hivatott betölteni az 1921-ben megalapított Munkácsi Művészklub vagy másik nevén Ruszinszkói Festőművészek Klubja. E szervezetnek fontos szerepe volt az 1920 után kisebbségi helyzetbe került magyarok identitásának megőrzésében. 1922 és 1923 fordulóján programok sorával emlékeztek meg Petőfi Sándor születésének századik évfordulójáról: a Ruszinszkói Magyar Hírlap karácsonyi melléklete például 1922-ben Petőfi egész alakos képe volt. Egy életnagyságú kép a legismertebb műve Lahita Ernőnek is, bár az ő alkotása aligha kaphatott volna helyet a helybeli magyarok újságjában: Hrabár Konstantin kárpátaljai kormányzóról készült művét ugyanis különféle magvakból rakta ki. Kreációját később Ungvár városának ajándékozta (feltehetően azért, mert modellje kormányzóvá választása előtt a település polgármestere volt).

Felvidéki science fiction

A házsongárdihoz hasonlóan a rozsnyói temetőben is sok híres magyar vagy annak rokona (például a villanymozdonyt feltaláló Kandó Kálmán felesége és Móricz Zsigmond egyetlen fia) nyugszik. Ezt a sírkertet kell felkeresnünk akkor is, ha Tichy Gyula nyughelyét szeretnénk meglátogatni.

Tichy gépészmérnöknek készült, de egészségügyi okokra hivatkozva félbehagyta műszaki tanulmányait, és átiratkozott a budapesti Mintarajziskolába, ahol Székely Bertalan volt a mestere. Dolgozott a már említett nagybányai festőiskolában, járt tanulmányúton Velencében, rajzai jelentek meg a Móka című folyóiratban, grafikai albumot adott ki Egy tusos üveg meséi címen. A rozsnyói temetőben található síremlékét öccse, a szintén grafikusként tevékenykedő Kálmán tervezte. A két fivérnek volt egy közös szenvedélye: a science fiction. Gyula 1914-ben kezdte el írni A mars rabjai című regényét, amit súlyosbodó betegsége miatt nem tudott befejezni – megtette helyette Kálmán. A műre később a Galaktika magazin is felfigyelt, és részleteket közölt belőle.

Tichy Kálmán irodalmi munkásságát egyébként nem tartják kiemelkedőnek, de mivel két olyan műfajjal (a sci-fin kívül a szatirikus regénnyel) kísérletezett, melyekkel akkoriban arrafelé más nem nagyon, szert tett némi ismertségre. Az Erinnis című tudományos-fantasztikus könyve miatt, amit 1915-ben jelentetett meg folytatásokban egy napilapban, a Budapestben, egyenesen az első felvidéki sci-fi íróként emlegetik.

A helikoptert építő bringabajnok

A 19. és 20. század fordulójának Szabadkája nem csak Kosztolányi Dezső és Csáth Géza miatt volt izgalmas: az irodalmi mellett a sportélet is bővelkedett érdekességekben. A városnak volt egy kerékpározója, aki 10 kilométeren kétszeres magyar, 25 kilométeren szerb bajnok volt, egy Pécsen megrendezett nemzetközi versenyen pedig második lett, szabadidejében pedig sportrepüléssel foglalkozott – saját repülőgépeket is épített –, és mindezek után még arra is maradt energiája, hogy megalapítsa a helyi focicsapatot. Ő Szárits János, aki egy vertikálisan is felszállni képes repülő alkalmatosság – azaz a korai helikopter – terveivel Asboth Oszkár figyelmét is felkeltette. Szabadkán szobor őrzi az emlékét, a helyi reptéren működő repülőklubot, valamint a közelben lévő sportrepülőteret pedig róla nevezték el.

Kiemelt kép:Kolozsvári Házsongárdi temető. Fotó: Biró István /MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Ami az iskolákban történik, sokkal inkább emberkísérlet, mint a szuperkupadöntő

Nincs egységes protokoll, a tesztelési gyakorlat kaotikus, a karanténkötelezettség megállapítása pedig következetlen – ilyen körülmények között zajlik az őszi tanév első hónapja számos magyar iskolában. A pedagógusok nem értik, velük miért nem törődik senki, a szakszervezet pedig sötét jövőt vizionál, ha nem lesz változás a szabályozásban.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.